Az esetleges újabb benzinárstop miatt ismét csak a családi kutak húznák a rövidebbet

Megint a kis kutak járhatnak pórul.

A szavakban kisvállalkozás-barát kormány az üzemanyagok kapcsán nem kíváncsi a mintegy 2 ezer hazai töltőállomás közel felét alkotó, jellemzően családi tulajdonú kis kutak véleményére – vélekedett lapunk kérdéseire Egri Gábor, a „kis” hazai töltőállomásokat képviselő Független Benzinkutak Szövetsége (FBSZ) elnöke.

Mint ismeretes, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, két hete, a szokásosnak mondható szerdai áremelés hallatán, irodájába „rendelte” a piacvezető Mol és a nagy hazai láncokat képviselő Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) képviselőit, felhánytorgatva nekik, hogy a térségi átlagot meghaladó hazai üzemanyagárakat tapasztal, miközben szerinte két tárgyalópartnere tavaly a térségi átlagba illeszkedő tarifákat ígért. Grád Ottó MÁSZ-főtitkár egyébként ezt árnyalva úgy fogalmazott: tavaly azt vállalták, hogy az ágazat mindent megtesz e cél érdekében. Ugyanakkor azóta a kormány csak a jövedéki adót literenként bruttó 41 forinttal emelte. Ráadásul, más megfigyelők szerint, az ágazat, a Mol titkolt lépéseit követve, december-januárban már ehhez közelítő mértékben csökkentette árrését.

Ezt látja bizonyítva abban is, hogy a tárcavezető, a Mol és a MÁSZ tavaly intézményesített találkozóira a hazai kutak közel felét képviselő FBSZ-t, többszöri kérésük ellenére, nem hívták meg. Az elnök korábban is számos, a mostanihoz hasonló, elvileg ellenérdekű ügyben fedezte fel a kormány és a Mol háttéregyüttműködését. Ide sorolta a 2021. november közepe és 2022. december eleje között érvényes árstopot is, amely bár tagadhatatlanul a Molnak is tetemes anyagi kárt okozott, ugyanakkor jelentős vevőköröket csábított át a kis kutakról a nagyokhoz. De számára ezt bizonyítja az ágazat kiskereskedelmi pótadójának ez év eleji „egységesítése” is, ami a nagy láncoknak adócsökkenést, a kicsiknek pedig -ugrást hozott.

Az FBSZ tegnap közleményben is kifogásolta, hogy a nemzetgazdasági miniszter megbízása alapján a KSH által múlt pénteken nyilvánosságra hozott, „térségi”, „kísérleti” árösszevetéshez a hazai kutak közül csak a négy „nagy” lánc adatait vették alapul, míg a kisebb hálózatok, illetve a mintegy ezer, fehér" kút alacsonyabb árszínvonalú adatait, összességében a magyarországi kúthálózat több mint felét, kihagyták. A közölt adatok viszont tartalmazzák az autópályák melletti, kifejezetten magas árszínvonalú egységek tarifáit is, ami így még inkább felfelé torzítja a végeredményt. Szerintük az adatsor kísérletnek jó, de még finomításra szorul, így semmiképp sem hiteles és alkalmatlan a megalapozott döntéshez. Ehhez képest üdvözlik a MÁSZ szintén pénteken közzétett, szakmailag minden szempontból megalapozott, évtizedes tapasztalatokon nyugvó, pontosabb árkörképét. Eszerint, - Ukrajnát leszámítva - hét környező állammal összevetve, a 6 százalékkal magasabb áfát, a literenként közel 20 forinttal túlemelt jövedéki adót, a 3 százalékos kiskereskedelmi pótadót, valamint a csak Magyarországon fizetendő, literenként körülbelül 8,5 forintos energiahatékonysági díjat is figyelembe véve, a hazai átlagárak pont középen - a 4. helyen – állnak. Szerintük ez azt bizonyítja, hogy a hazai kutak nyeresége meg sem közelíti a térségi átlagot.

Érdemben, hatékonyan és a gazdaság egészét figyelembe véve tehát az üzemanyagok ára csak az adórendszeren keresztül csökkenthető – fogalmaznak, hozzátéve: a piaci folyamatok összekuszálása az ellátás biztonságának feladását, áruhiányt és végső soron az állam bevételeinek csökkenését eredményezné. Az FBSZ ismételten kéri a kiskereskedelmi pótadó-emelésük visszavonását.

