Hogy ne csak álom legyen egy saját ágy

Budapesten összegyűjti és nehéz sorsú falvakba viszi a hasznos holmikat az Adománytaxi Alapítvány. Az ott élő emberekre nem rászorulóként, hanem vásárlóként tekintenek, és ezzel közösséget formálnak.

„Rászoruló családban óvodás kislány juthatott olyan játékokhoz, amire régóta vágyott, és fejleszti is a képességeit (puzzle kirakó). Sokat játszik vele, érezhetően jobb hangulatú lett.”

„A piac alkalmával annyi jó minőségű ruhához, cipőhöz jutott a család, hogy most már a gyerekek majdnem minden nap más ruhát tudtak felvenni az iskolába.”

„Az asszony ágya rongyokkal volt kitömve mert lyukas volt…. az Adománytaxi önkénteseivel vittünk nekik ágyat. Az öröm az asszony arcán, azt jó érzés volt látni.”

„Hűtőszekrényt kapott egy család. Nagyon fontos változást hozott az életükbe, mert el tudják tenni a tejet, amit a Vöröskereszttől kapnak és így nem romlik meg.”

Néhány szívbemarkoló visszajelzés olyan emberektől, akiknek hatalmas segítséget jelentett az Adománytaxi Alapítvány. Hatszáz önkéntesük eddig több mint 100 településen járt a 2015-ös megalapítás óta. Ahogy Horn Tamás alapító-vezető fogalmazott: ők nem szociális munkások, és nem közösségszervezők, nem az a céljuk, hogy felszámolják a szegénységet. „A mi küldetésünk az, hogy megkönnyítsük ezeknek az embereknek az életét azzal, hogy jó minőségű termékeket, alapvető cikkeket viszünk nekik, olyanokat, amelyek elengedhetetlenek egy méltóságteljes élethez. Nemcsak a mélyszegénységben élőket érjük el, hanem a <<helyi középosztályt>> is, akik - ahogy egyre többen az országban - <<csak>> szegények. Nem éheznek, de nincs pénzük játékokra, konyhai eszközökre.”

Németh Mónika, az alapítvány kommunikációs munkatársa úgy fogalmazott: olyan szempontból különleges a működésük, hogy Budapesten belül házhoz mennek az adományokért, majd azokat vidéki partnertelepüléseikre szállítják. A másik specifikum, hogy az adományokat nemcsak egyszerűen odaadják, hanem a helyi partnerük – aki jól ismeri az ottani viszonyokat – közreműködésével egy közösségi piacot tartanak. „Ez azt jelenti, hogy nem ingyen vihetik el az emberek a holmikat, hanem mindennek van egy jelképes, 50-200 forintos ára.

Hódmezővásárhelyen az Ötletfa Tanodával működünk együtt, ők a piac bevételének nagy részét egy nagyon jó és hasznos kezdeményezésre, egy közösségi kert fenntartására és fejlesztésére fordítják, ahol a gyerekek megtanulhatnak növényeket ültetni, gondozni. Máshol gyerekprogramokat, vagy épp nyugdíjas kirándulást szerveznek a pénzből. Fontos eleme az Adománytaxi modelljének, hogy a közösségek a bevételt minden esetben magukra, közösségteremtésre költhetik.”

Az Adománytaxi működésének kulcsfontosságú része a vidéki partnerhálózat. A közös munka során mindkét fél nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a támogatott emberek ne rászorulóként, hanem vásárlóként, vagyis egyenrangú partnerként tekinthessenek magukra, és ez Horn Tamás szerint óriási különbség. „Nem utolsó szempont, hogy mintát viszünk a közösségbe azzal, hogy egyenlően bánunk velük.

hiszen eleve olyan településekre megyünk, ahol mindenkinek elkél a segítség.”

Begyűjtő körutat nagyjából kéthavonta tartanak, olyankor körbejárják a fővárosban azokat, akik regisztráltak náluk és összegyűjtik tőlük a felajánlásaikat. A „sofőrök” önkéntesek, saját járművel, saját üzemanyaggal vállalják, hogy bejárják az éppen aktuális útvonalat. „A beérkezett adományokat természetesen mindig átnézzük, csak olyat adunk tovább, ami valóban érték lehet még valakinek. Szerencsére ma már kevés olyan tárgy érkezik be hozzánk, ami ne volna megfelelő állapotú, jól használható. Ráadásul egyre több olyan adományozónk van, akik nemcsak a ruhásszekrényben néznek körül, hanem konyhai eszközöket, ágyneműket, babaholmikat vagy épp gyerekjátékokat is rejtenek a dobozaik. Azért nagyon fontos ez, mert ezekre a használati tárgyakra különösen nagy szükség van az általunk támogatott közösségekben” - mondta Németh Mónika.

Egy begyűjtés után 6-7 piacot tudnak tartani az alapítvány munkatársai és önkéntesei. Ebben a fajta modellben Horn Tamás szerint a közösségi hatás is igen figyelemre méltó: „Sok helyen általunk terjedt el, hogy mindennek van egy jelképes ára, amit először nehezen fogadtak, hiszen évtizedekig azt a rossz példát látták, hogy ingyen van a segítség. Most pedig néha már az is előfordul, hogy borravalót adnak: 50 helyett 70 forintot, mert tudják, hogy a saját közösségüket támogatják vele. Olyat is hallottam, hogy most már a helyiek is leadják egy-egy faluban a fölöslegessé vált dolgaikat, azaz követendő példa lett a segítségnyújtás. Az adomány tulajdonképpen nem cél, hanem eszköz a mi elképzelésünk szerint.”

A helyi partner feladata, hogy megszervezze a piac helyszínét. Ha van forrás, szerveznek az árusítás idejére gyerekfoglalkozást, előadást. Az alapítvány számára a zöld szempont is lényeges, arra törekednek, hogy minden elfogyjon, amit visznek. Hosszú távon a közösségi kert és ehhez hasonló projektek finanszírozása felé szeretnék eltolni a hangsúlyt, hiszen ezeknek van igazán közösségi önfenntartó hozadéka. Az Á-Lom nevű programukat – melyben 800 ágyat és számos háztartási nagy gépet juttattak el családokhoz - erőforrás hiánya miatt egyelőre hibernálniuk kellett. Egy statisztika szerint hazánkban körülbelül 50 ezer gyereknek nincs saját fekhelye, azaz ágyban alszik, de azt megosztja testvérrel, szülővel. A terjedelmesebb holmik szállítása azonban költséges, így egyelőre szüneteltetniük kell ezt a kezdeményezést, a felajánlott 1 százalékoknak köszönhetően remélhetőleg már nem sokáig.