Gundel Takács Gábor: „Megválasztottam a pillanatot, amikor a három gyerekemet először elhoztam a Gundel étterembe”

Gundel Károly azzal a szándékkal működtette az 1894-ben alapított, majd később a nevére vett városligeti éttermet, hogy annak kapui mindenki előtt nyitva legyenek. Az odafigyelés, a megbecsülés ma is fontos pillérei a Gundel étteremnek, ahol mostantól a hallás- és látássérültek kiemelkedő figyelmet kapnak. A felszolgálók megtanulták az alapszintű jelnyelvi kommunikációt angol és magyar nyelven is, a látássérültek pedig Braille-írásos étlapról ismerhetik meg a leghíresebb magyar étterem fogásainak történetét. Mindezek mellett az akadálymentes közlekedés is prioritást élvez az étterem területén. Készült egy Gundel-kisfilm is, amelyet Bergendy Péter filmrendező neve fémjelez. 

Gundel Takács Gábor anyai ágon a híres Gundel család leszármazottja. Fontosnak tartja a családi tradíciókat és az odafigyelést egymásra, így örömmel mutatta be házigazdaként az idén 130 éves Gundel étterem új mérföldkövét is. 

- A Gundel étterem és Gundel Károly, a dédapád neve itthon mindenkinek ismerősen cseng, ugyanakkor azt kevesen tudják, hogy a gasztronómiai vonalat Magyarországon az ükapád, Gundel János alapozta meg, akinek a nevéhez fűződik többek között a bécsi szelet elterjesztése a budapesti éttermek kínálatában.

- Gundel János gyerekkorában került ide Bajorországból, Alsbachból. Szállodás és vendéglátós volt, aki gyakorlatilag létrehozta az iparkamarát annak idején. A többség általában a városligeti étterem miatt, amit 1910-ben Gundel Károly vett át Wampeticséktől, csak az ő nevét ismeri, akinek vannak szakácskönyvei is, miközben például a palóclevest Gundel Jánosnak köszönhetjük. A család szempontjából az utóbbi volt az, aki a vendéglátós tradíciót fölépítette, de Gundel Károlynak köszönhető, hogy nemzetközileg is ismertté vált a Gundel dinasztia.

- A gyerekek számát tekintve is dinasztiát alapított, hiszen 13 gyereke volt, köztük az anyai nagyapád, és 26 unokája született, köztük az édesanyád. 

- Gundel Ferenc és Gundel Márta, tehát nekem az édesanyám az egyenes ági leszármazott. Amikor a Magyar Televíziónál kezdtem, ott már dolgozott egy Takács Gábor, ez az idősebb kolléga kért meg, hogy valamit változtassak a nevemen. Ekkor kezdtem el használni édesanyám után a Gundel nevet. Eleinte volt egy kis értetlenkedés, miért pont Gundel, miért nem Zserbó vagy valami más, aztán közöltem, hogy nekem ez a családnevem. Ma már nem rendkívüli, hogy valaki az édesanyja nevét is felveszi, vagy a férj a feleségéét, de a kilencvenes években még furcsa volt.

- A dédapáddal, Gundel Károllyal már nem találkozhattál, mert ő 1956-ban meghalt. Családi anekdotákból viszont talán ismerhetted. 

- Sokan készítenek családfát, ki mikor született, kinek a gyereke, de ez számomra picit személytelen. Én azért is vagyok szerencsés, mert Gundel Károly legkisebb gyereke, Gundel Imre a Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa és igazgatója volt, nagyon sok újságcikk, könyv fennmaradt, sokat lehet tudni a családról és a családtagokról. Megszemélyesítődnek, milyen emberek voltak. 

Számomra azok a kedves történetek, amikről itt, a Gundelben a mai napig szó van: hogy Gundel Károly a szó igaz értelmében vendéglős volt. Nyilvánvalóan értett a gazdasági oldalához is, de ennél is fontosabb a vendégszeretet. Nem véletlenül maradtak olyan mondatok fenn tőle, mint:

Aki nem tud mosolyogni a vendégre, az inkább ne jöjjön vendéglősnek.

A vendégélmény nagyon komplex: nemcsak azt viszed el egy jó étteremből, hogy finom volt az étel, hanem azt is, hogy hogyan volt megterítve az asztal, milyen az enteriőr, a felszolgáló, hogy szólít meg a recepciós, és hogyan köszönnek el tőled, milyen élménnyel hagyod el az éttermet.

Ez a fajta mentalitás szerintem az élet minden területén nagyon fontos, független attól, hogy valaki vendéglős, vagy nem.

