Tiborcz, Schadl és L. Simon is bekerült az amerikai külügy Magyarország-jelentésébe
Politikai gyilkosságok nem történnek Magyarországon, de az amerikai külügy éves jelentéséből kiderül, hogy a kormány ezen túlmenően minden eszközzel rátelepedik a független közéleti szereplőkre és gyakran támadja őket.
Megjelent az amerikai külügyminisztérium demokráciai, emberi jogi és munkajogi hivatala által készített éves jelentés a 2023-as év magyarországi emberi jogi fejleményeiről, amelynek első mondatai szerint a tavalyi év során romlott az emberi jogi helyzet Magyarországon.
A jelentés rövid összefoglalóval kezdődik, azután hét fejezetben tárgyalják az egyes területeken bekövetkezett magyarországi fejleményeket.
Az összefoglalóban megemlítik, hogy tavaly a magyar hatóságok elkezdték a 2021-es “gyermekvédelmi” törvény végrehajtását, és így korlátozták a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszex témájú könyvekhez hozzáférést, egy múzeumigazgatót pedig elbocsátottak azért, mert nem korlátozta a belépést egy olyan kiállításra, amelyen egyetlen, a fenti kategóriába eső személyeket ábrázoló fénykép szerepelt. (Mint ismert, L. Simon Lászlóról, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójáról van szó.)
A kormány a hírszerző szolgálatok és a kormány által ellenőrzött média segítségével kezdett nyomozni a külföldi finanszírozásban részesülő civil társadalmi szervezetek és független médiumok ellen, az ország szuverenitását fenyegető potenciális veszélynek állítva be őket – áll az összefoglalásban, amely szerint ezzel alapozták meg a “szuverenitásvédelmi törvényjavaslatnak” nevezett törvényjavaslat decemberi bevezetését, amely a kormánynak további, széles körű jogköröket biztosítana a civil társadalmi szervezetek és más, “a demokratikus vitát és a döntéshozatali folyamatot befolyásolónak” ítélt személyek elleni eljárásokra.
A bevezetőben egyéb emberi jogi problémákat említve azt írják, hogy a kormány hitelesen lépett fel az emberi jogi visszaéléseket elkövető tisztviselők beazonosítása és megbüntetése érdekében, bár a magas szintű, politikai kapcsolatokkal rendelkező korrupciós ügyek elleni fellépése elhanyagolható volt.
Schadlék az amerikai jelentésben
A jelentés az igazságszolgáltatásról szóló első fejezetben külön említik Schadl György és Völner Pál korrupciós ügyét. Az ügyészség – szorosan együttműködve a rendőrséggel – 2021-ben tartóztatta le a végrehajtói kar egykori elnökét azért, mert az egy évvel később emelt vád szerint fizetett Völner Pál igazságügyi államtitkárnak. A jelentés azonban az ügy olyan szálát emeli ki, amely be sem került a vádiratba. Az egyetemi vizsgák esete kiszivárgott nyomozati iratok alapján került be a köztudatba, miután a sajtó feltárta, hogy Schadl egyetemi vizsgákat intézhetett kormányközeli embereknek. A jelentés egy esetet emel ki ezek közül: amikor a Belügyminisztérium egykori helyettes államtitkárának oldották meg egyetemi vizsgáját, Polt Péter főügyész pedig 2022 decemberében ügyésznek nevezte ki az illetőt.
A jelentés szerzői előre meghatározott szempontok alapján világítják át az országokat, a magánszféra megsértéséről szóló alfejezetben pedig külön megemlítik, hogy Magyarországon a jelentések szerint a kormány a kémprogramokkal, köztük a Pegasussal figyelt meg újságírókat, üzletembereket, politikusokat. Külön kiemelik, hogy a Terrorelhárítási Központ, valamint bizonyos esetekben a titkosszolgálatok felé sem volt elvárás, hogy előzetes bírói engedélyt kérjenek, ha valakit terrorizmussal kapcsolatos nemzetbiztonsági ügyben figyeltek meg.
A jelentésben megállapítják, hogy Magyarországon nincsenek sem politikai gyilkosságok, sem politikai foglyok, de még olyan sem történt, hogy egy-egy politikai szereplő útjában lévő személy eltűnt volna. Ugyanígy arról sincs információ, hogy bárkit politikai okokból megkínoztak volna.
