Ha majd egyszer megírják az Orbán-korszak történetét, külön fejezetet kéne szentelni a hatalomhoz simuló civil szervezeteknek. Közülük kettő bizonyára lábjegyzet lesz. Az egyik a CÖF, a másik meg az Alapjogokért Központ. Milliárdos költségvetésből működnek, és „természetesen” semmi közük a kormányzathoz.
Az utóbbi vezetője szólalt meg a California Globe digitális felületén. Szánthó Miklós főigazgató ezt fejtegette: „Ma nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a média, ami azt jelenti, hogy mostanra, vagyis 34 évvel a kommunizmus után érte el a jobboldal, hogy annyi nyomtatott sajtója és online hírportálja legyen, mint a baloldalnak.” A magyar közéleti személyiség szerint tehát a hagyományos és a korszerűbb sajtóban kiegyensúlyozott helyzet jött létre a magyarországi nyilvánosságban.
Mielőtt eme állítás igazságtartalmát megvizsgálnánk, érdemes elidőzni az interjúalany másik funkciójánál is. Az előtörténethez tartozik, hogy a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány első kuratóriumi elnöke, a Fidesz ügyvédjeként ismert Varga István a békéscsabai tévében kikottyantotta: szívesebben forgatja az ellenzéki lapokat. Ha jó cikkeket akar olvasni, akkor bizony azokat jó tollú publicisták írják meg a túloldalon. Rögtön el is söpörte a kormánypárti felháborodás.
Az ő utódja lett Szánthó Miklós, aki egy 472 szerkesztőségből álló médiaholdingot örökölt, amely immár ötödik éve az Orbán-kormány üzeneteit összehangoltan adja közre. A KESMA 19 vidéki napilapjában például száznál több cikk jelent meg Magyar Péterről. A hirtelen feltűnt politikus asszonyverő, dollárcseléd, női kerékpáron bringázik, női szemüveget visel, ráadásul pszichopeti. A regionális sajtó efféle központi üzenetekkel bombázza a vidéki nyilvánosságot, miközben a NER-ből kiszakadt Magyar Péter járja az országot, és feltűnően sok embert megmozgató gyűléseiről a területileg illetékes napilap „elfelejt” beszámolni. Nyilván a kormánytól való függetlenség jegyében.
Mégsem állítom, hogy Szánthó Miklós badarsággal, képtelenséggel, tévhittel, zagyvasággal traktálta volna a kaliforniai portál munkatársát. Ha ugyanis a kormányzat befolyási övezetében lévő laphálózat ennyire egyoldalúan tájékoztat egy pályakezdő politikusról, akire a fél ország felkapta a fejét, akkor az iránta érdeklődő százezrek onnan szerzik be róla a hitelesebb információkat, ahonnan lehet. Értelemszerűen a nyilvánosság kormánykritikus fórumaiból.
A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik a médiaviszonyok hullámzása. Az áhított kiegyenlítettség, a kívánatos egyensúly, a fele-fele helyzet létrehozása és kommunikálása idestova negyedszázada a Fidesz egyik alapüzenete. Megéltük azonban ennek az ellenkezőjét is. 2010 óta a kormánypárt egyre nyomasztóbb túlsúlyra tett szert a nyilvánosságban. S ami ezzel járt, elsorvasztotta például a Népszabadságot és a 168 Órát, hirdetésekkel domesztikálta a független orgánumok közül az ATV-t, az Indexet és a Népszavát.
A kormánypárti féloldalúság az információhiány haldoklásából hozta vissza az életbe a kis helyi (két-háromtagú) szerkesztőségeket. Szinte minden nagyközségben, kisvárosban újra megerősödtek vagy végre megjelentek, és egyre több helybéli médiafogyasztó érdeklődését elégítik ki. A számukat inkább csak becsülöm, hisz’ a nyilvánosság mintegy nyolcezer fórumát kéne föltérképezni a hatás szempontjából.
