Magyarországon ritkaságnak számító madarat, kis hattyút mentettek Pest vármegyében, ez a faj első egyede, amelyet itthon jelöltek meg. A példány áprilisban kerekedett fel hazánkból, és mindössze két nap alatt Ukrajnáig jutott – írja a 24.hu.

A Magyarországon előforduló madarak nem pusztán a Földközi-tenger felé mozoghatnak, egyes, hazánkban telelő vagy átvonuló fajok a melegebb idő beálltával északkeletre, keletre, az ázsiai tundravidékre költöznek át költeni. Ezek közé tartozik a kis hattyú, amely hazánkban csak nagyon ritkán fordul elő, csupán költő- és telelőhelye közötti átvonulásakor fordul meg itt.


2024. március 2-án egy sérült kis hattyúra bukkantak a Pest vármegyei Acsán. Nem tudott felszállni, és az állatorvosnál kiderült, hogy a jobb lába sérült, testében pedig egy sörétdarab van. A szakemberek a kezelés során a sörétet nem távolították el, mert úgy vélték, nincs szükség a kockázatos beavatkozásra.

A példány gyors gyógyulását látva az MME szakemberei felvették a kapcsolatot a Belga Madárgyűrűzési Központ vezetőjével, aki az európai kis hattyúk jelölését koordinálja. Ezt követően fém jelölőgyűrű és GPS-nyomkövető került a madárra – ekkor fordult elő először, hogy hazánkban jelöltek meg egy kis hattyút. A kis hattyút március 15-én engedték szabadon Szécsény mellett. Kb. egy hónapig ott maradt, majd április 12-én útra kelt. Április 14-én ért el a Fekete-tengerhez, Odessza térségébe, ami azt jelenti, hogy két nap alatt 1000 kilométert repült.

Április 15-e óta nincs bejelentkezése, ami remélhetőleg nem a madár elhullását jelenti, hanem csak a hálózati lefedettséggel vagy az akkumulátor töltöttségével adódott probléma.

A hosszú út persze számos kockázatot hordoz magában a madarakra nézve. A hattyúkra esetenként itthon is lőnek, Ázsiában azonban a környezeti menedzsment és a vonatkozó szabályok sokkal lazábbak, ezért ott még gyakoribb a probléma.

A természetvédelemben komoly kihívást jelent, hogy a vándorló állatok egyik országból a másikba átlépve gyakran egészen más jogi környezetben, új veszélyek között találják magukat.

Azt sem lehet tudni, hogy a vadászat mellett hogyan hat ezekre a vonuló madarakra egy-egy aktív konfliktus, és ez az Ukrajnán át vonuló kis hattyú esetében különösen érdekes szempont lehet. A szomszédunkban dúló háború súlyos károkat okoz a helyi élővilágnak, a migráló madarak esetében viszont egyelőre az invázió okozta zavarásról nincs elég adat. A harcok bizonyosan hatással vannak a fajokra, főleg az élőhelyükre, bár a madarak előnyben vannak más állatokhoz képest.

A madáron lévő GPS-jeladót a nyakán helyezték el, a készülék egyórás küldési intervallumra van beállítva, ám a töltöttségtől és lefedettségtől függően nem feltétlenül érkeznek 60 percenként az adatok. Az eszközhöz kis memória tartozik, ha az információkat nem tudná azonnal elküldeni, egy ideig még el tudja tárolni azokat. A nyomkövetőn kis napelem található, így képes tölteni magát, de azért megvan a rendszer behatárolt élettartama: általában 3-5, ritkább esetben 6-7 év.

A korábbi, fémgyűrűs nyomkövetéshez képest a GPS-es megközelítés kimagaslóan hatásos. A gyűrűs példányok megkerülési aránya néhány százalékos volt, ráadásul az ismételten megtalált állatoknál semmit sem lehetett tudni a két azonosítási időpont közötti életútról. A jeladó révén azonban a teljes életmenetet, az élőhelyek megválasztását is tanulmányozni lehet.

Amennyiben a kis hattyú életben marad, több vándorlási szezonját is megfigyelhetik, ami felbecsülhetetlen értékű adatokat jelentene.

Indexkép: Shutterstock