Ballai Vince
Ballai Vince
Tetszett a cikk?

Veszprém kezdte, de Budapesten lett ügy a méhlegelőkből. Van, ahol beporzó hadművelet, másutt fenntartható gyepgazdálkodás, vagy épp a szerény zöld folyosó névre hallgatnak a vadvirágos programok, amiket a beporzó rovarok kedvére a sokszínűbb ökoszisztémák érdekében indítottak Veszprémtől, Székesfehérváron át Budapestig.

Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Friss cikkek a témában

A városi méhlegelők a 21. század újításai, legalábbis ekkor kezdték tudatosan úgy alakítani a köztereket, hogy azok megfeleljenek a beporzó rovarok igényeinek. A cél, mint korábbi cikkünkben is írtuk, a sokszínű helyi életterek fenntartása a városokban, ahol kevésbé fenyegetik növényvédő-szerek a rovarvilágot. A kezdeményezésnek számos előnye van azon kívül is, hogy támogatja az ökoszisztéma – és velük együtt végső soron az emberi civilizáció – fennmaradásában is kulcsszerepet játszó beporzókat:

  • nagyobb számban tenyészhetnek az őshonos, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott növények, elzárva a lehetőséget a nem őshonos, esetenként allergizáló (parlagfű) iváziós fajok elől,
  • az ily módon egészségesebb helyi ökoszisztéma ellenállóbb a klímaváltozással járó kedvezőtlen hatásoknak,
  • nincs feltétlenül szükség plusz öntözésre, tápanyagutánpótlásra és kaszálni is kevesebbszer kell,
  • a kevésbé intenzív kezelés nyomán számottevő költség is megtakarítható,
  • jobb ránézni a sokszínű, virágos rétekre, zöldsávokra, rézsűkre, és

kiemelten fontos környezeti nevelési helyszínként is szolgálnak a városban élő gyerekek számára.

Méhlegelők: pár éve sokan értetlenkedtek miattuk, pedig kétszáz éve még aggódtak, hogy kevés van belőlük

Az akkor megfogalmazott javaslat ma is megállja a helyét, sőt, ha úgy tetszik több mint másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy központi programokkal támogassuk a beporzókat, immár a városokban is. Kis méhlegelő-történelem a múzsák ókori lakhelyétől a vadvirágos városokig. Összeállításunkból kiderül az is, merre keressük a méhlegelőket, ha virág- és rovarnézőbe mennénk.

A korszellemnek megfelelően Magyarországon is több település döntött úgy, hogy méhlegelőket alakít ki a városi zöldfelületeken. Az első, ilyen jól dokumentált példa Veszprém, ahol 2015-ben indult a Vadvirágos Veszprém Program előkészítése. Először a város külső részein, majd évről-évre fokozatosan a lakótelepek és a belső városrészek parkjainak kevésbé használt területein csökkentették le a kaszálások számát, és hagyták felnőni, virágozni, magot hozni a vadvirágokat.

Ilyen méhlegelők – pontosabban azok a területek, ahol extenzív zöldfelületi gazdálkodás zajlik – összesen nyolc helyszínen találhatók a városban. Ezek kezelése során arra is figyelmet fordítanak, hogy kaszálás során lehetőség szerint magot is gyűjtsenek. Pár éve például arról számolt be a városi blog, hogy egy zsályás területet gyűjtőputtonnyal kaszáltak, majd a zsályamagokban gazdag kaszálékot más területen terítették szét, hogy ott is színesítsék a növénytársulást.

Budapest az a hely, ahol a szélesebb közvélemény is megismerhette a méhlegelőket, néhány túlbuzgó (hagyományos értelemben vett) zöldfülű politikus rosszul elsült akciója révén. A Vadvirágos Budapest program 2021-ben indult, idén tehát már negyedik évébe lép. A városban összesen 30,4 hektáron kezelik extenzíven a zöldfelületeket, ami 4,5 százaléka az intenzíven fenntartott 6 millió négyzetméternyi gyepnek.

Bardóczi Sándor: “Csodálkozunk, hogy a fák meg akarnak dögleni”

Kellemetlen meglepetés volt, hogy milyen borzasztó állapotban vannak a közterületi fáink, mondta a HVG-nek adott interjúban Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze. A fák 80 százaléka valamilyen betegséggel küzd, jellemzően a közterület felelőtlen használata miatt. De mit lehet tenni? Bardóczi Sándort új zöldfelületek kialakításáról, Rákosrendező zöldpotenciáljáról és a Városliget felemás rehabilitációjáról is kérdeztük.

