A Közel-Keleten számos konfliktus dúl. Mindegyiknek valamilyen formában része egy állam, amely pénzzel, fegyverrel és minden egyébbel nagyon sok fegyveres milíciát, terrorista egységet támogat, és ez Irán. Irán viszonya a szomszédaival elég ellentmondásos. Nézzük meg, hogy került Irán, ez a több, mint 2500 éve valamilyen formában létező ország a „fő ellenség” helyzetébe?

Irán népe, a perzsák alkotják az egyik legrégebbi civilizációt, hiszen Irán = Perzsia. Az iskolában mindenki tanult a perzsákról, ellenük hadakoztak a görögök Marathónnal, Thermopülainél, de ellenük vezetett hadat Nagy Sándor is. Sőt Dárius kincse is egy dúsgazdag perzsa királyra, Dareioszra utal, akiből több is ült e néven a perzsa trónon.

A mai Irán 1979-ben „jött létre”, amikor is a korrupt elnyomó, de nyugatias sah ellen 1978 végén kitört forradalom az addig párizsi száműzetésben élő egyházi szellemi vezetőt Khomeini ajatollahot hazahívta, az ő vezetésével alakult meg a teokratikus mai Irán, az Iráni Iszlám Köztársaság.

Irán területe 1,65 millió négyzetkilométer, lakosságának száma 86 millió fő, 64 százaléka perzsa, ezen felül több más népcsoport lakja. Vallásilag egységes, a lakosság 99,4 százaléka muzulmán. Olajban gazdag, a világ második legnagyobb olaj- és gázkészletével rendelkezik, az olaj teszi ki az export 80 százalékát. Az ENSZ által összeállított „Emberi fejlettségi Index”, azaz a HDI alapján a 60. az országok között (Magyarország a 45.).

Nags-e Dzsahán tér, Iszfahán,
Forrás: Wikipedia User:Arad

Az iszlám Iránban

Az iráni iszlám más, mint az arab. Persze az, hogy „iráni iszlám” durván hibás megfogalmazás, Irán államvallása ugyanis az iszlám egy ága, mégpedig a síita ág.

A mohamedánok már nagyon korán a vallásalapító Mohamed próféta 632-es halála után két nagyobb ágra szakadtak.

A síita irányzat szerint a vallási és a politikai hatalmat a próféta veje, egyben unokatestvére, Ali, illetve az ő leszármazottjai örökölték, míg a szunnita ág szerint a hatalom birtokosa Abu Bakr, a próféta apósa volt. A tényleges szakítás 680 körül következett be, ekkor szakadt szét az iszlám vallás a két ágra. Az összes mohamedán között a síiták vannak kisebbségben, arányuk nagyjából 10 százalék, de Iránban ez az államvallás. A vallásgyakorlásban is vannak eltérések, például a síiták háromszor imádkoznak naponta öt helyett, de talán a mai Irán megértése szempontjából a legnagyobb különbség, hogy az imámokat a síita irányzatban isteni ihletéssel felruházottnak, vezetőnek tekintik, míg a szunnita ágban nem, és míg a szunnitáknál nincs klasszikus egyházi hierarchia, a síita ágban ez nagyon is erős, hiszen a legfőbb imám a próféta helyettese.

Hogyan lett az ókori Perzsiából modern Irán?

Az ókori Perzsiával most nem igazán foglalkozunk, a görög városállamokat megtámadó Perzsiát Nagy Sándor győzte le, hódította meg, halála után itt is egy új állam alakult ki, a Parthus birodalom, mely megőrizte a terület perzsa jellegét, azaz ezt az államot a hellenizáció nem igazán érintette. Keleten a Római Birodalommal szemben is állandó ellenfelet jelentett ez az állam.

Az iszlám a perzsa területeket is meghódította, és a Mohamed életében kialakított iszlám az Omajjád Kalifátus része lett.

Nagy Kürosz síremléke
Forrás: Wikipedia Truth Seeker – http://blogtext.org/TruthSeeker/

Perzsia sem úszta meg a mongol hódítást, ráadásul az 1250 körüli mongol hódítás hatalmas veszteségeket okozott a lakosság körében.

Irán újkori történelme 1501-ben kezdődött, ekkortól ismét egységes, önálló iszlám királysággá vált, és bár Oroszország északról, Nagy-Britannia délről komoly nyomást gyakorolt rá, a következő évszázadokban meg tudta őrizni függetlenségét.