Az a benyomásom, hogy a kormánykritikus sajtó növekvő hatékonysága pillanatnyilag erőteljesebb, mint a hatalom erkölcsi válságát félrekezelő kormányzati propagandagépezeté. A különbséget sokáig abban fedeztem föl, hogy például a KESMA összehangolt akciói nagyjából ugyanannyi ellenzéki szerkesztőség bíráló hangvételű értelmezéseivel ütköztek. Szívesebben olvastuk az egyéni ízű jegyzeteket, mint a miniszterelnök szavait „megzenésítő” egyenszövegeket. A szélesebb olvasótáborra tett hatás mégis a kormányzati propagandagépezet igyekezetét igazolta.
Például azért, mert a 2019-es önkormányzati választás óta eltelt négy és fél év alatt az ellenzéki pártok sem az ellenzéki MTI-t (Márki-Zay Péter ötletét), sem a Szabad Városok Szövetsége közös portálját vagy napilapját (Karácsony Gergely elképzelését) nem teremtették meg. Ezzel magyarázható, hogy a kormányzati hálózat eredményesebben működött, mint az egymástól elszigetelt ellenzéki szigetecskék. De ahogy Magyar Péter személyében feltűnt egy politikus, akit nem ejtett túszul az állami finanszírozás, ismét kezdtek kiegyenlítődni a médiaviszonyok.
Nehéz persze eldönteni, hogy ki beszélt Szánthó Miklósból, amikor az amerikai olvasók számára fele-fele arányban képzelte el a magyarországi nyilvánosság megoszlását. Vajon a győzelemre áhítozó Alapjogokért Alapítvány főigazgatója vagy a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kontraproduktív tevékenységét belátó kuratórium elnöke?
Tíz mondat az egyensúlyról
Lehetőséget kell teremteni, hogy mindkét gondolatvilág egyenlő mértékben meg tudja mutatni magát a sajtó nyilvánossága előtt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Napi Magyarország, 1998. szeptember 28.)
Egy dologra nagyon oda kell figyelnie a polgári koalíció kormányának, mégpedig arra, hogy a sajtó a tájékozódás szempontjából kiegyensúlyozott legyen. Magyarán, azon polgárok, akik saját értékviláguk szerint szeretnének tájékozódni, meg is kapják azokat a sajtótermékeket, amelyekre vágynak. (Sasvári Szilárd Fidesz-politikus, Gyarmati Újság, 1998. október 2.)
A szocialisták meggyengültek mára, de még mindig fele-fele arányban van jelen a médiapiacon a bal- és jobboldal. (Széles Gábor médiavállalkozó, Magyar Hírlap, 2016. november 5.)
Még mindig nagyjából fifty-fifty a kormánypárti és a kormányellenes sajtó aránya. (Stumpf András újságíró, Mandiner, 2016. november 14.)
Huszonhét évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok. (Jeszenszky Zsolt publicista, Heti Válasz, 2017. augusztus 24.)
Az új korszakban a nemzeti vállalkozásokat piaci alapon kiszolgáló kritikus infrastruktúra a döntő tényező lett, ezért a bankrendszert, az energia- és médiaszektort hazai kézbe vettük. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2018. május 10.)
Szerintem a jobb- és a baloldali média nagyjából partiban van egymással. (Andy Vajna filmipari kormánybiztos, Index.hu, 2018. december 10.)
Szeretnénk, ha a piacon médiaegyensúly alakulna ki. (Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 1.)
A média fele Magyarországon jobboldali, konzervatív, hazafias, kereszténydemokrata, és a másik fele nemzetközi liberális. (Szijjártó Péter külügyminiszter, Facebook.com, 2023. november 10.)
Today, the media is split roughly 50-50, meaning that only 34 years of the collapse of the communism has the Right maneged to have at least as many print media and online news portals as the left. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke, California Globe, 2024. április 20., 8 óra 59 perc)
