kulturális és kreatív iparágak (KKI) nemzetgazdasági hatása sok esetben nem kap méltó rivaldafényt, miközben globálisan hozzávetőlegesen 30 millió munkahelyet teremt, az európai uniós tagállamok szintjén átlagban a munkavállalók 6,2 százalékát foglalkoztatja, míg a vállalkozások több mint 12 százalékát adja. Emellett a kulturális és kreatív szektor nagyon szoros kapcsolatokat ápol számos más iparággal, közvetett hatást gyakorolva ezekre, olyanokkal, mint az építőipar, a turizmus, az egészségügy, vagy a közlekedés

A KKI szektor jelentősége azonban még ennél is meghatározóbb egy ország vagy város működésében, mert a számokban könnyen kifejezhető hatásokon túl egyértelmű jelentőséggel bír az állampolgárok mindennapjaiban, a jóllétükre, egészségükre és életmódjukra egyaránt befolyást gyakorolva.  

A kulturális és kreatív iparágak különösen fontos szerepet töltenek be annak alakításában, hogy egy város mennyire élhető, hiszen itt kapcsolódik talán össze leginkább mindaz, ami a mindennapjaink és a közvetlen környezetünk kapcsolatát meghatározza. Ezt ismerte fel az Európai Unió, amikor a városoknak szóló Intelligens Városok Kihívás (Intelligent Cities Challenge - ICC) programba a közlekedés, az energiaellátás és az építészet – azaz a jelentős városi károsanyag kibocsátó szektorok – mellé beemelte a KKI szektort is olyan területként, amely a felsoroltakhoz hasonlóan hatékonyan befolyásolhatja a jó gyakorlatok elterjedését és városi környezeti lábnyom csökkentését.  

Az ICC program a legjobb gyakorlatok felkarolásával, és azzal, hogy azokat széles körben is ismertté teszi, igyekszik irányt mutatni a városoknak, hogy azok minél hatékonyabban tudjanak hozzájárulni a környezeti fenntarthatóság megóvásához és a digitális transzformációhoz. A program olyan helyi, a fenntarthatóságot előtérbe helyező kezdeményezések (Local Green Deals – LGD) megvalósítását segíti, amely az állami és a magánszféra összefonódásával, közös kezdeményezésként, közös cél megvalósítására jön létre. 

Az ICC programot vezető szakértőként támogató KPMG elemzése szerint a városok a szektor öt művészeti alágazatában (vizuális művészetek, előadóművészet, audovizuális és multimédia, design, nyomtatott sajtó és irodalom) használhatják ki a bennük rejlő lehetőségeket a települések élhetőbbé és fenntarthatóbbá tételéhez. Ehhez az érintett kulturális intézmények, illetve kreatív közösségek mellett érdemes bevonni a vállalkozói szférát is, akik egyfelől érdekeltek lehetnek a különböző tevékenységek, akciók támogatásában, másfelől részt is vehetnek azokban. 

Az üzleti szférát is bevonó kreatív várostervezési akcióként említhetjük a Lánchíd oroszlánjainak LEGO szoborral történő helyettesítését, amely minden elemében megfelel egy LGD projekttel szemben támasztott elvárásnak. Az alkotás minden elemében hazai: az együttműködés Budapest város és 4 vállalat bevonásával valósult meg, az oroszlánokat Dóczy Balázs, hivatásos LEGO-építőmester tervezte, 850 ezer LEGO kockáját a cég magyar gyárában készítették egy olyan fenntarthatóságot előtérbe helyező formátumban, mely bármikor lehetővé tenné annak teljes lebontását és az alkotóelemek, azaz a LEGO-kockák ismételt felhasználását. Miután a kőoroszlánok a felújítást követően visszatértek a helyükre, a LEGO-szobor a Városháza parkba került látványosságként.

Az ICC elsősorban a vállalkozók szerepvállalásával létrejövő projekteket kívánja ösztönözni a fenntarthatóság mellett a digitalizációt is a fókuszba helyezve.