Arra viszont a jelentés szerint többször is sor került, hogy embertelenül bántak a hatóság emberei a fogvatartottakkal. Külön kiemeltek egy 2017-es ügyet, amikor egy rendőr eltörte egy mentálisan sérült nő vállát, miközben megbilincselte őt. Külön kiemelték, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága 2020-ban, 2021-ben és 2023-ban is megállapította, hogy az ország hatóságai nem vizsgálják ki elég hatékonyan a rossz bánásmódra vonatkozó állításokat.
Írnak arról is, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak a nem kormányzati szervezetek beszámolói szerint.
A jelentésben hosszan írnak az uniós nyomásra bevezetett igazságügyi reformról, megjegyzik, hogy jogállamisági megfigyelők szerint a reformok nem adtak választ az összes olyan aggályra, amely a Kúria függetlenségével kapcsolatban merült fel. A jelentésben említett megfigyelők szerint például nem elég átlátható az ügyelosztás rendje, illetve korlátozott a Kúria potenciális elnökjelöltjeinek köre.
Teljes közmédia-ellenőrzés
A jelentés polgári szabadságjogokról szóló fejezete felhívja rá a figyelmet, hogy mind az állami média, de a magánkézben lévő sajtótermékek nagy része is a kormánypárt direkt befolyása alatt állt vagy utasítást kapott onnan, valamint a piaci viszonyok is ezeknek a szereplőknek kedveztek a független sajtó kárára. Megemlítik a Media Plurality Monitor 2023-as jelentését, amely kimondta, a közmédia “a kormánypártok teljes ellenőrzése alatt állt”, arra “a kormány szócsöveként” tekintettek, amely a kormány narratíváit visszhangozta.
Felidézik az LMBTQ-témák megjelenítésére vonatkozó korlátozásokat, példaként említve a nem lefóliázott könyvek árusítása miatt kiszabott bírságokat vagy az azonos nemű párokat megjelenítő reklámok korlátozását. “A független média aktív volt, és sokféle véleményt fogalmazott meg a kormányzati zaklatás és a szűkülő médiatér és az LMBTQI+ tartalmakra vonatkozó jogszabályi korlátozás ellenére is” – írja a jelentés.
A politikai és anyagi kiszolgáltatottság mellett beszámolnak arról is, hogy “számos független újságírónak nehézségekbe ütközött a kormány tagjaihoz, valamint a kormány és a kormányhoz kötődő szervezetek rendezvényeihez és sajtótájékoztatóihoz való hozzáférés”, megemlítve, hogy a parlament épületében is elzárták az újságírókat a politikusoktól egy külön helyiségben, valamint a miniszterelnök irodájának környékén zajló felújítást, amire hivatkozva ugyancsak nem mehet újságíró a Karmelita kolostor közelébe.
A jelentés kitér a rádiófrekvenciák kiosztására is, különösen arra, hogy 2020-ban nem hosszabbította meg a Médiatanács a Klubrádió működési engedélyét, aminek eredményeként minden független rádió online műsorsugárzásra váltott, így ma már egynek sincsen hagyományos sugárzási felülete.
Mint írják, Magyarországon nem tapasztaltak fizikai erőszakot újságírókkal szemben, de rendszeres támadások érik őket a kormány és médiája részéről, amelyben ügynöknek nevezik őket vagy álhírek terjesztésével vádolják a független sajtó képviselőit. Megemlítik a sorosozást és a dollármédiázást is, vagyis hogy bizonyos sajtótermékekről azt terjesztik, Soros György vagy más külföldi szereplő befolyása alatt állnak, az amerikai-magyar üzletember elleni lejáratókampány pedig antiszemita húrokat is penget a jelentés szerint.