Ha azokat az embereket, akikkel összesodor az élet, akár öt percre, akár hosszabb időre, egy futó találkozásra vagy egy nagyobb munkára, megtiszteled a figyelemmel, mosolygással, szeretettel, akkor miután elváltok egymástól, egy jó élménnyel megy tovább, hiszen nemcsak tartalmakat visznek magukkal emberek, hanem érzéseket is.

Ha valaki jó érzéssel távozik valahonnan, azt a jó érzést fogja továbbadni a következő embernek, akivel találkozik. Ha rossz érzéssel, akkor azt.

- Az én munkámban is nagyon fontos, hogy a műsoraim után az emberek mosolyognak, és másnap mosolyogva meséljék el, amit láttak a televízióban. Vagy nem mosolyognak, hanem arról beszélnek, hogy ez a Gundel milyen gonosz volt tegnap, és így egy negatív hullám megy tovább. Ezt a nagyon-nagyon fontos értéket mindannyian be tudjuk építeni a magunk életébe. Ez az, amit a rendszerváltások sem, a kommunizmus sem, meg az államosítás sem vehet el. 

- Ezek fontossága otthon, a családi nevelésben is hangsúlyosan megjelent? 

- Amikor a tradíciók élnek egy családban, amikor könyvek mesélik el a család történetét, akkor ezek, persze, megmaradnak. Mi kisgyerekként ebből indultunk el, ebből táplálkoztunk. És persze a nem Gundel felmenőimtől is kaptam bizonyos értékeket. Az apai nagyapám magyar-latin szakos tanár volt, tőle vettem át például a könyvek, a versek szeretetét. A családi értékek összeadódnak, a feleségemé is hozzáadódott. 

Én nagyon tudatosan választottam meg azt a pillanatot, amikor a három gyerekemet először elhoztam ide, a Gundel étterembe.

Nem akartam, hogy egy kétéves, egy négyéves meg egy hatéves futkosson az asztalok között, és az legyen az első Gundel-élmény. Négy és fél év van a három gyerek között, tehát van egy kis szórás, de már mindhárman kamaszok voltak, tudatosak, amikor először elhoztam őket ide. 

- Van fönt az emeleten egy picike szoba egy asztallal, az a bizonyos családi szoba sok fényképpel, mindenféle rekvizitummal. Fölvittem őket megmutatni nekik. Amikor az ember kézzelfogható módon találkozik a gyökereivel, az egy nagyon-nagyon erős élmény. A mai napig azt mondjuk, hogy az egy fontos pillanat volt abból szempontból, hogy megértsék, mi a család. 

A családnak az étteremhez nincs már semmilyen köze se üzletileg, se jogilag, de azt jó látni, hogy jó kezekben van. A rendszerváltás óta nagyon sokféle időszak volt a Gundel étterem életében, jók és kevésbé jók. Azt gondolom, hogy most van egy olyan gondolata, ami mentén el lehet helyezni a 21. századi magyar gasztronómiában. Nagyon érdekes, sokan azt mondják, függetlenül attól, hogy a konkurenciánál dolgoznak, vagy sem, hogy a magyar gasztronómiának szüksége van egy jó Gundel étteremre, mert az erősíti az egész magyar gasztronómiát, a többi éttermet, a többi vendéglátóst és vendéglátásban dolgozó embert is. 

- A Gundel család össze szokott jönni ebben az épületben. Láttam 2022-es és 2023-as fotókat is. 

- Korábban is voltak összejövetelek, de nem rendszeresen, és nem feltétlen itt. A világjárvány előtt kezdtük el szervezni, aztán a pandémia miatt két évre lehúztuk a rolót, de utána újrakezdtük. Tavaly ősszel olyan hatvanan kint voltunk a kertben, mert akkor jó idő volt. Két éve hazajöttek a svájci rokonok, tavaly a hollandok. Érdekes, hogy a holland fiatalok már nem beszélnek magyarul, talán volt köztük olyan, aki nem is járt itt. Viszont amikor megérkeztek, és körbevittük őket az épületben, bevittük őket a családi szobába, akkor azt láttam, hogy volt egy húha-élményük, és azt hiszem, kicsit más emberként mentek el innen. Ezek az ő gyökereik is, amiket fontos megtartani, erre egy ilyen családtalálkozó nagyon jó lehetőség.

