Üzemanyagpiac: várakozás az ultimátum után

Somfai Péter 2024. április 25. 15:10 2024. ápr. 25. 15:10

A nemzetgazdasági miniszter megint bement a porcelánboltba, amikor azt nyilatkozta: a kormány felszólítja az üzemanyagkereskedőket, hogy az áraikat önkéntes alapon igazítsák a régiós átlaghoz. Mert ha nem, akkor „kemény eszközökkel fognak beavatkozni.” Nagy Márton bejelentéséről beszélgettünk Voll László olajmérnökkel, három kisebb benzinkút üzemeltetőjével.

„Hamis adatokból csak téves következtetéseket lehet levonni” – kezdte a beszélgetést a kereskedőként és energetikai szakértőként a helyzetet egyaránt jól ismerő Voll László. Mint mondta, alapjaiban hibás Nagy Márton megállapítása, miszerint a benzin 30 forinttal, a gázolaj 10 forinttal van a régiós átlag fölött. Egyrészt, mert a KSH számítási módszere gyakorlatilag még csak kísérleti állapotban van, másrészt olyan országok árait veti össze, amelyek nem tekinthetők relevánsnak a magyar árakat illetően. Bulgária, Csehország, Lengyelország helyett elvben a közvetlen szomszédok – Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria és Szlovákia – árait kellett volna figyelembe venni. Ha a régióban a mienknél alacsonyabbak volnának az árak, megindulna az üzemanyagturizmus, de eszement dolog volna Bulgáriába, Lengyelországba, vagy akár csak a csehekhez elautózni egy tank üzemanyagért. A bolgárok és a lengyelek tengeri kijárattal is rendelkeznek, olcsóbban tudnak alapanyagot vásárolni, emiatt alapvetően kedvezőbbek az áraik.  

Egy másik problémát is megemlített a szakember: a nemzetközi ár figyelő rendszer Magyarországról négy multinacionális kúthálózat és egy kisebb áruházláncot üzemeltető cég árait veszik alapul, a mintegy ezer hazai, többnyire magánkézben lévő töltőállomás adatait nem jegyzik. Az első csoport áraiban benne vannak az autópálya mentén alkalmazott mintegy 50 forintos felárak, ellenben az olcsóbb kiskutakat nem veszik figyelembe. A nemzetközi kimutatásokban természetesen szerepelnek az egyes országokban alkalmazott adótételek. Nálunk csak az áfát, a jövedéki adót és az úgynevezett készletezési díjat sorolják ide, de a 3 százalékos kiskereskedelmi adót már nem. Az átalagárak meghatározásánál nem számolnak az üzemanyag-árakra Európában magyar specialitásként kivetett EKR-rel, az Energia Hatékonysági Adóval sem. Pedig ebben az évben literenként ez is 8,5 forinttal terheli a benzin és a gázolaj minden eladott literjét. A „nagyoknál” van még a Robin Hood adó, ami a gyártóra, az importőrre, a nagykereskedőre és az úgynevezett bejegyzett kereskedőkre vonatkozik, akik külföldről is vásárolnak üzemanyagot. Ez után az éves nettó nyereségük 41 százalékát kell befizetniük a kincstárnak. 

Mindennél azonban sokkal többet mondanak a tényleges számok. A hazai üzemanyagokat a valóságban 30 százalékos áfa terheli, míg a régióban ez 18-20 százalék. Mindent összeadva, a magyar töltőállomások áraiban az összes adótétel a literenkénti árnak pontosan a fele, amíg másutt ez 40-45 százalék között változik. A nemzetközileg hivatalosnak tekinthető ár figyelő rendszer szerint a „valódi régiónk” hat országában április 25-én a benzin magyarországi literenként 648 forintjával szemben az átlagos régiós kiskereskedelmi ár 618,8 volt, a gázolaj esetében a hazai 649 forinttal szemben ott 619,4 forintot kellett fizetni.

Lantos Csaba energetikai miniszter a napokban a 24.hu-nak érintőlegesen beszélt a hazai üzemanyag-árakról is. Lekicsinylően azt mondta, mi „valamivel” többet fizetünk a régiós áraknál, de csak tízen-húszon forintos különbségekről beszélt. Nyilván a két miniszter tanácsára döntött úgy a kormány, hogy a kereskedők „önkéntes” árcsökkenésétől várják el a régiós különbségek kiegyenlítődését.

