Növekedési gondok
A berlini kormány mellett működő független gazdaságpolitikai tanácsadó testület, az úgynevezett bölcsek tanácsa kimutatása szerint a német gazdaság hosszú távú növekedési potenciálja az 1970-es évekbeli 2,5%-ról mára mindössze 0,5%-ra csökkent. Ráadásul az elmúlt két év energiaválsága tovább súlyosbította a feldolgozóiparra épülő gazdaság problémáit, így az idei évre különösen kedvezőtlen növekedési előrejelzéseket fogalmaztak meg a nemzetközi szervezetek vagy az elemző, kutató cégek.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) múlt héten megjelent előrejelzése szerint a világ nagy gazdaságai közül idén Németország fog a legrosszabbul teljesíteni: az IMF a német GDP idei növekedési ütemét mindössze 0,2%-ra becsüli. Eközben az eurózóna esetében 0,8%-os, míg az USA esetében 2,7%-os GDP-növekedést vár az IMF erre az évre.
Túltolták a munka-magánélet egyensúlyt?
Rainer Dulger, a német munkaadók szövetségének (BDA) elnöke szerint a német gazdaság gondjait részben a munkavállalók körében bekövetkezett szemléletváltás is okozza.
Úgy tűnik, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly kérdését túlzásba vitték
– mondta Dulger – az EurActiv beszámolója szerint – egy, a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) által szervezett konferencián.
Miközben a foglalkoztatottak száma az 1990-es évekbeli valamivel 40 millió alatti létszámról 2023-ra 45,9 millióra nőtt, a ledolgozott órák száma összességében nem változott, ami a munkaidő csökkenésének köszönhető – mondta Dulger. Szerinte a munkát jobban meg kell becsülnie az államnak, de a társadalomnak is.
Dulger úgy véli, hogy a jelenlegi munkaerőhiány kezelésére, valamint annak orvoslására, hogy a következő pár évben egyre nagyobb számban vonulnak majd nyugdíjba az emberek, önmagában nem lesz elegendő az, hogy a német kormány tavaly olyan törvényt fogadott el, amely megkönnyíti a németországi munkavállalást a nem EU-tagállamokból érkező szakképzett bevándorlók számára. Dulger szerint szükség lesz a „már itt dolgozó emberek által ledolgozott munkaórák számának növelésére” is.
Dulger véleményét osztja a legnagyobb német pénzintézet, a Deutsche Bank vezérigazgatója is. Christian Sewing szerint a külföldi befektetők csak akkor hajlandóak Németországban befektetni, ha magas motivációs szintet látnak a munkavállalók körében. „Elmondhatom, hogy utazásaim során nem egyszer kérdezték már tőlem, hogy mi van velünk, németekkel, és mi történt azzal a kreatív és innovatív erővel, amely évtizedeken át jellemzett minket” – mondta Sewing a konferencián.
Csak Hollandiában dolgoznak kevesebbet
Kritizálva a négynapos munkahét bizonyos ágazatokban történő bevezetésére vonatkozó javaslatokat, Sewing a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatait idézte, amelyek szerint az OECD-n belül Németországban a legalacsonyabb az egy munkavállalóra jutó éves munkaórák száma (1341 óra). (Magyarországon 1700 órának felel meg ez az adat, amivel az OECD-országok középmezőnyébe tartozik hazánk).