A világ változása persze a perzsa királyságot sem hagyta változatlanul, a XX. század elején, 1906-tól elvileg alkotmányos monarchia volt, de 1925-ben Reza Shah katonai puccsal elfoglalta a trónt. Az új uralkodó – a török Mustafa Kemal Atatürk példája alapján – egy szekularizált, modern államot kívánt létrehozni, például betiltotta az arcot eltakaró kendő viselését, ekkor változott az állam neve Perzsiáról Iránra.

A nyugatosodás a politikára nem terjedt ki, Irán tulajdonképpen diktatúra volt. A II. világháború alatt Iránt a Szovjetunió és Nagy-Britannia megszállta, Reza Shah 1941-ben lemondott fia javára a trónról.

Irán a XIX. században. A befolyási övezetek és a határ változásai
Forrás: Wikipedia

A háború után Irán a nyugat szövetségese volt, elismerte Izraelt, és egy világi, elvileg nyugatos országgá vált. Azonban az uralkodás az ellenzék komoly elnyomásával és hihetetlen méretű korrupcióval járt.

A mai Irán

A mai Irán bár köztársaság, az állam igazi vezetője Ali Hámenei ajatollah, vallási vezető, miközben az Iráni Iszlám Köztársaságnak van világi elnöke is, valamint titkos általános választásokon megválasztott parlamentje is.

Autópálya Teheránban
Forrás: Wikipedia Hansueli Krapf

Az Iráni Iszlám Köztársaság megalakulása óta folyamatosan hadakozik. Már 1980-ban kitört az Irak-Iráni háború. Irak – ahol 1979-ben szintén hatalomváltás történt, puccsal vette át az ország irányítását Szaddam Husszein – több okból támadta meg Iránt. Attól tartottak, hogy a síita vallási állam destabilizálja a régiót, és benne Irakot, hiszen Irakban a síiták elnyomott kisebbségben voltak, akik 1980 elején valóban szervezkedni kezdtek, a síita ellenzék például merényletet kísérlet meg az iraki miniszterelnök ellen.

A két ország között ezen felül rendezetlen határviták is voltak. Az iraki támadási tervet sem a nyugati országok közössége, sem a Szovjetunió nem ellenezte, mert mind a két hatalmi tömb érdekeit sértette az új iráni állam és annak szellemisége. A háborút Irak kezdte, ami 8 évig tartott.

A harcok áldozatait 400 ezer halottra, és 750 ezer sebesültre teszik, de van olyan forrás, amely 1,5 millió áldozatról beszél, és a küzdelem hevességére jellemző volt, hogy Irak tiltott vegyi fegyvereket is bevetett Irán (és a saját kurd ellenzéke) ellen is, ennek ellenére a Nyugat és a Szovjetunió is támogatta Irakot.

A háborút – amelyben tulajdonképp egyik fél sem ért el valójában semmit – 1988-ban tűzszünet zárta le. Irak nem tudta legyőzni Iránt, a rezsim a helyén maradt, de Irán sem tudta komolyan kiterjeszteni befolyási övezetét.

Irán iszlamista vezetésének megalakulása után szinte azonnal felmondta a korábbi megállapodásokat Izraellel, azt a „Sátán kutyájának”, elpusztítandó államnak tekinti (annak ellenére, hogy az Irak–Iráni háborúban Izrael tulajdonképp Iránt támogatta, Irakot támadta, lebombázta az épülő iraki atomerőművet, azért, hogy Irak ne juthasson nukleáris fegyverhez).

Irán a XXI. században

Teherán
Forrás: Wikipedia, Diba Tensile Architecture

Irán a XXI. században – legalábbis eddig – nem nyíltan viselt hadat ellenfeleivel szemben. Legfőbb ellensége az Egyesült Államok, amellyel 1979 óta ellenséges a viszony. A másik fő ellenség Izrael. Ambivalens a viszonya ezen felül az afgán tálibokkal, bár azt semmiképp nem nézte jó szemmel, hogy az USA megszállva tartotta Afganisztánt. Ugyanilyen ellentmondásos a viszony Irakkal, hiszen az 1980-as évek nagy ellenfelét a fő ellenség, az USA támadta meg, ami miatt a kapcsolatuk megváltozott. A mostani iraki kormánnyal az iraki síita népesség miatt is szoros kapcsolatokat ápol.

