Több sebből vérzik az Orbán-kormány gyermekvédelmi törvényjavaslata

A Népszava azt követően kereste meg, hogy a Fidesz-KDNP benyújtotta az újabb, a „gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” című törvénycsomagját.

A javaslat céljaként azt jelölték meg, hogy „a pedofil bűncselekmények elkövetői ne mentesülhessenek tetteik következményei alól, és a gyermekektől való távoltartásuk biztosított legyen”. Ezért a gyermekvédelmi intézményekbe jelentkezőknek, és a már ott dolgozóknak – a vezetőknek korábban már előírt – pszichológiai vizsgálaton kell részt venniük.

Bizonyítaniuk kell kifogástalan életvitelüket, amit a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervezete ellenőriz majd. A munkavállalóval egy háztartásban élőkre is hasonló feltételek vonatkoznak. Emellett két év börtönbüntetést kaphatnak azok a szakemberek, akik nem jelzik, ha egy gyerek veszélyeztetett helyzetben van, és tovább szigorodnak a pedofilokat sújtó büntetések is.

Herczog Mária úgy fogalmazott: ez politikai szabályozás, aminek semmiféle értékelhető szakmai tartalma nincs, egyetlen valódi problémát sem old meg. Sok szakember jelezte már a bicskei botrány előtt is, hogy pedofil esetek elenyésző számban fordulnak elő, lényegesen gyakoribb a szóbeli, testi, lelki, és szexuális erőszak, és ez nemcsak a gyermekvédelmi intézményekben, hanem például az oktatásban, egészségügyben, a családokban és a gyerekek között is jelen van. A döntéshozók ezt teljesen figyelmen kívül hagyták – tette hozzá.

Kijelentette azt is: a pedofília nem jogi fogalom, és a szexuális erőszak-esetek túlnyomó többsége nem pedofil bűncselekmény. A most benyújtott jogszabály ezt sem veszi figyelembe. A gyermekek védelme az erőszak minden formájától szabályozott volt eddig is, de a megelőzéshez és a korai segítségnyújtáshoz, áldozatvédelemhez hasonlóan nem alkalmazták a jogi és szakmai szabályoknak megfelelően.

Annak pedig, hogy 2 éve börtönre ítélhetik azt, aki elmulasztja a jelzést, beláthatatlan következményei lehetnek. Mint mondta, a gyerekvédelemben dolgozó szakemberek jelentős részének nincs kellő ismerete arról, hogyan ismerhető fel a bántalmazás, mikor, hogyan, mit és kinek kell jelezniük. Kutatások és a napi tapasztalat igazolja, hogy legtöbbször nincs visszacsatolás a jelzéseket követően, kevés az esetmegbeszélés, a kollégák nem tudják, mi lett a jelzés sorsa, mi történt a gyerekkel, és az elkövetővel. Büntetés helyett jelentős személyi-, tárgyi erőforrásokat, továbbképzést kellene biztosítani, ez adhatna alapot a számonkérésnek. Továbbra sincs szó arról, hogy milyen programokat nyújtanak a bántalmazás megelőzésében az áldozatoknak és a szemtanúknak.