A szabad internethasználatról szóló részben a jelentés azt írja, “a kormány nem korlátozta vagy zavarta meg az internethez való hozzáférést, és alapvetően nem cenzúrázta az online tartalmakat”. Hozzáteszik, nem hallottak olyan esetről, hogy a kormány a magánjellegű online kommunikációt megfigyelte volna megfelelő jogi felhatalmazás nélkül, ugyanakkor az állampolgárok titkos megfigyelésére viszonylag könnyen szerezhető jóváhagyás. A Freedom House 2023-as jelentésére hivatkozva megemlítik azt is az ország internetes szabadságára fokozott veszélyt jelent a független médiaszolgáltatókkal szembeni kibertámadások rendszeressé válása.
Gyülekezési szabadság
Bár a jelentés készítői szerint a gyülekezéshez való jog alapvetően nem sérül Magyarországon, felidéznek néhány esetet, amikor volt erre példa. Ide sorolták, hogy 2022 februárjában a kormány “gyakorlatilag megtiltotta” a tanársztrájkokat, amelyre válaszul több száz pedagógus választotta a polgári engedetlenség módszerét, amiért több mint egy tucat tanárt kirúgtak az állásukból. Megemlítik emellett a Karmelita kolostor előtti tüntetéseket néhány hónappal később, amikor a rendőrök könnygázt vetettek be a résztvevőkkel szemben.
Menekültek védelme
A jelentés szerint a kormány alapvetően tiszteletben tartotta az állampolgárok belföldi és külföldi utazására, kivándorlására és hazatelepülésére vonatkozó jogokat.
Az országba érkező menekültek védelmét elemző részben azonban kitérnek arra, hogy a menekültstátusz megszerzéséhez szükséges hosszú, bürokratikus folyamat során a magyar állam nem biztosít számukra szállást és jogi támogatást, emellett az illegális bevándorlók visszatoloncolása Szerbiába pedig szembemegy az uniós szabályozással.
Felelevenítik azt is, hogy számos civil beszámoló szerint rendszeresek a menekültekkel szembeni erőszakos fellépések a magyar rendfenntartó szervek részéről a szerb-magyar határ környékén. “Az övvel és gumibottal verés, a rugdosás, az ütlegelés, a megalázás különböző formái, valamint a paprikaspray és a könnygáz használata gyakori elrettentő gyakorlat volt a visszatoloncolások és a segítségnyújtás megtagadása előtt. A Magyar Helsinki Bizottság márciusi, észak-szerbiai látogatása során az erőszak áldozatai azt állították, hogy a Magyar Honvédség tagjai súlyosan megverték őket” – írja a jelentés civil beszámolókra hivatkozva.
Összemosódott állam és kormány, de van más baj is
A jelentés a harmadik fejezetében foglalkozik a politikai életben való részvétel szabadságával, megállapításait pedig úgy foglalhatnánk össze, hogy a lehetőség erre adott, de a gyakorlatban már súlyos problémák látszanak. A jogszabályok – köztük az alaptörvény – biztosítja az általános és titkos választójogot, és ez alapján tartottak 2022-ben választásokat. Kicsit összemosódott a jelentésben, de a szöveg rögzíti, hogy 2022-ben a parlament köztársasági elnököt választott (ekkor váltotta Áder Jánost Novák Katalin, aki azóta a kegyelembotrány miatt lemondott, de erre a 2023-ra vonatkozó jelentés már nem tér ki), illetve ugyanabban az évben egyfordulós választáson negyedszerre is kétharmados parlamenti “szupertöbbséget” szerzett a Fidesz-KDNP. Rögzítik, hogy az EBESZ választási megfigyelői szervezete (ODIHR) szerint “átható az átfedés” a kormánykoalíciót alkotó pártok és a kormány között, továbbá “elmosódott a határvonal az állam és a kormány között”.
Ráadásul a 2022-es voksolásnál történtek “visszaélések vagy szabálytalanságok” a jelentés szerint. Példaként ismét ODIHR-ra hivatkozva a jelentés azt írja, “egyenlőtlen” a szavazók eloszlása az egyes választókerületek között, ami “megkérdőjelezi a szavazategyenlőség elvét”, a választókerületek felülvizsgálata pedig nem történt meg. Ez – és ezt már mi tesszük hozzá – régóta ismert probléma, a hvg.hu is figyelmeztetett rá: bár mindenkinek egy szavazata van, csak éppen az az egy nem ér mindenhol ugyanannyit a körzetek jelentősen eltérő népsűrűsége miatt. Így – bár ez törvénysértő állapot – százezreknek nem volt „egyenlő” választójoga 2022-ben, hiszen a szavazatuk jóval kevesebbet ért egy képviselői mandátum eldöntésében másokénál.