A négynapos munkahét bevezetését többek között az IG Metall, Németország legnagyobb szakszervezete is sürgeti. A mintegy 2,17 millió acélipari munkást képviselő szervezet a heti munkaidő 35 óráról 32 órára történő csökkentését szorgalmazza ugyanakkora bérek mellett. Az érdekképviselet szerint a négynapos héttel és a rugalmasabb munkaidő-beosztással sokkal jobban lehetne reagálni a gazdaság zöld átállását kísérő változásokra, így a szükséges munkavégzés iránti igény csökkenését is kezelni lehetne anélkül, hogy a munkavállalóknak elbocsátásoktól kellene tartaniuk. Néhány vállalat már bevezette saját megoldását e téren, például az acélgyártó Thyssenkruppnál a cég alkalmazottai választhatnak a heti 33 vagy 35 órás munkaidő között. A négynapos munkahét bevezetésében az EU-tagállamok közül Belgium az egyik élenjáró ország, amely 2022 novemberében olyan törvényt fogadott el, amely bércsökkenés nélkül lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy eldönthessék, hogy heti négy vagy öt napot dolgoznak-e. A négynapos munkahét modelljének keretében természetesen a bérezés mellett a munkafeladatok sem csökkenek, így a munkavállaló hatékonyságnöveléssel tudja elérni azt, hogy heti három szabadnapot kap a korábbi kettő helyett.
Az Eurostat 2022-es adatai szerint pedig azt mutatják, hogy Németországban 35,3 órának felel meg az átlagos heti munkaidő. Az EU-n belül ennél kevesebbet csak Hollandiában dolgoznak az emberek (33,2 óra). (Magyarországon hetente átlagosan 39,6 órát dolgoznak a 20-64 év közötti foglalkoztatottak, ami a hatodik legtöbb heti munkaidőnek számít az EU-n belül.)
Sewing szerint a külföldi befektetők „elsősorban Európában és Németországban akarnak befektetni”, de egyben foglalkoztatja őket a munkavállalók teljesítményének és motivációjának kérdése is. „Számomra egyértelmű, hogy ebből mit lehet levonni: többet kell dolgoznunk, természetesen másképp, de keményebben is. Meg kell értenünk, hogy a jólétünkért meg kell dolgoznunk, mielőtt szétosztanánk azt” – vonta le a végkövetkeztetést a Deutsche Bank vezére.
A két cégvezető véleménye egybecseng az FDP elnöke, a kormány pénzügyminisztere, Christian Lindner álláspontjával is, aki nemrégiben azzal a javaslattal állt elő, hogy a fizetett túlórákat adómentessé kellene tenni, hogy ezzel ösztönözzék többletmunkára a munkavállalókat.
„Ha az életszínvonal és a szociális biztonság terén a csúcson akarunk lenni, és ha a top ökológiai és erkölcsi standardokat akarjuk képviselni, akkor arra is fel kell készülnünk, hogy ismét csúcsteljesítményt mutassunk fel” – mondta Lindner az FDP által szervezett konferencián.
Munkaidő versus termelékenység
A BDA és a Deutsche Bank vezetőinek felvetésével kapcsolatban az elgondolás bírálói azt vethetik fel, hogy felmérések szerint a hosszabb munkaidő jellemzően a termelékenység csökkenésével jár együtt. Ezt hozták fel azok is, akik bírálták Narayana Murthy indiai szoftvermilliárdos tavaly őszi felvetését, aki szerint az indiai fiataloknak heti 70 órát kellene dolgozniuk annak érdekében, hogy a világ legnagyobb népességű országának gazdasága utolérhesse Kínáét.
Érdekes módon, Murthy éppen a II. világháború utáni Németországot hozta fel követendő példának India számára. Szerinte Németország háború utáni növekedése annak volt köszönhető, hogy a németek hazafias büszkeségből többet dolgoztak. Ezzel kapcsolatban azonban Mihir Sharma indiai közgazdász azt emelte ki, hogy bár az 1950-es években a német munkások minden bizonnyal többet dolgoztak, mint mondjuk a britek, a teljes munkaidejük azonban heti 45 és 50 óra között lehetett, és ez az évtized végére csökkenni kezdett, ahogy a szakszervezetek megerősödtek. Sharma szerint e téren az egyetlen példát, amelyre Murthy joggal mutathatott volna rá, Dél-Korea jelenti, ahol az 1960-as években a munkaidőt világelső szintre emelték, majd a következő évtizedekben harmadával csökkentették azt.
Címlapkép forrása: Getty Images
