A körforgásos gazdaságra való átállás egy nagyon jelentős kihívásnak tűnik. Hogyan látja, hol tartunk jelenleg ebből a szempontból?

A fenntartható fejlődési fordulat egyik része és eleme a körforgásos gazdaságra való átállás. Ez nem azért van, mert ez egy jópofa gazdasági koncepció, hanem azért, mert a jelenlegi termelésszervezési mód 15-20 éven belül biztosan nem lesz fenntartható.

Kapcsolódó

Jelenleg ott tartunk, hogy körülbelül nyolc-kilenc kritikus erőforrás tekintetében 15-20 éven belül nem lesz utánpótlása olyan mértékben a nyersanyagoknak, mint amit jelenleg felhasználunk.

Egy másik probléma, hogy a jelenlegi lineáris gazdaság logikája szerint végtelen mennyiségű nyersanyaggal, energiával, munkaerővel és idővel számolunk, s ezen belül pedig minél gyorsabban megyünk előre, annál nagyobb lesz a profit. Azt már tudjuk, hogy az idő nem végtelen. Egyre szűkebb az, ami egy átálláshoz szükséges. Ami pedig az egyik legnagyobb gond, hogy a lineáris gazdaság végterméke a hulladék. A hulladék nem csak olyan problémát vet fel, hogy nincs hova tenni, mert jelenleg például, ami az óceánokban zajlik, az az óceánok kipusztításával egyenlő, hanem megváltoztatjuk az élet feltételeit is azzal, hogy oda nem illő anyagoknak az óriási tömegét szervezetlenül, rendezetlenül és szabályozatlanul kirakjuk. Ez igaz a klímaváltozásra is, mert jelenleg az atmoszférát ingyen használható légnemű szennyvízcsatornának használjuk.

Ha az alapparamétereket megnézzük, akkor ez a termelési struktúra és logika így nem fenntartható. Be kell zárni az anyagforgalmi hurkot. Minél nagyobb mértékben kell visszaforgatni a használatból kikerülő termékek anyagát, hogy akár ugyanabban vagy egy másik ágazatban felhasználva nyersanyagként tudjon funkcionálni. A másik, amit meg kell oldanunk, hogy a termékeink, amiket legyártunk, már olyan tervezéssel készüljenek, hogy könnyebb legyen őket javítani és továbbfejleszteni. Mondok egy nagyon egyszerű példát, amit már régóta alkalmazunk, de kevéssé jött még át a polgári iparba. Sokan beszélnek arról, hogy a korszerű F-16-osok milyen szerepet játszhatnának az ukrajnai háborúban. Nagyon kevesen gondolnak bele, hogy az F16-osokat a 1970-es évek elején fejlesztették ki. Hogy van az, hogy hatvan-hetven éves repülőkkel akarnak egy mai háborút megnyerni? Úgy, hogy a ma használt F-16-os rendkívüli módon különbözik attól, amilyen hetven éve volt. Úgy tervezünk meg egy bonyolult, drága eszközt, hogy annak minden eleme vagy legalább a kulcselemei továbbfejleszthetőek legyenek, és bizonyos alapanyagokat, amiket beleépítettünk, minél tovább lehessen használni. Az újrafelhasználhatóság, a javíthatóság és az anyagában való visszaforgathatóság megkerülhetetlen dolog. Olyan országok esetében, amelyek ráadásul nyersanyagszegények, különösen a kritikus nyersanyagok tekintetében, mint Magyarország, nem fogjuk tudni azt csinálni, hogy megvesszük például az elektronikai termékekben foglalt ritkaföldfémeket, aranyat, ezüstöt, rezet, majd ezt utána kidobjuk.

Azt sem fogjuk tudni sokáig folytatni, ami jelenleg zajlik, hogy az elektronikai termékeinket szelektáltan gyűjtjük, elvisszük lebontani, az elektronikai hulladék értékes részét elküldjük egy másik országba, ahol ezt feldolgozzák és új elektronikai termék formájában vagy akár elektronikai termékekhez szükséges új kritikus nyersanyag formájában visszajön az országba. Ebben az esetben ugyanis egy nagy mennyiségű hulladékot képezünk Magyarországon, ami senkinek nem kell. Az értékes részét pedig átadjuk másnak, majd újra megvásároljuk. Ez közgazdaságilag önlábon lövés, ezért biztos, hogy ezen változtatni kell.

Már csak azért is, mert ha például megnézzük a mobiltelefonokat, vagy más, hasonlóan bonyolult elektronikai termékeket, ezekben rendkívül nagy számban vannak olyan ritkaföldfémek és nemesfémek, amik szükségesek a gyártásához. Ha ezeknek az előállítására szakosodunk, akkor ki kell termelni egy tonna kőzetet, amiből jó esetben 1-2 gramm vagy annál is kevesebb megcélzott anyag állítható elő. Ugyanez a kidobásra ítélt elektronikai termékekben 30-40-szeres sűrűséggel van jelen.

