Több sebből vérzik az Orbán-kormány törvényjavaslata, semmi köze nincs a valódi gyermekvédelemhez

– Ennek a tervezetnek semmi köze a gyermekvédelemhez, hiszen az 1997. évi törvény ma is hatályos, és ha betartanák a szellemiségét és a betűjét, a gyerekek igazi védelme megvalósulhatna – fogalmazott lapunknak Herczog Mária szociológus, gyermekvédelmi szakember. Azt követően kerestünk meg, hogy a Fidesz-KDNP benyújtotta az újabb, a „gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” című törvénycsomagját.

A javaslat céljaként azt jelölték meg, hogy „a pedofil bűncselekmények elkövetői ne mentesülhessenek tetteik következményei alól, és a gyermekektől való távoltartásuk biztosított legyen”. Ezért a gyermekvédelmi intézményekbe jelentkezőknek, és a már ott dolgozóknak – a vezetőknek korábban már előírt – pszichológiai vizsgálaton kell részt venniük.

Bizonyítaniuk kell kifogástalan életvitelüket, amit a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervezete ellenőriz majd. A munkavállalóval egy háztartásban élőkre is hasonló feltételek vonatkoznak. Emellett két év börtönbüntetést kaphatnak azok a szakemberek, akik nem jelzik, ha egy gyerek veszélyeztetett helyzetben van, és tovább szigorodnak a pedofilokat sújtó büntetések is.

Herczog Mária úgy fogalmazott: ez politikai szabályozás, aminek semmiféle értékelhető szakmai tartalma nincs, egyetlen valódi problémát sem old meg. Sok szakember jelezte már a bicskei botrány előtt is, hogy pedofil esetek elenyésző számban fordulnak elő, lényegesen gyakoribb a szóbeli, testi, lelki, és szexuális erőszak, és ez nemcsak a gyermekvédelmi intézményekben, hanem például az oktatásban, egészségügyben, a családokban és a gyerekek között is jelen van. A döntéshozók ezt teljesen figyelmen kívül hagyták – tette hozzá. Kijelentette azt is:

A gyermekek védelme az erőszak minden formájától szabályozott volt eddig is, de a megelőzéshez és a korai segítségnyújtáshoz, áldozatvédelemhez hasonlóan nem alkalmazták a jogi és szakmai szabályoknak megfelelően.

Annak pedig, hogy 2 éve börtönre ítélhetik azt, aki elmulasztja a jelzést, beláthatatlan következményei lehetnek. Mint mondta, a gyerekvédelemben dolgozó szakemberek jelentős részének nincs kellő ismerete arról, hogy hogyan ismerhető fel a bántalmazás, mikor, hogyan, mit és kinek kell jelezniük. Kutatások és a napi tapasztalat igazolja, hogy legtöbbször nincs visszacsatolás a jelzéseket követően, kevés az esetmegbeszélés, a kollégák nem tudják, mi lett a jelzés sorsa, mi történt a gyerekkel, és az elkövetővel. Büntetés helyett jelentős személyi-, tárgyi erőforrásokat, továbbképzést kellene biztosítani, ez adhatna alapot a számonkérésnek. Továbbra sincs szó arról, hogy milyen programokat nyújtanak a bántalmazás megelőzésében az áldozatoknak és a szemtanúknak.

A törvénymódosításhoz kapcsolódik még egy fontos esemény: éppen a törvényjavaslat benyújtásának napján hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság az integrált gyermekvédelmi rendszer fejlesztésének stratégiájáról szóló ajánlását. Az előzetesen már közzétett 10 alapelv alapján egy komplex stratégiát lehetett volna kidolgozni, aminek a végrehajtásához az EU minden segítséget megadna. A tegnap benyújtott javaslat készítői ezt sem vették figyelembe. Hazai szakmai és civil szervezetek is eljuttatták részletes szakmai javaslataikat a döntéshozókhoz, ám a konzultáció lehetőségét is elvetették a kormánypárti bizottsági tagok és az ágazati minisztériumok is. Pedig ezekből világosan kiderül, mit kellene tenni a megfelelő politikai és szakmai szándék, illetve a szükséges erőforrások biztosításával. Ennek hiányában gyerekek tízezrei, százezrei szenvednek a bántalmazás különféle formáitól, a most beterjesztett módosítás alapján ők semmilyen segítséget nem kapnak majd.

Révész Magda gyermekvédelmi szakember, klinikai gyermek-szakpszichológus szerint is sok sebből vérzik a javaslat. A tervezet a pedofilok, és gyerekekkel szemben elkövetett rossz bánásmód ellen akar fellépni, ám a rendszerben ennél sokkal több baj van. A gyerekekkel szembeni visszaélések nem feltétlenül abból fakadnak, hogy a szakember beteg, agresszív, rossz szándékú, vagy pusztító, hanem a munkakörülményekből ered a legtöbb rossz. Raubinek Lili koreográfus egyik előadása, amellyel a rendszerben élő gyerekek előtt tiszteleg, jól bemutatja a helyzetet – mondta. A világjárvány idején egy budapesti befogadó lakásotthonban dolgozott a művész. Ide olyan gyerekek érkeznek, akiket kiemelnek a családból vagy nevelőszülőtől, és új helyet keresnek nekik, bántalmazás, elhanyagolás miatt. A koreográfus egyik legmeghatározóbb érzése a tehetetlenség volt, azt látta, hogy hiába akart, nem tudott többet tenni a gyerekekért. Azt mondta, őt is bedarálta a rendszer, a felelős állami vezetők pedig nem foglalkoznak a gyerekekkel, a segítségre szoruló családokkal.