A testvérpár, akik teljesítették az Ironmant

Szokták mondani, hogy az életben nincsenek lehetetlenek, az akadályok és a kihívások pedig arra vannak, hogy ledöntsük őket. Amikor az életünk kilátástalannak tűnik, ugyan nem ez jut eszünkbe, pedig számos olyan történettel találkozhatunk, amelyek mindezt alátámasztják. Ilyen például annak a testvérpárnak a története, akik együtt vészelték át az Ironman triatlonverseny nehézségeit, hogy nyíltan beszélhessenek az agyi bénulásról, inspiráljanak másokat, és megmutassák a világnak, hogy a sport bizony mindenkié. 

Egy véletlennek köszönhetően jött létre az Iron Brothers 

Miguel és Pedro Ferreira Pinto egy amerikai testvérpár, akik már évek óta együtt teljesítik a hosszútávú triatlonversenyt.

A 37 éves Miguel a kezdetekkor jogászként dolgozott, illetve amatőr sportoló volt, míg két évvel fiatalabb testvére agyi bénulásban szenved. Pedro betegsége ellenére mindig is nagy rajongással figyelte a különböző versenyeket, illetve a sport világa különös vonzerővel bírt számára. Miguel korábban amatőrként járt crossfit edzésekre, amit testvére mindig nagy lelkesedéssel figyelt. Az évek során triatlonista versenyzőként mutatkoztak be a nagyvilágnak, azonban elmondásuk szerint ez pusztán egy véletlennek volt köszönhető. 

Miguel egy crossfit edzés során megsérült, éppen ezért az orvosok azt javasolták, hogy kerülje a nagyobb súllyal végzett edzéseket. Ennek okán a triatlonedzéseket arra használta, hogy javítsa kondícióját, azonban ekkor még nem voltak komolyabb tervei a sportággal.

A videón egy észak-amerikai testvérpár szerepelt, akik közül az egyik Pedróhoz hasonlóan agyi bénulásban szenvedett, de ennek ellenére kvalifikálták magukat az egyik legnehezebb triatlonos versenyre, vagyis az Ironman világbajnokságra. 

Pedro rám nézett egy rá nagyon jellemző tekintettel, és olyan volt, mintha azt mondaná: „Én is akarom” – mesélte Miguel a Publicónak, majd így folytatta: „Azt mondtam neki, hogy őrült, hiszen egy fél triatlonversenyt se tudnék megcsinálni, nemhogy az Ironmant”.

Fotó: @ironbrotherstriathlon

Kezdetben még biciklijük sem volt 

Miguel elmondása alapján kezdetben nagyon megrémítette a gondolat, hogy vajon hogyan fog neki a verseny menni, ezért elkezdte szólóban teljesíteni ezeket a távokat, hogy később Pedro is vele tarthasson. Eleinte kisebb rendezvényeken mérettették meg magukat, de ekkor még biciklijük sem volt, így csak a futás és az úszás versenyszámában indultak el. A versenyzéshez elengedhetetlenné vált a megfelelő felszerelés, amelynek ára már-már az egekben mozgott. A kerékpár körülbelül 5000 euróba, azaz közel 2 millió forintba, a versenyszék 470 ezer forintba, az úszóruhák, illetve egyéb kiegészítők pedig 788 ezer forintba kerültek. A testvérpár nagyobb márkák támogatásával felállítottak egy csapatot, akik segítették őket abban, hogy napról napra közelebb jussanak az álmukhoz. 

Hamar rájöttek, hogy ez jóval többről szól, mint pusztán versenyzés 

– mesélte néhány évvel ezelőtt Miguel, és igaza is lett. 

Miguel szerint egy héten körülbelül 15-20 órát fordítottak az edzésekre, persze a szezon különböző szakaszaitól függően. Ezek már jóval magasabb intenzitású és időtartalmú edzések voltak, mint amiket korábban végeztek. Minél jobban közeledett a verseny időpontja, annál jobban le voltak terhelve, de ez nem számított. Miguel szerint minden perc megérte, mivel a sportba is bele tudták vinni azt az erős családi köteléket, ami értelmet adott az egésznek. 

„Számomra ez egy olyan sport, amit nap mint nap űzök, azonban Pedro számára ez sokkal több ennél. Lehetőséget adott, hogy beszéljünk az agyi bénulásról, és újra napirendre tűzzünk egy elfeledett témát.”

Miguel és Pedro a versenyzésben egy olyan lehetőséget látott, ami akár egy országos mozgalommá is ki tudná nőni magát. Szerették volna felhívni a figyelmet az agyi bénulásban szenvedők körülményeire, illetve támogatni szerették volna a Lisszaboni Cerebrális Bénulásban Szenvedők Egyesületét.

A mozgalom szerencsére évről évre csak növekszik, és már rengetegen csatlakoztak a kezdeményezéshez. 

„Sokkal jobb emberek lettünk, amióta a testvérem is jelen van az életünkben. Ha nem létezne, nem tudnánk, hogy milyen is valakit teljesen önzetlenül szeretni.”

Céljuk, hogy bebizonyítsák: a sportoláshoz mindenkinek joga van, még akkor is, ha az sok akadállyal és nehézséggel jár. „Megérdemlik, és kell is, hogy az életük része legyen a sport” – mesélte Miguel egy korábbi interjú során. Azt is hangsúlyozta, hogy sok esetben a sportközösség, vagy a rendezvényszervezők gyakran elutasítják azokat, akik kerekesszékbe kényszerültek. 

Az első nagy verseny

Az elhatározás után néhány évvel – vagyis 2021-ben – úgy látták, hogy ideje elindulni a hosszútávú Ironman-versenyen, amelyet Coimbrában rendeztek meg. 

„16 óra és 27 perc elteltével mi lettünk az első európai páros, aki teljesítette a versenyt” – emlékszik vissza Miguel. A versenyző azt is elmondta, hogy természetesen közel sem egyszerű a megmérettetés, azonban Pedro mindent megtesz azért, hogy testvérét átlendítse a holtpontokon. Elmondása szerint olyankor Pedro elkezd olyan emlékekről beszélni, amik elterelik a gondolatait. 

– emelte ki. 

Az Ironman keretében legutóbb Brazíliában és Hamburgban versenyeztek, lelkesedésük pedig továbbra is töretlen. 

Mindent egy nagyobb ügy érdekében

A két testvér egy podcastot is indított, hogy segíthessen azoknak a családoknak, amelyekben szintén hasonló betegséggel küzdenek. A testvérpár továbbra is eltökélt azzal kapcsolatban, hogy egyre több kerekesszékbe kényszerült embert vonjanak be a sport világába. Az adománygyűjtések mellett pedig más platformokkal karöltve létrehoztak egy kezdeményezést, ahol egy rövidebb, 10 kilométeres versenyre agyi bénulással szenvedőket is magukkal visznek.