A jelentés szerint volt azonban más probléma is a választásokkal Magyarországon. Ilyen volt a “kiterjedt kormányzati reklámkampányok és elfogult hírek” jellemezte médiahelyzet, amely “jelentősen korlátozta” a kormánypártokon kívül mindenki más kampánylehetőségeit “a közszolgálati és számos magánmédiumban”. Továbbá az is – folytatódik a felsorolás egy itthon régóta ismert problémával –, hogy a külföldön tartózkodó magyaroknak a nagykövetségeken, konzulátusokon kell személyesen szavazniuk, míg például a határon túli, kettős állampolgárok könnyített módon, levélben is szavazhattak – igaz, csak pártlistákra, mindenesetre ez szintén “megkérdőjelezi az egyenlő választójog elvét”.
Kitért a jelentés a hazai politikai közbeszédben és a sajtóban sokat emlegetett, a 2022-es választások után létrejött és rögtön Rogán Antal minisztériumának felügyelete alá rendelt, “szuper-titkosszolgálatként” emlegetett Nemzeti Információs Központra (NIK), mint amelyik “egy sor jelentést készített”, amelyek azt állították, hogy külföldi szereplők beavatkoztak a választásokba. A jelentés itt arra a NIK-jelentésre utalt, amelyet a kormányzat politikai érdekéhez igazodva feloldottak a titkosítás alól, és amelyik az ellenzék tiltottnak mondott kampányfinanszírozásáról, a „guruló dollárok” ügyéről szólt. Ez alapján azóta százmilliókra büntette egy állami szerv, az ÁSZ az ellenzéki pártokat. Pedig a NIK-jelentésről a hvg.hu is megírta: az a bizonyítékokat lazán értelmező paranoia-gyűjtemény, amely szerint szinte mindenki a választás befolyásolását akarta elérni, ráadásul már 2014-ben is. Vélhetően az ehhez hasonló cikkekre utalva állapította meg az országjelentés, hogy “megfigyelők a jelentéseket politikailag elfogultnak minősítették, és megjegyezték, hogy a titkosítás alól feloldott dokumentumok kevés konkrétumot tartalmaznak.”
Külön foglalkozik az országjelentés az itthon szintén sokat emlegetett “rendeleti kormányzás” témakörével. Mint írták, a választás után nem sokkal, 2022 májusában módosították az alkotmányt, ez alapján a kabinet rendkívüli állapotot hirdetett ki, majd ennek értelmében rendeletekkel kormányoz. A jelentés felhívta a figyelmet, hogy ezzel a felhatalmazással a kormány “megkerüli a rendes jogalkotási folyamatokat”, és a rendkívüli állapothoz nem kapcsolódó témákban – például költségvetési kérdésekben – is ilyen módon hoz döntéseket. A hvg.hu is írt róla, hogy éppen április elején hosszabbította meg a kormány javaslatára a háborús veszélyhelyzetet újabb fél évvel a Fidesz-KDNP-többségű törvényhozás. Vagyis már két és fél évesre biztosan elnyúlik a 2022 májusában bevezetett háborús veszélyhelyzet, amely idején az Orbán-kormány aktívan él is a felhatalmazás jelentette rendeleti kormányzás jogi lehetőségével. Erre nem véletlenül kapott rá a kabinet, hiszen gyakorlatilag korlátlan hatalmat jelent az Országgyűlés megkerülésével.
Tiborczék is bekerültek az amerikai jelentésbe
Ugyan a törvény bünteti a korrupciót, de a kormány nem alkalmazza ezeket a jogszabályokat hatékonyan, a kormányközeli szereplők gyakran büntetlenül folytathatnak korrupt gyakorlatokat – írja a jelentés korrupcióra vonatkozó negyedik fejezete civil szervezetekre és az EB-re hivatkozva. A dokumentum az Európai Bizottság jogállamisági jelentését is felidézi, amely szerint a kormány ugyan bevezetett korrupcióellenes intézkedéseket a jogállamisági eljárás következményeként, a magas rangú kormányzati tisztségviselőket és közvetlen körüket érő korrupciós vádakat azonban nem vizsgálták ki kellőképpen.
