Orbán Viktor miniszterelnök a Szakma Sztár Fesztiválon tartott nyitóbeszédében több dolgot is meglebegtetett, azt is elmondta, mely szakmáknak kell reszketniük.
Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
Orbán Viktor azzal kezdte beszédét, hogy a munkaalapú gazdaságot dicsőítse.
Mi, idősebbek, tudjuk, mindig a tehetséges fiatalok írják Magyarország jövőjét. 15-20 éve még azt gondolták Magyarországon is, hogy a jövőt inkább a diplomás, szellemi foglalkozású emberek határozzák meg, de az elmúlt 15 évben felépítettük a munkaalapú gazdaságot, és mindenki tudja: munka és szakmunka, szakmunka és szakmunkás nélkül nincs jövő.
A kormányfő hangsúlyozta, ma a magyar gazdaság gerincét a szakmunkások, a szakiparosok adják, és Magyarország akkor lesz sikeres, ha a szellem emberei is kihozzák magukból a legtöbbet.
A kormányfő szerint olyan korban élünk, amikor nehéz előre látni a jövőt, az évtized elején még az a hír járta, hogy az új technológiák hamarosan kiváltják a kétkezi munkát, aztán kiderült, hogy számítógéppel a kétkezi munkát nem lehet kiváltani.
Reszkethetnek az irodisták, a jogászok, a fogalmazók és a programozók.
Beszédében a kormányfő négy ígéretet tett:
- Mindenkinek lesz szakmája, a technikum kapui mindenki előtt nyitva állnak.
- Akinek van szakmája, annak lesz munkája is.
- Aki dolgozik, annak lesz tisztességes fizetése.
- Aki a szakma mellé családot is vállal, annak lesz otthona, és számíthat a kormány családtámogatására.
43 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Orbán eddig a „romkocsmák félhomályában merengő bölcsészeket” emlegette, most már a „szélfútta akadémikusokról” beszél, hogy ne azok „és egyebek” mondják meg, mi a helyes, hanem a nép által megválasztott politikusok.
Eddig is jól jártunk azzal, s rengeteget profitált az ország abból, hogy a „szélfútta akadémikusok és egyebek” helyett mindenben, gazdaságban, oktatásban, egészségügyben, tudományban, kultúrában stb. „a nép által megválasztott politikusok” mondták meg, mi a helyes, így aztán pompásan élünk, robog a gazdaság, prosperál a hazai egészségügy és a világ élén ott a magyar oktatás. Nem is sorolom tovább!
De mégis, én ennél a lábszagú, populista szövegnél egy pillanatra megállnék. Ha nem „széllelbélelt” akadémikusokat akart mondani Magyarország nemzeti sámánja, vagyis nem üresfejű, komolytalan, léha, mitugrász alakokként kívánta szóba hozni a szakmájukat agytevékenységükkel abszolváló embereket, akkor a „szélfútta” jelző valami olyasfélét jelent, hogy ezek az innen-onnan szalajtottak épp olyanok, mint az utcai szemét, amit összevissza fúj a szél, dobál innen oda, onnan emide, egészen addig, amíg nem jönnek az utcaseprők meg a nagy kukásautó, s el nem szállítják az egész koszrakást valamelyik szeméttelepre.
Kétségtelenül szép és hízelgő metafora, amely sokat elárul nem csupán az összehasonlításban szereplő elemekről, hanem annak használójáról .
...folytatás...
De miután Magyarország nemzeti táltosa keresztény ember, ezért felhívom a figyelmét az Efezusiaknak írott levélre, ahol Pál apostol a szelet a megtévesztő tanítással és az álnoksággal hozza összefüggésbe: „megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány és tovasodor.” (4,14)
S ha itt tartunk, jó, ha tudatosítja magában a kereszténységére oly buzgón hivatkozó nemzeti táltos, hogy a szélnek nem ő maga, hanem az Isten parancsol (Zsolt 135,7). Így aztán ne csodálkozzék, ha a szél nem a „szélfútta akadémikusokat” söpri majd el az útjából, hanem valaki mást, s vele együtt más szemeteket.
Metaforának talán még L is megy!?
csak ennyi
barátilag
J.L.
Új hozzászólás