Beindult a számháború

„Az üzemanyag áfájának 5 százalékra csökkentése mérsékli az inflációt, tehát jó a nemzetgazdaságnak” – mondta Varga Mihály. No nem most, a pénzügyminiszteri bársonyszékben. Hanem 16 éve, 2008. júniusában, ellenzékből, az akkori, szociálliberális kormány elleni, fideszes politikai sortűz részeként. Mégpedig 20 százalékos áfa és 326 forintos linterenkénti benzinár mellett. Ma már ugyanakkor Varga Mihály a 27 százalékos üzemanyagáfát sem sokallja, így az inflációt se törné le annak mérséklésével. Sőt az ellenzékből általa – vagy épp Orbán Viktor, illetve Rogán Antal által - követelt jövedékiadó-csökkentés helyett ez év elejétől az Orbán-kormány úgy emelte meg bruttó 41 forinttal az üzemanyagok jövedéki adóját, hogy szakértők szerint annak közel felét az általuk sűrűn hivatkozott uniós szabályok nem is igényelték. Így ma a benzin átlagára már literenként 640 forint. Ehhez képest, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, adócsökkentés helyett, az ágazatot ismét a 2022-ben országos üzemanyaghiányba torkolló árstop felemlegetésével igyekszik „önkéntes” árcsökkentésre bírni. A múlt heti kormányinfón Varga Mihály ennek kapcsán abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy Magyarországon az üzemanyagoknak nem az adója, hanem a termelői ára magas.

Ennek bizonyságául tegnap Facebook-oldalán közzétette a – máskor politikai ellenségüknek tekintett – brüsszeli bürokrácia statisztikai hivatalának kimutatását, mely szerint az adóterhelés 46 százalékos aránya a 27 tagállam közül nálunk az ötödik legalacsonyabb. Ennek kapcsán Grád Ottó, a nagy hazai láncokat képviselő Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) főtitkára már a múlt héten rögzítette: az Eurostat-adatsor csak a közvetlen adókat, így az áfát, a jövedéki adót és a készletezési díjat tartalmazza, miközben az ágazatnak nem csupán jelentős, de az elmúlt évek során, a különböző válságokra hivatkozva, meg is ugrott a közvetett, vagyis magukra a cégekre rótt adó- és járulékterhelése. Ráadásul az Eurostat adatszolgáltatóinak módszertana államonként eltér, ami szerinte szintén nem tesz lehetővé megalapozott összevetést. Ennek bizonyságául péntek reggel a MÁSZ is közzétett egy, térség alatt, Ukrajnát leszámítva, a környező államokat értő, a közvetlenek mellett a közvetett adóktól is mentesített árlistát. Eszerint hét államból a hazai, „adómentesített” tarifa a benzinnél a 4., a gázolajnál pedig a 3.-4. legalacsonyabb. Ezzel pedig szerinte a beépülő adók folyamatos emelkedése ellenére az üzemanyagok „termelői” ára is a térségi középmezőnybe illeszkedik, ez esetben is teljesítve a kormányelvárást. (Egy, tegnap a kezünkbe került, szaktanulmány szerint egyébként a 2023. elejétől számított, de energiahatékonysági járulékot és kiskereskedelmi különadót nem tartalmazó hazai átlagárszint a benzin esetében 4, a gázolajnál pedig 9 forinttal maradt a környékbeli államokkal közös átlag alatt.) Más hozzáértők arra is felhívták a figyelmet, hogy az Eurostat adó-adatán belül a 27 százalékos áfa kifejezett Európa-csúcs. (Egy másik szakmai felmérés szerint a hazai üzemanyagárak áfa nélkül a KSH által „térségnek” tekintett „bővített” listán is az alsó középmezőbe tartoznak.) Tehát a közvetlen adók szintjét az – amúgy a szociálliberális időszakban is az unió által engedélyezett minimumszinten tartott, ehhez képest viszont szakértők szerint most az Orbán-kormány által a feltétlen szükségesnél jóval nagyobb mértékben emelt - jövedéki adó húzza le. A kapcsolódó, leginkább tavaly év végén sűrűsödő kérdések alól Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a kormányinfókon leginkább kibújt, de egy ízben arra utalt, hogy az így befolyó többletbevételt a rezsialapba irányítják. Ennek viszont azóta sincs semmiféle kézzelfogható jele.