Kis Magyar Péter

Vidék, csönd, jó levegő. Ja, ez nem az a cikk. Szóval vidék, a megváltoztathatatlanság dermedt csöndje, a légkört a hatalomnak való kiszolgáltatottság félelme fűszerezi keserédessé. Itt mindig a Fidesz nyer, a polgármester, ha nem is élet-halál ura, de életekről mégis dönt, amikor kénye-kedve szerint intéz kinevezéseket, kirúgásokat, ad közmunkát, vagy éppen elvesz, segít vállalkozókat, netalán pont fordítva, tesz keresztbe a neki nem tetsző magatartást tanúsító próbálkozóknak. Minden bizonytalan, csak a „ne szólj szám, nem fáj fejem” ősi törvénye bizonyos. Hát nem szólnak, csak dörmögnek, otthon, négy fal között, ahogyan azt a soha ki nem mondott, sehol sem deklarált, ám mindenki által pontosan tudott elvárás megkívánja. Amúgy épül-szépül, seregnyi a látványberuházás, értelmezhető munkahely ellenben alig. A házak koszvadtak, az arcok szomorúk. Pedig szeretnek itt élni, mert szép errefelé, a hegyek, az erdők, az a bizonyos jó levegő, csak lassan már más sincs.

Elköltöznek inkább, előbb a fiatalok, aztán amint az utolsó fióka is kirepült, mennek utána a szülők is, hogy sirassák a dimbesdombost, de legalább az unokák ott lesznek a közelben. De mennek a harmincasok, negyvenesek is még csak nem is szerencsét próbálni, egyszerűen csak megélni valamiből, valahogyan, jobban, nyugodtabban, tartalmasabban. Bevándorlók nincsenek, ahhoz túl távoli a gazdasági epicentrum, nyomorgó, nincstelen cigányság annál inkább – hogy is mondták ezt annak idején, amikor még téma volt? –, a roma-magyar együttélés problémái nehezítik az amúgy sem könnyű hétköznapokat, csakhogy háború dúl a szomszédban, migránsok ostromolják a déli határt, Brüsszel sanyargat, ilyenkor kicsinyre nem adunk. Odahaza kimorogják magukból ezt is. És akkor a helyi Fideszen belüli zördülésből zendülés lesz.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap április 25-ig kapható 2024/16. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!