A kormány nem lép fel kellő mértékben a klientúrarendszer, a nepotizmus és a kivételezés ellen, nincsenek megfelelő felügyeleti mechanizmusok – részletezi az EB és a civilek panaszait a dokumentum. A politikai elit és bizonyos nemzeti vállalkozások szoros összefonódása elősegíti a korrupciót. A jelentés emellett kiemeli a hazai civilek aggodalmait az egyetemeket megkapó vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) átláthatatlanságával kapcsolatban.
Az EU-s források elosztásával kapcsolatban a jelentés megjegyzi, hogy a korrupcióellenes szervezetek szerint jellemző az elfogultság és a korrupció. A Korrupciókutató Központ Budapest adataira hivatkozva kiemeli, hogy a 2016 és 2021 közötti, uniós forrásból megvalósuló szerződések 30 százalékát 12 kormányközeli vállalkozó nyerte el. A Transparency Magyarország adataira hivatkozva pedig arról számol be, hogy 2018 és 2020 között a közbeszerzések 10 százalékát egy “a kormányzathoz szorosan kötődő építőipari vállalkozó” nyerte el, 2,6 milliárd dollár (közel 1000 milliárd forint) értékben. A szövegben nem nevezik meg, de minden bizonnyal Szíjj Lászlóra gondolt a szerző, aki 914 milliárd forint értékben nyert el közbeszerzéseket ebben az időszakban, erről itt írtunk korábban.
Külön megemlítik a Vodafone felvásárlását, amely során az antikorrupciós szervezetek szerint a kormány “egy magánvállalkozó gazdagodását segítette az adófizetők pénzéből”. Tiborcz Istvánnal kapcsolatban a jelentés felidéz egy 2023 júliusi oknyomozó cikket, amely szerint az egyik leggazdagabb magyartól milliárdok kerültek a miniszterelnök vejéhez. Az utalás vélelmezhetően a G7 anyagára utal, amelyben a portál arról számolt be, hogyan kerülnek Jellinek Dánieltől tízmilliárdok Tiborcz István közelébe 2019 és 2022 között Tiborcz egykori iskolatársának cégén keresztül.
A jelentés arról is beszámol, hogy az Integritás Hatóság egy 135 millió dolláros (50 milliárd forintos) vasútépítési projektnél is vizsgálódott, amelyet egy, az elmúlt 10 évben a közbeszerzéseken sikeres vállalkozó nyert el. A szöveg szerint az IH nem rendelkezett kellő felhatalmazással és nem fért hozzá azokhoz az adatokhoz, amelyek lehetségessé tennék az esetek megfelelő kivizsgálását. A konkrét esetet nem nevezik meg, tavaly azonban kiderült, hogy a Mészáros Lőrinchez köthető Püspökladány–Biharkeresztes vasúti felújítást vizsgálja az Integritás Hatóság, akkor erről itt írtunk. A dokumentum emellett még hivatkozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2022-es éves jelentésére, mely szerint a hivatal 2018 és 2022 között 15 esetben állapított meg EU-s forrásokhoz kapcsolódóan potenciális csalást, ugyanakkor kiemelik, hogy az OLAF erőforrásai csak az esetek töredékének vizsgálatát teszik lehetővé.
Ügynöközik a civileket, az ombudsman csak dísznek van
A jelentés ötödik fejezete szerint Magyarországon voltak olyan kormányzati intézkedések, amelyek befolyásolták mind a nemzetközi, mind a belföldi civil szervezetek működését, különösen finanszírozásukat. Hozzáteszik, a kormánytisztviselők jellemzően nem voltak együttműködőek ezekkel a szervezetekkel az emberi jogok állítólagos megsértésének kivizsgálása során, a megállapításaikra pedig nem reagáltak érdemben.
A dokumentum kiemeli az Állami Számvevőszék szerepét, amely évente jelentést készít azokról a szervezetekről, melyek tevékenysége alkalmas a közvélemény befolyásolására, valamint megemlíti, hogy az NGO-kra rendszeresen rásütik az “ügynök” címkét.