- Az egyik Habsburg-leszármazott mondta, hogy azért is jó a híres, kiterjedt család tagjának lenni, mert ha külföldre megy, elég szólni az egyik rokonnak, és máris megvan a szállása Párizsban vagy Londonban, nem kell szállodai szobát foglalni. Említetted a svájci és holland rokonokat, de élnek Gundelek Németországban, Angliában vagy Amerikában is. A Gundel családban is megvan egy ilyen háló?

- Az európai rokonokhoz jártak ki a szüleim többször is, de én kifejezetten a rokonokhoz nem utaztam még sosem. Volt, akit én is egy ilyen családtalálkozón ismertem meg, de vannak olyanok is, akikkel még nem találkoztam. A svájciakkal volt a legszorosabb a kapcsolat, hisz ők maradtak a legközelebb, ők jöttek haza a legtöbbet, és ők is vannak a legtöbben. Az amerikai rokonok sokáig nem jöttek, aztán az elmúlt években elkezdtek megérkezni, tavaly is itthon voltak ketten. Van egy kis családi hírlevelünk meg egy zárt családi Facebook-oldalunk, aminek mindenki a tagja. Nem egyszerű, de próbáljuk összetartani a családot.

- Számodra mikor tudatosult, hogy a Gundel név a történelemnek is része, hogy a név mögött egy fontos tradíció is húzódik? 

- Én a rendszerváltás idején voltam 25 éves. Az étterem a szocializmusban nem volt a legjobb formájában, és valahogy nem is volt téma, hogy menjünk a Gundelbe. A nagyapám, Gundel Ferenc, aki vitte volna tovább az éttermet, akit erre neveltek, akit kiküldött a dédapám Lyonba, hogy tanuljon, ő valószínűleg nem is szívesen jött volna. De rajta keresztül megvoltak ezek a tradíciók. Azt hiszem, vigyáztak is egy picit ránk, gyerekekre, hogy ez ne legyen téma, mert a hetvenes években az iskolában ezzel nem biztos, hogy jól lett volna dicsekedni. A rendszerváltás után Láng Györgyék megvették az épületet, elkezdték üzemeltetni. Nagyon komoly kutatómunkát végeztek, fantasztikusan építettek a tradíciókra. Kalla Kálmán a legendás séfje volt, és a vendéglátó szakmának a legendás, kiemelkedő alakja. 

Akkor már nem lakott fönt senki, hanem külön termeket alakítottak ki, szerintem nagyon jó ízléssel, különféle tematikával. Az egy nagyon jó időszak volt, aztán nem volt mindegyik ennyire jó... a Gundel kereste a séfjét, a helyét az ezredforduló gasztronómiájában. Ez nem volt könnyű. Ha megnézed, a menő éttermek azért nem ekkorák, mint ez.

Nem lehet 150 embert leültetni esténként egy étteremben, és ez egy nagyon komoly probléma.

Ugyanakkor a Gundellel kapcsolatban vannak elvárások is. Hogyan lehet összehangolni a 21. századi gasztronómiát, a gazdasági kérdéseket és az elvárásokat, hogy abból egy jól működő étterem legyen.

- Én azt látom, hogy most az Eventrendnél van egy koncepció Wolf Andrissal és Moldován Viktorral, aki 14 évig kint volt Japánban, és az egyetlen olyan étteremnek volt a séfje, amelyik nem japán tematikájú, de benne van a Michelin Guide-ban. Azt látom, hogy a Gundel étterem most megint egy működő hely.

- Milyen érzés elsétálni az épület előtt? Vagy akár a Gellért szálló előtt, aminek az éttermét annak idején szintén Gundel Károly bérelte. 

- A Gellért is érdekes, de alapvetően a család nevét a Gundel étterem viseli, itt lakott a család, így a legtöbb történet ehhez, meg a ligethez fűződik. De örülnék, ha a Gellért, amikor újra megnyit, az étterem termét Gundel Károlyról, vagy Gundel Ferencről nevezné el. Amikor a családod története ilyen szinten megelevenedik, és ilyen szinten kézzelfogható, az egy egészen különleges élmény.

Azt gondolom, hogy ezeknek a tradícióknak az ápolása és új családi tradícióknak az építése nagyon fontos egy társadalom szempontjából.

A legegyszerűbb politikailag rendszert váltani, de a gondolkodást, a mentalitást, a tradíciókat újra kialakítani, fölépíteni, visszahozni, megőrizni, az nagyon nehéz ügy. Azt látom, hogy ez a Gundelben most rendben van.

Cover-fotó: RTL

• sztár
• gundel takács gábor
• interjú
• exkluzív
• műsorvezető
• család
• tradíció
• vendéglátás
• étterem
• Hazai sztár