Ilyenek lehetnek:   

  • A vizuális kultúra körébe tartozó szektorok, galériák, kiállítóterek, múzeumok máris megkezdték az értékesítési folyamatok digitalizációját, és megpróbálják kiterjeszteni hatókörüket olyan területekre, mint a virtuális túrák, digitális események, interaktív idegenvezetők, vagy a gyűjtemények digitalizálása, de ide sorolhatók a közterületi alkotások, falfestések, digitális installációk is. Ezek a kezdeményezések hatékonyan elősegítik a lakosság edukációját meghatározott témákban, a közösségi elkötelezettséget, nagymértékben növelik a hozzáférhetőséget és a befogadást, hozzájárulva ezzel a város társadalmi szövetének megerősítéséhez.
  • Az előadóművészet is a digitalizáció útjára lépett, de a lehetőségek kiaknázása még így is gyerekcipőben jár. Ez a szegmens számos új lehetőséget kapott az önkifejezésre a különböző platformokkal, média típusokkal és más digitális eszközökkel. Ezek – kiterjesztett valóság (AR), virtuális valóság (VR), vagy az online streaming platformok – arra is lehetőséget adnak, hogy a helyszíneken megjelenőkön túl is tágítsák a befogadók körét anélkül, hogy növelnék az ebben a művészeti ágban eleve nagy környezeti lábnyomot. Más művészeti ágazhoz hasonlóan az előadóművészet is jelentős befolyással bír a környezettudatos fogyasztási és termelési gyakorlatokról szóló közbeszéd alakításában. 
  • Az audiovizuális és multimédia (AVM) – zene, film, rádió, televízió, számítógépes játékok és videók gyártására és terjesztésére – alágazatban a digitalizáció a hozzáférés, a fogyasztás és a termék előállítás forradalmát hozta magával. Nem árt azonban észrevenni, hogy az alágazat egyes iparágai – különösen a film és a streaming – jelentős környezeti lábnyomot hagynak maguk után. A városok az AVM szegmensbe tartozó cégekkel való együttműködésekkel hatékonyan javíthatják a környezeti hatásokat és erősíthetik a társadalmi kohéziót, de ez ingoványos terület, mivel az új technológiák megjelenése ebben a szegmensben a nem szándékolt káros környezeti hatásokkal is járhat. Az LGD-k kialakításakor fontos azonban figyelembe venni, hogy az újabb és újabb audiovizuális eszközök javuló energiatakarékossága nem tudja ellensúlyozni a gyakori technológiai változások miatt megnövekedett készülékgyártás negatív hatásait, ezért a gyártókkal való együttműködéseket érdemes alaposan átgondolni. 
  • A design, vagy formatervezési alágazat – divat, belsőépítészetet építészetet, termékek tervezése, kézműipar – nem ritkán kiemelten nagy környezeti lábnyommal működik, és a digitalizáció itt is számos problémára adhat megoldást. Elég itt azokra a törekvésekre gondolni, amelyek a teljes beszállítói láncon ellenőriznék (például blockchain megoldásokkal) a hozzáadott CO2 kibocsátást, vagy – mint például a fast fashion esetében – a társadalmi igazságosság érvényesülését. Tipikusan a városokat érintő problémakör az értékesítési csatornák szervezése, hiszen a termékek utaztatása – távoli országokból rendelése – például rendkívül nagy kibocsátással jár, szemben a helyi rövid értékláncokéval. Globális trendek nehezítik ebben az alágazatban az előrelépést: például a már lényegében folyamatos akciók újabb és újabb szettek és kollekciók vásárlására ösztönöznek, melynek negatív környezeti hatása szinte felmérhetetlen. 
  • Ugyancsak forradalmasította a digitalizáció a nyomtatott sajtó és irodalom iparágat, ideértve a könyvek, újságok és folyóiratok kiadását, a nyomdai, kiskereskedelmi, fordítási szolgáltatásokat, valamint a könyvtárak és más gyűjtemények üzemeltetését. A nyomtatott tartalom fokozatos visszaszorulása olyan új finanszírozási stratégiákat is elindított, mint a digitális reklám, a kiválasztott digitális tartalmak egyszeri díjazása, a crowdfunding és a digitális előfizetések. Nem kérdés azonban, hogy ezen az úton is tovább lehet lépni, például a virágzó irodalmi kultúra ápolása érdekében, vagy a könyvtárak közösségi, kreatív és oktatási központokká fejlesztése felé, amelyen keresztül a fenntarthatóság iránti elkötelezettség is növelhető.

Ezeknek a céloknak a megvalósításához a városok számos módon hozzájárulhatnak. Alkalmazhatnak klasszikus ösztönzőket, adókedvezményeket és támogatásokat, biztosíthatnak üzlethelységeket, vagy közlekedési infrastruktúrát, elősegíthetik inkubátorok és klaszterek működését, vagy segíthetnek összekötni az egyes témákban megjelenő kezdeményezéseket azokban érdekelt nagyvállalatokkal.

(A cikk szerzője, Halász Erika, a KPMG Stratégia és Működésfejlesztési tanácsadásának vezetője, az EU Intelligent Cities Challenge Programjának szakértője)