Kevés ennél fontosabb film készült a tinédzserkori szexről

Három brit lány nyaralni megy egy görög szigetecskére, mely kvázi vidámparkként funkcionál a hormonoktól túlfűtött tiniknek. Egyikük, Tara (Mia-McKenna Bruce) még szűz és eltökélt szándéka elveszíteni az ártatlanságát. Igyekszik maga befolyásolni a történéseket, de a túlfűtött éjszakákon bármi megtörténhet.

A cselekmény első harmada egy féktelen bulifilmet predesztinál, melyről a elsőre a 2012-es Spring Breakers – Csajok szabadon ugorhat be a nézőnek. A téma hasonló, ám ott egy jóval lázálmosabb, erőszakosabb utazásra invitáltak, mely generációkritikának sem volt utolsó. Walker műve sokkal földhözragadtabb, realistább, nem keresi a hatásvadászatot. 

Kezdetben csak az őrült mulatásban veszünk részt, folyik az alkohol, a lányok szórakozóhelyről-szórakozóhelyre járnak és úgy viselkednek mint a legirritálóbb tinik, akik a körúton üvöltve, sipítozás közepette összehányják az utcát. Ilyen figurákkal nem lehet szimpatizálni, de szépen lassan elmosódik a smink és mindegyikük felfedi az igazi arcát. Tara kommunikatív, ismerkedős fajta, de megvannak a korlátai, többek közt a szexet sem akarja elhamarkodni. Em (Enva Lewis) talán a legjózanabb gondolkodású, empatikus, de nehezen bírja a piát és végtére is elsősorban az a célja, hogy jól érezze magát. Skye (Lara Peake) igazi figyelemmágnes, mindenkinek tetszeni akar és ha valami nem az elképzelése szerint alakul, olyan passzív-agresszív stílust veszt fel, mellyel poénnak állítja be a nagyon is komolyan gondolt sértéseit. Ők hárman megismerkednek a szomszéd apartman lakóival, s kialakulni látszanak az új kapcsolatok. 

Itt köszön vissza a már említett realista köntös, minden végtelenül természetesnek érződik és Walker nem akar a szánkba rágni semmit. Nincs narráció, nem látunk bele Tara fejébe, mégis elég egy gesztus vagy pillantás ahhoz, hogy az érzései világosak legyenek. A minimalista elbeszélésmód így sokkal mélyebbé teszi az összképet és olyan kérdéseket hoz felszínre, melyekre elsőre nem biztos, hogy gondolnánk. A Hogyan szexeljünk szándékosan fordítja ki magából az első alkalom tökéletességének, vagy a tengerparti szeretkezésnek a toposzát, hogy önismereti terápiát csináljon belőle. Rávilágít a nemek és igenek közti vékony határvonalra, a magabiztosság sugárzásból fakadó bizonytalanságra, arra, hogy a testünk és lelkünk felfedezése mennyire összefüggnek egymással. Tény, hogy főként a női perspektívát használja, de a férfi nézőpont is előkerül, például Badger (Shaun Thomas) vívódása kiválóan átjön több alkalommal. A zárás nem ad teljes feloldozást, ugyanakkor reményt igen. Egyszerű kapaszkodó, mint egy kinyújtott kéz, mely jelzi: számíthatsz rám. 
Nem könnyen befogadható alkotás Walker bemutatkozása, tovább kell benne látni a bulizó tiniknél, mert a felszín alatt rengeteg tartalom van elrejtve. Kevés ilyen hatásos és hiteles film készült a témában, ahol van szó barátságról, kapcsolatokról, vagy a bizonytalan döntésekből fakadó traumatikus élményekről. 

Kényes téma, de valahogy így kéne érzékletesen, tanulságosan, mégis intim módon diskurzust indítani. Walker pályafutását ezek után mindenképp érdemes lesz nyomon követni.