Akik arról beszélnek, hogy a kormány mohósága a magas üzemanyagárak valódi oka, nem tévednek. Holoda Attila energetikai szakértő számítása szerint, ha levennék az áfát 20 százalékra, és ezzel közelítenék a környező országok átlagához, és a jövedéki adót sem 17 és 19 forinttal túlárazva számítanák fel, hanem csak ahogy az unióban minimumként meghatározták, valamint 0,15 százalékra mérsékelné a kormány az éves 30 milliárd forintnál kisebb forgalmat bonyolító kereskedők esetében a kiskereskedelmi különadót, akkor már ezekben a napokban is 590 és 574 forintba kerülhetne nálunk az üzemanyagok literje.

Voll László egy másik fontos dologra is felhívta a figyelmet. Az idén március 15-ig minden forgalmazónak egy összegben kellett befizetnie azt a 8,5 forintos Energetikai Hatékonysági Hozzájárulást, amely a 2022-ben a kútjaikon – nulla forintos árréssel eladott – üzemanyagot terhelte. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy az adott év forgalmát a következő évben kell összesítve lejelenteniük a kiskereskedőknek, hogy majd két évvel később márciusban befizethessék a gigajouleonként nettó 50 ezer forintos adót. „Erre még rájön a 27 százalékos áfa is, amivel minden évben számolnunk kell. Aki előre tervez, a jelenlegi árbevételből félreteszi ezt az összeget, feltéve, ha a bevételéből tud ennyi pénzt kigazdálkodni” – mondta tapasztalatból, és hozzátette: a kormányt ez biztosan nem érdekli, amikor a kiskereskedők zsebéből kivett forintokkal szeretne a fogyasztóknál jó pontokat szerezni.   

Azt a piac valamennyi szereplője pontosan látja, hogy a kormányzat mindezzel tisztában van, csak nem akar a tényekről tudomást venni. „A közlekedők nem tudják, nem is tudhatják, miért kerül annyiba nálunk az üzemanyagok literje, mint amennyi a kútoszlopokon szerepel. A kormány propagandamédiája ezt az egész helyzetet úgy tálalja, mintha a benzinkutak üzemeltetőit kellene okolni a magas árakért. Szívják a fogukat tankoláskor és amikor fizetni kell, a kutast szidják magukban” – summázta a helyzetet Voll László. 

Mi lesz az árakkal két hét múlva? Ma még senki nem tudja. Jelentős mozgástere egyik piaci szereplőnek sincsen. Még az olyan „nagyok” sem dúskálnak a jövedelemben, mint a MOL, a Shell vagy az OMV kutak üzemeltetői. A napi árak – némi csúszással – a Platts Marketscan nemzetközi üzemanyag-tőzsde jegyzését követik, és most az árak jövőbeli alakulását illetően cseppet sem biztató, hogy a benzin tőzsdei ára újra emelkedésnek indult. Erre rakódnak rá a nagykereskedelmi üzletág költségei, valamint azoknak a kedvezményeknek a terhei is, amelyet a nagy vevőiknek, és a kisebb szerződött partnereiknek szoktak biztosítani. 

Ha ezek után a KSH heti statisztikájához, a hibásan kiszámított régiós árakhoz „igazítva” csökkentené a kormány idehaza 10-30 forinttal az üzemanyagárakat, az a kiskereskedelem árréséből biztosan hiányozni fog. Mindezen túl egy átlagos benzinkútnak a maga 6-7 százalékos kiskereskedelmi árréséből még a munkaadókat terhelő 62 féle adót és költségelemet is ki kell gazdálkodnia, amit egyszerűen nem lehet előteremteni.  A kormányzati „jópofáskodás” a szakértő szerint a választásokig talán kitart, addig a nagyok valahogyan lenyelik majd ezt a veszteséget, de a kicsik ebbe belefulladnak. 

2022-ben ötvenhárom, 2023 első félévében – az ársapka hatásai miatt – újabb harminc benzinkút zárt be. Nagyrészt vidéki kis kutak húzták le a rolót, ahol az ott élő családoknak, vállalkozásoknak nincs a közelben választási lehetőségük, ha tankolni szeretnének. Ezért sokszor 20-30 kilométert kell autózni.

„Három kisebb töltőállomásom van, egy ilyen árversenybe esztelenség volna beszállnom. A mi áraink amúgy is jóval alacsonyabbak, mint a „színeseké”, szűkebb az árrésünk is. Meg kell várni, milyen konkrét elvárásokkal áll elő a nemzetgazdasági tárca. Ha irreális lesz, amit kitalálnak, ideiglenesen bezárunk. És nem mi leszünk az egyetlenek. Pedig abból nagy felhördülés lesz, ha vidéken, a nyári nagy munkák idején, a kis kutak híján, nem marad a munkagépeknek közeli töltőállomás” – mondja Voll László.