A méhlegelőket évente egyszer kaszálják: a nyár végén vagy október elején, attól függően, hol száradnak el először a virágok, és fejeződik be a magérlelés. A kaszálás időpontja függhet a csapadéktól (ha aszályos a nyár hamarabb kell), a lakossági visszajelzésektől, a monitorozás eredményeitől (ha esetleg nem kívánatos növényfajokra figyelnének fel).

“A városi méhlegelőket is jó gazda  módjára kell kezelni” – mondta ezzel kapcsolatban Szigeti Viktor biológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport tudományos munkatársa, aki szerint így is 3-4 év míg megmutatják az igazán szép arcukat a méhlegelők, vagy a nem feltétlenül kimondottan annak kijelölt, de mozaikosan kaszált, fenntartható módon kezelt területek.

A Budapesten található méhlegelők rovarvilágát munkatársaival több helyszínen is nyomon követő kutató szerint kiemelkedik ezek közül az Óbudai-sziget, ahol értékesebb fajok is megmaradtak. „Szép diverz élőhely” a Filozófusok-kertjénél a Hegyalja út menti rész, és a Tabánban is látványos virágzásokat lehet tapasztalni. Szépek és számos rovarfajnak is otthont adnak a 12. kerületi vadvirágos területek. Vannak viszont, ahol még nem működik jól a program. Ennek oka lehet a rossz, építési hulladékkal szennyezett talaj , vagy mert nem tudnak bejutni a magok, beporzók. Példaként említette a Dél-Budán húzódó Hunyadi János út középső zöldsávját.  Az ilyen helyeken segíthet a felülvetés, amit viszont egyelőre ritkán alkalmaznak. Ebben nehézséget okozhat a megfelelő, őshonos magkeverékek beszerzése is, bár már vannak cégek, amik kínálnak ilyet, csak egyelőre kicsi a kapacitásuk.

A 12. kerületi városi vetett méhlegelők rovarvilága adataik szerint összemérhető a kiskunsági természetközeli gyepek rovarvilágával a fajgazdagságot tekintve: 60 méhfajt, 14 nappali lepkét, 14 zengőlégyfajt figyeltek meg egy előtanulmány során.Ez még úgy is meglepő a biológus szerint, hogy a Kiskunságban az aszályos 2022-ben készült hasonló előtanulmány, a Hegyvidéken pedig a tavalyi, jóval csapadékosabb évben vizsgálták a rovarvilágot. Arra viszont figyelmeztetett, ez semmiképp nem tekinthető tudományos megállapításnak, de mégis jól szemlélteti, hogy

a városokban is akad még biodiverzitás.

Óbudán 2021-ben az akkori főkertész kezdeményezésére még tovább gondolták a méhlegelőket, és nem maradtak meg a gyep és a vadvirágok horizontális szintjén, hanem a cserje- és lombkoronaszintet kedvelő beporzókra is gondolva “3D” méhlegelők kialakításába fogtak.

Székesfehérváron 2019-ben indult a program, a Sóstó Természetvédelmi Területen, majd bővítették a területet, ahol magasabbra hagyják nőni a füvet, fenntartható gyepgazdálkodást folytatva. Talán itt a legnagyobb az városok közül a természetközeli gyepgazdálkodási terület, az összesen négymillió négyzetméternyi rendszeresen nyírt székesfehérvári zöldfelület negyedén évente csak kétszer kaszálnak, igaz, itt ideszámolják a Sóstó-Homokbánya Természetvédelmi Területet is.

Szegeden nemes egyszerűséggel Beporzó Hadműveletként fut a 2021-ben az önkormányzat, a Mondolo Egyesület és a Szegedi Tudományegyetem kutatói együttműködésében indult program. Ennek második ütemében idén 22 ilyen méhlegelőt tartanak fenn. A helyi kutatások szerint az intenzíven kaszált földterületekhez képest öt-hatszor több rovar található ezeken a területeken, akár a fajok, akár az egyedek számát nézik.

Debrecenben az ország legkomplexebbnek nevezett környezetvédelmi programja, a Zöld Kódex keretein belül zajlik a fentiekhez hasonló méhlegelők kialakítása – bár pont ezt a kifejezést hiába keressük az 50 pontos dokumentumban, amiben zöld folyosók és zöld szigetek kialakítását tűzték ki célul. Zöld folyosó létesül például a Kondoros-ér mentén, ahol már korábban is ritkábban kaszáltak, vadvirágos magkeveréket vetettek, hogy a beporzók kedvére tegyenek, de már 2021-ben is létesítettek „méh-étkezdéket” a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. telephelyein.