2022 abszolút csúcsév volt a magyar építőanyag forgalomban, 2023 viszont, bár nem abszolút, de sokéves mélypontnak bizonyult. A piaci szereplők egyetértenek abban, hogy

nagyon hosszú lesz innen kilábalás annak ellenére is, hogy a külső körülmények sokat javultak, és minden adott ahhoz, hogy meginduljon a fellendülés.

Az ágazati becslések szerint a 2023-ban átadott 18 ezer lakás után 2024-ben és 2025-ben is közelebb leszünk a 10 ezerhez, mint az utolsó békeévek 20 ezret meghaladó számához.  

Ez nemcsak néhány építőanyaggyártó, -kereskedő, és építőipari kivitelező problémája. A szektorban az elmúlt egy évben több tízezer munkahely szűnt meg, megint külföldön keresi a boldogulást a szakemberek egy része, és egyáltalán nem biztos, hogy később haza lehet őket csábítani. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a hazai – például energiahatékonysági szempontból – rendkívül rossz minőségű lakásállomány megújításához számítások szerint évente legalább 25-30 ezer lakás átadása lenne szükséges, amiből most ismét, és hosszú távon elveszítünk három-négy évet. 

De miért van ez így, és mit kellene tenni ahhoz, hogy ez megváltozzon?

2022 a Covid utáni fellendülés éve volt, az elhalasztott beruházási igények az év első felében ideális külső körülményekkel párosultak. A háztartások pénzhez jutottak (adóvisszatérítés), működtek az állami támogatások (csok, kedvezményes áfa, zöldhitel, lakossági otthonfelújítási támogatás), alacsonyak voltak a kamatok, olcsón és bőségesen állt rendelkezésre az építőanyag a raktárakban, ez vezetett a felfutáshoz. 

A gyors lassulás, lassú gyorsulás problematikája nem ismeretlen az autópálya üzemeltetők körében. A jelenséget általában a német eredetű STAU szóval szokták jellemezni, ez írja le az autópályákon kialakuló, látszólag mindenféle magyarázat nélküli dugók okát. A klasszikus stau oka, hogy a lassítás gyorsan és gondolkodás nélkül kevesebb mint 150 méter alatt következik be. A kiváltó ok lehet akár banális és átmeneti is, a lényeg, hogy egy ponton a közlekedők valamiért erőteljes fékezést hajtanak végre. A lelassult járművek (köztük buszok és kamionok) felgyorsulása ezzel szemben kilométerek dolga. A torlódás elejére érő, a dugóból éppen szabaduló autósok egyszerűen nem értik, mi volt a lassítás kiváltó oka, ezért ők is körültekintően és lassan veszik fel ismét az utazósebességet. Eközben a sor végére továbbra is 130-as sűrűséggel érkeznek járművek, és máris kialakul a torlódás.

Fontos azonban megjegyezni, hogy minden beruházás, amit a lakosság 2022-ben ténylegesen elkezdett legkésőbb 2021-ben kezdett el érlelődni a fejekben, a laptopokon és a konyhaasztalokon, de az is lehet, hogy a család nagy terve már 2020-ban készen állt, csak közbeszólt a Covid. Ennek a szektornak ez a természete. Kitalálni, elhatározásra jutni, finanszírozást találni nehéz, komoly eltökéltséget és jövőbe vetett bizalmat igényel, ezzel szemben, vagy éppen ezért elhalasztani, visszatáncolni könnyű egészen addig, amíg az ember el nem kezdi az alapozást, vagy le nem veszi a tetőt a régi házról. Ettől a ponttól kezdve viszont nagyon nehéz a visszakozás.

2022 második felére az orosz-ukrán háború átírta a feltételeket. Az energiaárak megugrottak, az ellátási láncok szakadoztak, az építőanyag árak drámai mértékben megugrottak, a kamatszint az egekbe emelkedett, és a romló egyensúlyi feltételek miatt az állam is kivonult a támogatásból.  Aki addig tervezett, az lecsukta a laptopot, fiókba rakta a terveket és várt. 

Aki eljutott a beruházások megkezdéséig, az kétségbeesetten küzdött, hogy valahogy tető alá hozza az építkezést. Az ő kitartásuk eredményezett még 2023-ban is 18 ezer újlakás átadást, de fontos leszögezni, hogy ezek az építkezések (és különösen a nagy társasház építések) még 2021-ben 2020-ban, vagy annál is korábban megkezdődtek, hiszen egy átlagos lakásépítés átfutási ideje Magyarországon a KSH adati szerint 700 nap, a soklakásos épületeké pedig inkább 900.    