Ellenfele ezen felül az arab világ legnagyobb állama, Szaúd-Arábia, amellyel ideológiai és hatalmi ellentéte is van. Egyrészt Szaúd-Arábia a szunnita vahabita irányvonalat képviseli, az országban a síita kisebbséget elnyomják, azaz van egy vallási ellentét, másrészt mind a két állam a Közel-Keleten meghatározó szereplővé, meghatározó hatalommá kíván válni. Mind a két állam komoly olajtartalékokkal rendelkezik, és nagyon sok – a nyugati államok megítélés szerint – terrorista szervezetet támogat. A két állam egyfajta hidegháborút folytatott, egymással szemben álló erőket támogattak például Szíriában, Irán a kormánycsapatokat, Szaúd-Arábia a lázadókat, míg Jemenben Szaúd-Arábia a kormányt, Irán a húszi lázadókat segítette. Ugyancsak egymással ellenséges csoportokat támogattak Libanonban is. Azonban 2023-ban elvileg lezárták az ellenségeskedéseket.

Irán kimondott célja Izrael elpusztítása. Az Izrael-ellenesség a rendszer egyik ideológiai alapja, és ez az ellentét valójában mélyen ideológiai-vallási gyökerű, s emiatt is Irán a palesztin függetlenségi mozgalmak egyik támogatója.

A két állam egyáltalán nem szomszédos egymással, sőt egymástól -a két ország legközelebbi pontját nézve is – nagyjából 900 kilométer a távolság és minimum két ország választja el őket, hiszen Izrael Jordániával és Szíriával határos, amelyek Irakkal határosak, Irak szomszédos Iránnal, azaz közvetlen szárazföldi támadás elképzelhetetlen. Tengeri akció se nagyon, egyrészt az iráni haditengerészetnek (de az izraelinek is) az egész Arab félszigetet meg kellene kerülnie, hogy bármiféle támadást hajtsanak végre egymás ellen.

A mostani, napokban lezajlott közvetlen iráni légitámadás és az arra adott izraeli válaszcsapás azt is megmutatta, hogy a levegőben is elég korlátozottan tudja Irán Izraelt támadni.

A viszony azonban nem volt mindig ennyire rossz, a forradalom előtti Irán nem vett részt az arab-izraeli háborúkban, hiszen akkor még Irán Izrael támogatója volt, sőt még az 1980-as években is Izrael inkább Iránt támogatta az Irak-Iráni háborúban, de a XX. század végétől a rezsim ideológiájának meghatározó eleme lett az Izrael-ellenesség, és ettől kezdve nagyon sok Izrael ellenes milíciát támogat pénzzel, fegyverrel, logisztikával és kiképzéssel.

A legnagyobbak ezek közül a libanoni Hezbollah és a gázai, palesztin Hamász. E két csoport nem csak terrorista szervezet, de a saját területükön egyfajta államalakulatot is irányítanak, állami feladatokat is ellátnak. A két csoport – és számos kisebb csoport, így a palesztin Iszlám Dzsihád – viszont szárazföldön, sőt saját területén, valamint kisebb rakétákkal támadja Izraelt.

Mindemellett Irán a támogatott fegyveres szervezetekkel, így a jemeni húszi lázadókkal, több Iraki milíciával, és a polgárháborús Szíriában nem csak Izraellel és Szaúd-Arábiával hadakoznak, de a „fő ellenséggel” az Egyesült Államokkal.

Az USA és Irán konfliktusa már 1979 óta tart, hiszen az amerikaiak komoly gazdasági és politikai érdekeltségeiket veszítették el az Iráni forradalommal, másrészt az irániak akkor 63 amerikai követségi dolgozót fogtak el, és legtöbbjüket 444 nap fogság után engedték csak el.

Az USA a kezdeményezője azoknak a szankcióknak, amelyek Iránt sújtják, és amelynek célja, hogy az iráni rezsim beavatkozási lehetőségeit csökkentsék, másrészt meg kívánják akadályozni, hogy Irán nukleáris fegyverre tegyen szert.

Irán jelenleg Oroszország egyik fő támogatója, és szakértők szerint egyre jobban összeforr egy új Nyugat-ellenes tömb, amelynek a magja Oroszország (és csatlósa Belarusz), Kína, Észak-Korea és Irán.

Jelenleg e tömb két helyen áll harcban a Nyugattal, és mindenki attól tart, nehogy ezek a borzalmas áldozatokat követelő, de helyi háborúk egy sokkal több fronton zajló, tömbök közötti nagy háborúvá váljanak.