Régi emberekkel új országot építeni?
„Az egyházi törvény több pontjának megsértése miatt” elküldte keresetét a zsinati bíróságnak a Magyarországi Református Egyház tíz tagja, akik azt kérik, hogy bírósági eljárásban távolítsák el püspöki pozíciójából Balog Zoltánt. A kereset elbírálására nyolc napja van a zsinati bíróságnak, utána egy jogtanácsos vizsgálja ki a panaszt maximum 60 nap alatt. Ezután jöhet a tárgyalás. Az egyik aláíró presbiter azt mondta az RTL Híradónak: elképzelhetőnek tartja, hogy szőnyeg alá söprik majd a dolgot, vagy elhúzzák az eljárást. Az ügyről Darvas-Tanács Erik református lelkésszel beszélgettünk.
Ön is úgy gondolja, hogy a kegyelmi botrányt követő külső-belső felháborodás után alig három hónappal elhúzhatják az eljárást?
Az elején voltak még felháborodott hangok, de ezek jó része elcsöndesedett. mindenki kivárásra játszik. Aki akkor beszélni kezdett, rájött, hogy jobb, ha befogja a száját. Sokan azt is tanácsolták, zárjunk össze, hagyjuk meg a beszédet és a cselekvést az illetékesebbeknek.
Ezzel nem is volna semmi baj. A belső kibeszélés megtisztulást hozhatna.
Ettől nem lesz semmiféle megtisztulás. „Jön a Tanácsköztársaság és az mindent meg fog oldani”, reménykedik Kodolányi János egyik könyvének szereplője, és akkor az író megszólaltat valakit, aki kimondja: régi emberekkel nem lehet új országot építeni. Persze nem zárom ki, hogy az eljárás végén elérik, hogy Balog Zoltán lemondjon, biztosan lesznek, akik erre a hírre majd pezsgőt bontanak, de a református egyház helyzete ettől semmiben nem fog változni. A szellemi, lelki, belső hangulati helyzet mélyponton van, ahogyan Tarr Zoltán is kijelentette a napokban: a lelkészek többsége főleg a megélhetését félti. Pontosan tudják, hogy ha Magyarországon nem ez a kormány lenne – vagy lesz – hatalmon, akkor sok lelkész fizetéskiegészítése is megszűnhet, anélkül pedig sokuk családja nehéz anyagi helyzetbe kerül. És az sem titok, hogy a református lelkészek és egyháztagok többsége a jelenlegi kormány elkötelezett híve.
Nem segítene ezen, ha az ismét visszahoznák egyházi adót?
Gyülekezeteink tagjai fizetnek és adakoznak, de ez nagyon sok helyen nem elegendő. Az egyházon belül nagyon erős a kontraszelekció: sosem arról voltunk híresek, hogy törekedtünk volna integrálni bármiféle újfajta gondolatot. Aki gondolkodni próbált, az inkább belső száműzetésbe vonult, műveli a kertjét, az ügyesebbje igyekszik magának egy olyan gyülekezetet találni, ahol csendben tudja szolgálatát végezni, távol az egyházi „zajoktól”. Mások megpróbálnak az egyházi vezetők közelébe, kegyeibe kerülni, és megtalálni a megélhetésükhöz szükséges forrásokat.
Korábban gyakran jártam a vidéket, a borsodi-zempléni kis falvakban tiszta lelkű, nagyszerű fiatal lelkészekkel találkoztam. Őket hová sorolja?
Nem véletlen, hogy ezek a fiatal lelkészek főleg vidéken vannak, és az sem véletlen, hogy kis falvakban. Három éve Balog Zoltán nekem is panaszkodott arról, hogy mintegy kétszázötven lelkész rendelkezési állományban van. Végzett lelkészek, de nem az egyházban dolgoznak. A tanúban, Az ötödik pecsétben és A legényanyában minden, amit Magyarországon kérdésként fel lehet tenni, és meg lehet válaszolni, elhangzik. Én is átéltem ezt a tiszta lelkű, fiatal lelkészi állapotot. Fiatalon hajlamos voltam még az önbecsapásra, ha megkérdezték, hogy érzem magam, mindig azt mondtam, nagyon jól. Pedig nagyon pocsékul voltam.
Ha vannak olyan fiatal lelkészek, akiket ez zavar, ők miért nem próbálják megváltoztatni a jelenlegi állapotokat?
Mert a református egyház elvileg zsinat-presbiteri rendszerű, a valóságban azonban a püspököké a döntő szó. Felülről lefelé építkezünk. A mindenkori püspökök igyekeztek olyan emberekkel, vezetőkkel körül venni magukat, akiket irányítani tudnak. Az elmúlt években sokszor elmondtam erről a véleményemet, nem sok előnyöm származott belőle, de annyit sikerült még elérnem, hogy nem lettem népszerű. Annak idején Balog Zoltán választási programjának része volt, hogy a fiatal, kisgyerekes lelkészeket kellene helyzetbe hozni. Akkor megkérdeztem tőle: arra gondolsz, hogy akik 30 éve ülnek egy budapesti gyülekezetben, most nyugdíj előtt menjenek le Baranyába? És a fiatalok jöjjenek fel a helyükre Budapestre? Vagy az egyik főváros környéki városban élő esperes, akinek már mindene megvan, menjen nyugdíjba, vagy költözzön egy falusi gyülekezetbe, hogy a helyére fiatal, kisgyerekesek jöjjenek? Nem is lett belőle semmi.
Ön hogyan került Vértesaljára? A Balog-féle programmal?
Én 2001-ben kerültem ide, amikor Balog Zoltán talán éppen államtitkár volt. És bár tizenegy gyermekem van, kilenc még kiskorú, ennek ritkán éreztem bármiféle előnyét, sőt, inkább csak hátrányát.
Térjünk vissza a napi ügyekre. Ha az egyházi bíróság összeül majd valamikor, milyen alapon hoznak ítéletet? Egyházi vagy világi szempontok alapján?
Szerintem elsősorban érdekalapon. Az egyháznak természetesen megvannak a maga törvényei, amelyek ugyanúgy változnak, akár a világi törvények. Folyik bizonyos jogharmonizáció is, vannak precedensek, amelyek ezeket kiváltják. A bírói testületben a kiválasztott lelkészek mellett világi jogászok vannak, akik persze az egyház tagjai. Attól, hogy eljárást kezdeményeztek Balog Zoltán ellen, a bíróság tagjai nem függetlenek a magyar közállapotoktól. A háttérben máris mennek a telefonálgatások, puhatolódzások, dolgoznak a lobbik, és majd valamikor meghoznak valamilyen döntést, ami nem borítja fel a belső erőviszonyokat. Ez kiderült már abból is, amikor a napokban a legkisebb egyházkerület vezetőjét, és így a legsúlytalanabb püspököt jelölték a zsinat lelkészi elnökének. Korábban a zsinat a Tiszán-inneni Református Egyházkerület püspökét, Pásztor Dánielt támogatta az új elnöknek, ám nagy meglepetésre végül Steinbach József püspököt választotta lelkészi elnökének a Református Egyház. A többség valószínűleg ettől várja a kedélyek lecsillapodását.
