Ónodi Eszter: „Óriási bajban van a bolygó, és ezért mindannyian felelősek vagyunk”
Ónodi Eszter színésznő nemrég egy különleges felkérést kapott. Ezennel a színház falain kívül láthatjuk egy új és mindannyiunk számára fontos szerepben.
Ezeket láttad már?
Új oldalról ismerhetjük meg Ónodi Eszter színésznőt, aki egyszerre mutatja meg nekünk főző tehetségét és a természet iránti rajongását - mindezt egy menüsorba ágyazva. A művésznő a különleges projektről mesélt a GLAMOUR-nak.
Nemrég a fenntarthatóság jegyében készítesz exkluzív menüt a MADHOUSE Bistroban Piszkor Norbert séffel. Mi adta az ötletet?
Számomra ez egy felkérés volt, egy megtisztelő együttműködés, amelynek köszönhetően még többet tehetek a természetért. A projekt nem egyedi, a MADHOUSE rendszeresen új, az évszaknak megfelelő menüvel rukkol elő, mindig valakivel közreműködve. A tavaszi ételsor összeállítása során pedig tőlem kértek segítséget.
Sok munkád van. Nem bántad meg, hogy elvállaltad? Egy menüsor összeállítása időigényes feladat.
Boldogan vállaltam, márcsak azért is, mert nem csak az ismertségem adta az apropót, hanem a nézeteim. Ugyanis kiderült, hogy a MADHOUSE-nak és Takács György General menedzsernek még tavaly nyáron szemet szúrt az egyik Instagram fotóm, amelyen egy méhlegelő látható a balatoni kertünkben. Néhány éve hallottam, milyen jelentősége van egy méhlegelőnek a méhpopuláció szempontjából, ezért elkezdtem figyelni arra, hogy fűnyírás során hagyjak egy kis területet a méheknek, más szóval egy méhlegelőt.
Majd ezt megosztottam a közösségi médiában, és legnagyobb meglepetésemre ihletet adtam vele egy étteremnek. Tehát a tavaszi menü témája a természet, a virágok és a fenntarthatóság. Mindehhez hozzátartozik, hogy januártól tejtermék- és gluténmentesen táplálkozom, amely szintén visszaköszön a menüben. Bevallom, eleinte féltem, hogy erre nemet mond a séf, de legnagyobb örömömre Piszkor Norbert kihívásként fogadta ezt az extra kérést. Így a négyfogásos menü minden egyes eleme tej- és gluténmentes, miközben felidézik számunkra a természetet, hiszen csak szezonális, hazai forrásból származó zöldségeken alapulnak.
Mindig is fontos volt a fenntarthatóság?
Két-három éve kezdtem el foglalkozni a témával, miután egyre több aggasztó hír jutott el hozzám a klímaváltozást illetően. Megijesztett, hogy az aszály miatt augusztusban októberi, őszi színeket látunk, vagy hogy milyen szeszélyessé változik az időjárás. Óriási bajban van a bolygó, és ezért mindannyian felelősek vagyunk.
Ma sokkal tudatosabban vásárolok, főzök és közlekedem, például a legtöbb helyre biciklivel járok. Külön öröm számomra, hogy a népszerűségemmel támogathatom a fenntarthatóságot, akár egy-egy poszttal vagy különböző projektekkel, mint például a MADHOUSE fenntartható menüje, amit április 28-áig lehet kipróbálni.
A munkahelyeden is figyelsz rá, hogy környezettudatos megoldásokat válassz? Egyáltalán: egy színházban mit tehetnek a környezetvédelemért?
Ez egy nehéz kérdés, hiszen a színházak sok energiát használnak, gondoljunk csak a világításra, amelyet estéről estére biztosítani kell az előadások során. A legtöbb színháznak pedig nincs erőforrása a megújuló energetikai beruházásokra. Ezt elfogadtam, ennek ellenére a magam módján mindent megteszek a környezettudatosság jegyében. Például mára mindannyian figyelünk arra a kollégákkal, hogy előadás alatt ne maradjon felkapcsolva villany az öltözőben.
Ezen kívül sokan vittünk be bögrét is, hogy ne papírpohárból igyunk, szívószálat már nem is használunk, a szelektív hulladékgyűjtés pedig már magától értetődik. Ami a Katona József Színház többi társulati tagját illeti, a kellékesek elkezdték újrahasznosítani a korábbi holmikat. Mondjuk új szék helyett egy korábbi előadásban használt széket tesznek a díszletbe, vagy újra ránk adják a régebbi jelmezeket.
Most éppen egy olyan cipőben próbálom a Jóccakát-ot, amit az Abigél bulija című darabban viseletem. Szeretem ezt a fajta tudatosságot, hiszen nemcsak a környezetnek tesz jót, hanem a léleknek is, elég csak arra gondolni, hogy itt van egy jelmez vagy kellék, amit korábban használtam egy másik előadásban, és ez máris jó érzéssel tölt el.
A Jóccakát című darab főpróba hetében beszélgetünk. Hogy érzed magad ebben a feszült időszakban?
Április 24-én már közönség elé kerül Ascher Tamás rendezése, amely Horváth Péter új drámáját dolgozza fel, tehát egy ősbemutatóról van szó. A főpróba héten még nincs kész az előadás, olyan hetven százalék körül lehet, ami azt jelenti, hogy egy hét alatt kell hozzátenni a többi harminc százalékot, és ez sosem egyszerű.
Egy bemutató mindig nagyon intenzív időszakot jelent, ugyanakkor nem érzem úgy, hogy ez csak a lemondásról szól. Jelen esetben nagyon hálás vagyok, hogy újra együtt dolgozhatok Ascher Tamással, aki meghatározó szereplője az életemnek. 1992-ben az ő színjátszótáborában éreztem először, hogy nekem színészettel kell foglalkoznom. Tehát jófajta izgatottsággal állok az új előadás előtt, ahogyan a MADHOUSE menüje előtt, ezek olyan örömteli lehetőségek, amelyek hozzáadnak az élethez.