Kitérnek az Alapvető Jogok Biztosa, vagyis az ombudsman szerepére is. Felidézik, hogy 2022 májusában a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetsége (Global Alliance of National Human Rights Institutions, GANHRI) megfigyelői státuszra fokozta le a magyar ombudsmant (elvéve szavazati jogát), ugyanis nem tudott függetlenül fellépni az emberi jogokkal, a sajtóval és az igazságszolgáltatással kapcsolatos problémákkal szemben, illetve az Alkotmánybíróság elé vinni ezeket az ügyeket.
Nincs kellő védelem az erőszakoskodók ellen
A diszkriminációról és a társadalmi problémákról szóló fejezet meglehetősen sok problémát sorol fel. Az országjelentés ezen belül külön tárgyalja a nők helyzetét, emlékeztetve rá, hogy nőjogi szervezetek régóta érvelnek azzal, hogy a megelőzés, az áldozatok védelme és a családon belüli erőszakkal kapcsolatos büntetőeljárási erőfeszítések nem elegendőek.
Megemlítik például az albertirsai esetet, amikor egy férfi megölte feleségét és hároméves lányukat, majd öngyilkosságot akart elkövetni. Bár a feleség többször is panaszkodott a férje erőszakosságára, és segítséget is kért, a férj ellen elrendelt távolságtartási végzés néhány nappal a gyilkosság előtt lejárt.
Bár a törvény egyenlő jogokat biztosít a férfiaknak és a nőknek, kiemelik, hogy nőjogi csoportok gyakran bírálják a kormányt, mert nincs átfogó nemzeti stratégia és cselekvési terv hiánya a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítására.
Megjelenik a jelentésben, hogy a fogamzásgátlók nagyon drágák, így az alacsonyabb társadalmi rétegeknek nem elérhetők, valamint az esemény utáni tabletta sem kapható recept nélkül. A sterilizáció pedig csak 40 év felett, vagy három gyermek után elérhető. A meddőségi magánklinikák betiltása mellett kiemelik, hogy csak az állam végezheti a lombikkezeléseket, és az eljárásnál diszkriminálják az azonos nemű párokat. (A lombikkezelést egyedülálló nők igénybe vehetik, de ez esetben közjegyzőtől kell igazolást kérniük arról, hogy nem élnek párkapcsolatban – a szerk.)
Kiemelik a 2022-ban elfogadott szívhangtörvényt, mely a sajtó szerint nem érte el a kívánt hatást, hiszen az abortuszok száma a következő négy hónapban emelkedett, nem pedig csökkent.
A faji vagy etnikai megkülönböztetésről szóló fejezetben civil szervezeteket idéznek, akik szerinte a hatóságok gyakran vonakodtak a ilyen incidenseket gyűlölet-bűncselekménynek minősíteni. A roma gyerekek szegregációja is problémás, eközben pedig a Mi Hazánk augusztusban romaellenes demonstrációt tartott egy budapesti börtönt előtt, szigorúbb büntetést követelve a bűnözőknek.
Megemlítették azt is, hogy NGO-k kritizálták a kormányt, mert az országban született külföldi szülők minden gyermekét ismeretlen állampolgárságúként jegyezték be a születési anyakönyvi kivonatba.
A gyerekek, különösen azok, akik nevelőszülőknél élnek, nem kapnak meg minden segítséget, legalábbis erre utal az az ombudsmani jelentős, mely súlyos visszaéléseket tárt fel a nevelőszülői hálózatokban, és megállapította, hogy a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek gyakran rossz körülmények között élnek, nevelőszüleik bántalmazzák őket, és akadályozzák a másokkal való kapcsolattartásukat.
Az antiszemitizmusról szóló fejezetben szó esik az ADL nemzetközi felméréséről, mely szerint a magyarok 37 százalékának vannak antiszemita nézetei. Februárban Budapesten szélsőjobboldali csoportok megünnepelték a kitörés napját, és sokan kritizálták Lázár Jánost minisztert is, aki Horthy Miklóst kivételes államfőnek nevezte. Nem maradhatott ki Novák Katalin köztársasági elnök Budaházy Györgynek adott kegyelme sem. Szintén említésre került az Orbán Viktor által gyakran használt „No Migration, No Gender, No War” jelszava, a miniszterelnök pedig a „genderpropagandát” beszédében a legnagyobb fenyegetésnek nevezte, amely a nemzetre leselkedik”, ezt később a kormánypropaganda is felhasználta.