Új építkezések viszont 2023-ban gyakorlatilag nem vagy alig kezdődtek.

A piacvezető, és az ország egész területét lefedő Újház Zrt. adatai szerint az év egészében az építkezések megkezdésekor leginkább használt falazóanyagok forgalma 2023-ban 43 százalékkal esett vissza, lényegében az összes Magyarországon működő égetett falazóelemeket és cserepeket gyártó üzem leállt, a dolgozókat kényszerszabadságolták vagy elbocsátották, a gyártók (illetve nem gyártók) és a kereskedők készletről is gond nélkül ellátták az igényeket. 

Így jutottunk el 2024-be. 2023-ban megkezdődött az építőanyag árak csökkenése, a beszerzési láncok helyreálltak, a gyártóknál egekbe szökött a kapacitás kihasználatlanság, szabaddá váltak a mesterek, a kamatok is csökkenésnek indultak, és lassan elérik a bűvös határnak tekintett 6 százalékot, ami alatt beindul a fejlesztők fantáziája. Életbe lépett a CSOK+, és júniusban indul a 108 milliárdos lakossági energiahatékonysági támogatás, vagyis látszólag minden adott ahhoz, hogy meginduljon a fellendülés. 

Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A felkészülésben gondolkodásban e pillanatban legalább egy, de inkább másfél éves hátrányban vagyunk, mert egyszerűen nem elvárható a lakosságtól, de még a profi fejlesztőktől is csak nehezen, hogy akkor kezdjék el intézni a dolgokat, amikor legnagyobb a baj. Márpedig ahhoz, hogy idén elinduljanak a családi ház, lakópark, vagy sok lakásos társasház projektek, ahhoz legkésőbb tavaly meg kellett volna kezdődnie a tervezésnek, az engedélyeztetésnek, a finanszírozás előteremtésének, a szerződések megkötésének és az infrastruktúra kialakításának, sőt, már a terveken megszületett lakások értékesítésnek is. 

Ennek azonban nincs nyoma.

A kiadott építési engedélyek és bejelentések száma a mélyponton van, és még az sem biztos, hogy a következő negyedévben emelkedésnek indul.

bankok által jóváhagyott építési hitelek összege ugyan emelkedik, de nagyon messze van még a korábbi csúcsoktól. Az építőanyag forgalom, és ezen belül a szerkezetépítésben használt anyagok forgalma februárban növekedést mutatott az előző évhez képest, de ez nem vált trendszerűvé, márciusban már ismét csökkenésnek lehettünk szemtanúi, bár a falazóelemek és a beton zsalukövek értékesítése minimális növekedést mutatott, tehát valami azért elkezdődött. 

Kép: Economx

Ezen a ponton szólnunk kell az állami támogatások szerepéről is a mostani folyamatokban. A szakma álma ezzel kapcsolatban a hosszú táv és a kiszámíthatóság. Csak a példa kedvéért: E pillanatban a gyártók és a kereskedők gőzerővel készülnek a június-júliusi rohamra, hogy akkor a készletek és a logisztikai megoldások is elegendők legyenek a megugró – főleg szigetelőanyag – igények kielégítésére. Ez a felkészülés azonban cash-flow igényes, és a költségek (készlet felhalmozás, gyártói kapacitások felpörgetése) egy másfél év alatt kiszárított szektorra terhelődnek. Ez minden szereplőnek nehézséget okoz már csak azért is, mert addig viszont a kivárás jellemzi a piacot.  

A gyors lassulás, lassú gyorsulás jelenség, illetve a 2023-ashoz hasonló sok összetevős krízisek zökkenőmentes áthidalása nem várható el az államtól, a gazdasági krízisek erejével nem lehet felvenni a versenyt. Az átmeneti kilengések enyhítésére azonban van lehetősége a mindenkori kormányzatnak, ebben segít a támogatási politika, amely azonban akkor igazán hatékony, ha nem csak a lakossági igényeket veszi figyelembe, hanem az ágazat működési sajátosságait is. Újabb leegyszerűsítéssel élve enyhítené az idén nyár elejére várt keresleti nyomást, ha már a májusi építőanyag számlák is elszámolhatók lennének az energiahatékonysági program keretében, és ez a példa lényegében tetszőleges támogatási körre bővíthető. 

(A cikk szerzője, Juhász Attila, az Újház Zrt. és az Évosz Építőanyag-kereskedelmi Tagozatának elnöke)