)
Nevetve mondta, egyszer majd egy televíziós kvízműsorban negyvenmillió forintos kérdés lesz, hogy ki volt az a kapus, aki a magyar válogatott utolsó, világbajnokságon is győztes találkozóján védett? Nos, a fiatalabbak talán nem is tudják a választ, mert olyan régen volt.
Csatlakozz a WhatsApp csoportunkhoz a legfrissebb sporthírekért! Kattints ide!
Még az 1986-os mexikói vébén, amikor nemzeti csapatunk az irapuatói sokk, a hat szovjet kapott gól után 2–0-ra verte Kanadát, a kapuban Szendrei József állt. A népszerű Csámpi, ahogy sokan becézik. Az örökifjú kapus, aki Újpesten, majd Spanyolországban is a szurkolók kedvencévé vált, immár 70 esztendős.
„Hihetetlen kimondani ezt a hetvenes számot – mondta Szendrei József. – Az ember szinte fel sem fogja, hogy így elrohantak az évek. Soha nem voltam az a lelkizős típus, de ez a kerek szám most megérintett. Jól érzem magam, rendszeresen biciklizem, sétálok, túrázok a családdal, úgyhogy nem is kellene foglalkoznom az idő múlásával, de annyi tragédia történt körülöttem, körülöttünk, hogy sok minden átértékelődik.
Egykori újpesti csapattársaim közül már eltemettük Törőcsik Andrist, Fekete Lacit, a közelmúltban Tóth Jokkát, Kardos Jóskát, Schumann Petit, legutóbb pedig Juhász Petit. Fáj az elvesztésük.
Ott voltam a temetésükön, és önkéntelenül az járt a fejemben, mi lesz ezután, ki lesz a következő. Az Újpest fontos része volt az életemnek, büszke vagyok a három kupagyőzelemre, a felejthetetlen bajnoki és nemzetközi kupatalálkozókra. Nagy meccseket játszottunk a Real Madriddal, a Kölnnel, az Aberdeennel. Ezek az élmények itt vannak bennem, de a jelenlegi Újpesthez már semmi közöm. A csapat szereplése méltatlan a múlthoz, a nagy elődökhöz. Meg aztán egy időben nem szívesen láttak a Megyeri úton. Egy spanyol sportmárka magyarországi képviselőjeként öltöztettük fel az Újpestet, és a klubnál folyamatosan kritizálták a Spanyolországból érkezett szerelést. Bevallom, rosszul esett, úgyhogy azóta be sem tettem a lábam a Szusza Ferenc Stadionba. Nem is emlékszem, mikor voltam ott utoljára."
Az eddigi utolsó győztes világbajnoki mérkőzése a válogatottnak
Szendrei József a nyolcvanas évek elején került a lila-fehér klubhoz, és vált rövid idő alatt meghatározó játékossá. Méltó utódja volt a nagy elődöknek: Szentmihályi Antalnak, Rothermel Ádámnak és az Amerikába disszidáló Tóth Zoltánnak. Három kupagyőzelmet ünnepelhetett, ám a hőn áhított bajnoki címet az ő idejében nem sikerült elhódítania a Dózsának.
„Lehetne bennem hiányérzet, mert nincs bajnoki aranyam, és a címeres mezt is csupán tíz alkalommal viselhettem. Mégis úgy érzem, teljes a pályafutásom. Nagyon erős Újpestben védhettem, olyan csapatársaim voltak, mint Törőcsik Andris, Fekete Laci, Kiss Sanyi, Kardos Józsi és a többiek. Egyébként a nyolcvanhetes szezonban közel álltunk a bajnoki elsőséghez. Ha egy lengyel bíró nem vezeti el az MTK elleni rangadónkat a Hungária körúton, mi végeztünk volna az első helyen. Ami a válogatottságot illeti, szerepelhettem világbajnokságon, mi több, nyolcvanhatban én védhettem Kanada ellen Mexikóban. Ez az eddig utolsó győztes meccse a magyar válogatottnak a világbajnokságok történetében.
Abban a vébében egyébként sokkal több volt. Az a csapat igenis továbbjuthatott volna a csoportjából, ha nincs az a botrányos, elrontott féléves felkészülésünk, amelynek következtében kizsigerelve, lelassulva, hullafáradtan érkeztünk Mexikóba, és léptünk pályára.
Védhettem volna többször is, de hát ez mindig az adott kapitány döntése. Amikor nyolcvanhét áprilisában kettő nullára kikaptunk Hollandiában, a mezőny legjobbja voltam. Verebes József, aki akkor a kispadon ült, a következő meccsen még a keretbe se hívott be."
Nemcsak kapusként remekelt, pályafutása befejeztével Spanyolország és Magyarország között ingázott, immár sikeres üzletemberként. A Cádiz és a Málaga korábbi kapusaként a mai napig tisztelik az Ibériai-félszigeten. Sokan úgy döntöttek volna a helyében, hogy valahol, a napfényes Hispániában élnek tovább, egy hangulatos tengerparti villában. Szendrei azonban a család döntése miatt maradt Magyarországon. Két fia három unokával ajándékozta meg, összetartó, szeretetteljes família az övék. S persze, immár családi vállalkozásban továbbra is a spanyol sportszergyártó céget képviselik.
Elmondása szerint Csámpi nem néz NB I-es meccseket, az Újpest tulajdonosváltásáról pedig azt mondja: a pénz, az esetlegesen sok pénz nem minden, a lila-fehér klub feltámasztásához kell bizony szakmai háttér is. Szomorúan látja, hogy a világ top klubjai és a középmezőny között egyre nagyobb a szakadék. Ami pedig a magyar válogatottat illeti, vegyes érzésekkel várja a németországi Európa-bajnokságot, de már az is nagy dolog, hogy egyáltalán ott vagyunk, ott lehetünk...
NÉVJEGY
SZENDREI JÓZSEF
Született: 1954. április 25., Karcag
Posztja: kapus
Mérkőzései az NB I-ben/gól: 183/–
Mérkőzései a válogatottban/gól: 10/–
Csapatai játékosként: Szolnoki MÁV (1972–1980), Nyíregyháza (1980–1981), Újpesti Dózsa (1981–1987), CD Málaga (spanyol, 1987–1988), Cádiz CF (spanyol, 1988–1992)
Kiemelkedő eredményei: Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1982, 1983, 1987 – Újpesti Dózsa), Kupagyőztesek Európa Kupája-negyeddöntős (1984 – Újpest Dózsa)
Ezt olvasta már?
)
Sosem tért vissza a Videotonhoz a magyar Beckenbauer – Kovács József 75 éves! – videóval
)
„Ha le kell menni a vagon alá, lemegyek” – a járműjavítóban dolgozó Koszta János 65 éves! – videóval
)
„A futballal születtem, egész nap a foci járt a fejemben” – születésnapi interjú az 50 esztendős Dombi Tiborral
)
Bennfelejtették a tampont a csabai focilegenda testében, leállt a szíve, a klinikai halál állapotába került
)
A futball már nem hozza lázba: a 70 éves Burcsa Győző lakóautóval járja a világot
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)