Bekerült a jelentésnek ezen részébe a ferencvárosi szivárványos pad is.
Kiemelik, hogy törvény tiltja a transzgender emberek nemváltoztatását, ami miatt az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte Magyarországot, kimondva, hogy „a jogszabályi hiányosságok és a súlyos szabálytalanságok miatt a transznemű igénylők nyomasztó bizonytalanságban maradtak”. Emellett a kormány azt a kiskaput is be akarja zárni, ami lehetővé tette, hogy egy transznemű nő igénybe vette a Nők40 nyugdíjprogramot.
Hangsúlyozzák továbbá, hogy áprilisban az Európai Parlament és 15 tagállam csatlakozott a „gyermekvédelmi” törvény elleni perhez, amely azért indult, mert a kormány gyermekek számára korlátozza a hozzáférést az LMBTQ-tartalmakhoz és az ilyen mesekönyvekhez. Budapest Főváros Kormányhivatala pedig 12 millió forintos bírságot szabott ki a Líra könyvkiadóra, mert a Heartstopper című ifjúsági regénysorozat nem volt befóliázva. Hasonló okból kapott bírságot később a Libri is.
Problémát jelent az is, hogy a legtöbb fogyatékkal élő gyermeket kizárják a normál oktatásból és vagy magántanulói vagy intézményi oktatásban részesülnek.
Az UNICEF Magyarország adatai szerint mintegy 23 ezer gyermek él állami intézetben, ahol civil szervezetek szerint ki vannak téve az emberkereskedelemnek és a szexuális kizsákmányolásnak, és bírálták a segítség hiányát. A szakértők azt is megjegyezték, hogy magas a fogyatékkal élő gyermekek intézményi elhelyezésének aránya, akik gyakran szegregációval szembesülnek.
A fejezetben szó esik még arról is, hogy a miniszterelnök, valamint más kormányzati vezetők rendszeresen használnak olyan kifejezéseket, mint a “keresztény Európa” védelmében, amelyet sokan muszlimellenesnek tekintenek. Muszlim szervezetek kiemelték, hogy gyakoriak a szóbeli inzultusok és szerintük a lakosság többsége gyanakvással tekint a muszlimokra.
Ez nem igazi sztrájk
A jelentés hetedik fejezete a munkavégzők jogaival kapcsolatban megjegyzi, hogy a magánszektorban többnyire biztosított a sztrájkhoz fűződő jog, ugyanakkor a kollektív tárgyalást ellehetetlenítették a szakszervezetekkel szemben támasztott, a tagok számára vonatkozó túlzó elvárások.
Kiemelik, hogy a kormány által meghatározott alapvető jelentőségű szektorokban csak akkor sztrájkolhattak a munkavállalók, ha a munkabeszüntetés mellett is biztosították az “elégséges szolgáltatást”, ami a kollektív cselekvés más formáira, például gördülő sztrájkolásra kényszerítette az érintetteket. A kormány az egészségügyi dolgozók és a tanárok sztrájkhoz fűződő jogát is korlátozta a jelentés szerint.
A dokumentum arról is ír, hogy a törvény ugyan előírja a szakszervezeti tevékenység miatt elbocsátott munkavállalók visszahelyezését, a kapcsolódó bírósági eljárások akár egy évnél tovább is eltarthatnak, a hatóságok pedig nem mindig hajtották végre a bírósági döntéseket. A szakszervezetek a jelentés szerint arról számoltak be, hogy a kormány megpróbálta befolyásolni a működésüket.
A munkahelyi körülményekkel kapcsolatban a jelentés megjegyzi, hogy ugyan van minimálbér, de az a vizsgálat évében a szegénységi küszöböt sem érte el, a túlóra kifizetését pedig a munkaidőkeret felhasználásával kikerülhetik a munkáltatók.