Az, hogy a kritikus nyersanyagok kiürülőben vannak, illetve a gazdaság átállításának szükségessége már széles körben elfogadott tényeknek számítanak. Azonban, ha megnézzük Kínát vagy a többi nagyobb szennyező országot, akkor egyelőre nem látszik az az egyértelmű akarat, amivel belátható időn belül végre is lehetne hajtani ezt a fordulatot.

Én nem becsülném le a kínai erőfeszítéseket már csak azért sem, mert ha megnézzük például az átállás egyik részét képező energetikai zöldítést, ott a technológiák 80 százalékát már Kína gyártja. Abban sem becsülném le a kínai teljesítményt, hogy mennyire értik a körforgásos gazdaságnak vagy a fenntartható fejlődési fordulatnak a logikáját. Rendszeres kapcsolatban vagyok a Kínai Tudományos Akadémia nagy adatfeldolgozó központjával, és szerintem hibát követnénk el, ha alábecsülnénk a kínai teljesítményt. A kínaiak emellett értenek egy másik dolgot is, amit sokan még nem.

Mindenféle fordulatnak az adminisztratív eszközök mellett kell, hogy legyen gazdasági és társadalmi logikája is, mert ha nincs gazdasági értelmezhetősége, akkor hozhatunk bármilyen rendelkezést, nem fog igazából szárnyra kapni. A kínaiak megértették azt, hogy a sikerhez el kell foglalniuk a fenntartható fejlődési fordulathoz szükséges technológiák piacának egy jelentős részét. Erre ráálltak, és ebből csinálnak óriási profitot.

Az én kérdésem Magyarország számára, hogy ebben a fordulatban milyen szerepet szánunk magunknak? Olyan szerepet, akinek megmondják mások, hogy mik lesznek az új szabályok, vagy aki a szabályok megalkotásában aktív szereplő? Akinek megmondják, hogy mik az új technológiák, amit meg kell vásárolni, és mi becsületes vásárlóként ezt mindig meg is fogjuk venni, vagy olyan szereplők szeretnénk lenni, akik legalább részpiaci résekben trendmeghatározók lehetnek? Mert onnantól kezdve maga a fordulat nekünk üzleti sikert hoz. Ha ilyen nincs, akkor a fordulat üzleti terhet fog jelenteni.

Mint az Európai Unió egyik tagállama alkalmazkodnunk kell az ott meghozott szabályozásokhoz. Hogy látja, Kínához hasonlóan az EU-ban is felismerték a körforgásos gazdaság jelentőségét?

Van egy jó hírem és egy rossz. A jó hír az, hogy ha az egész fenntarthatósági fordulatot nézzük, beleértve a klímavédelmet, a vízgazdálkodást, a biodiverzitást és nagyon sok mást is, a legprogresszívebb elképzelések itt vannak. Ha úgy tetszik, akkor az Európai Unió a trendvezető. Ez a célmeghatározásokról zajló nemzetközi tárgyalásokban is látszik, amikor az Európai Unió a legnagyobb ambíciókkal rendelkező szereplők közé tartozik, tehát ebben az értelemben nagy gond nincs.

Ez már csak azért is érdekes, mert ez az a terület, ahol stratégiailag az Európai Unió úgy tudja pozicionálni magát, hogy globális játékos legyen. Ez nem igaz katonai értelemben, egyre kevésbé igaz pénzügyi értelemben, és nem igaz politikai értelemben sem, ahol inkább regionális szereplőként tud fellépni. A fenntarthatósági fordulat kérdéseiben, a trend felvázolásában és az ezzel kapcsolatos néhány szabályozásban egyértelműen az EU a legprogresszívabb erőközpont a világon.

A rossz hír viszont az, hogy az Európai Unió úgy működik, hogy a tagjai, illetve a tagállamokban lévő vállalatok és egyéb döntésközpontok mindenkori lobbitevékenységének az eredménye, hogy mi lesz az a pozíció, amit végül el tud foglalni. Ennek egy régi, horrorisztikus példája volt, hogy szabályt kellett hozni az uborka görbületére, mert akkor éppen egy olyan mezőgazdasági lobbitevékenység zajlott az egyik ország részéről, vagy ezért lett a sárgarépa gyümölcsként minősítve. Éppen ezért továbbra is elképzelhető az, hogy a nagy fenntarthatósági trend a legprogresszívebb, ezeken belül viszont megjelennek egészen anakronisztikus jellegű dolgok, amik egyes cégek vagy országok lobbitevékenységeinek az eredményeképpen szabályként beépülnek a közös gondolkodásba, pedig nem igazán ez lenne a legjobb szabály az egész közösség számára.

Business Talks '24

A konferencia fókuszában a most újranyíló EU-s források és a minden vállalkozás életében legalább egyszer felmerülő nehéz kérdés, a generációváltás állt. A konferencia percről percre tudósítását ezen a linken olvashatja vissza.