Az árvának látszó madárfiókák többsége egyáltalán nem szorul segítségre!

Már javában zajlik az idei fiókaszezon, így az idén 50 éves Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) hétfői közleménye még éppen idejében hívja fel a magyarul olvasó lakosok figyelmét arra, hogy a Kárpát-medencében fészkelő „kis és közepes testű madárfajok fiókái a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket”.

Az emberek gyakran találkozhatnak az utcán, a parkban, vagy a kertben ilyen talajon ücsörgő, hangosan csipogó, ugyanakkor nem menekülő, mégis magányosnak tűnő fiókákkal. A látszat ellenére természetes jelenségről van szó, mivel ezek a fiatal állatok nem árvák.

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) fiókája Balatonlellén 2011-ben
photo_camera Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) fiókája Balatonlellén 2011-ben Fotó: Orbán Zoltán/ MME

Az MME félreértéseket oszlató sorvezetője szerint „a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha haza visszük őket. Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva a fiatalokat maradandó egészségkárosodást is okozhatunk nekik”.

photo_camera Grafika: MME

„Ezért ilyen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tesszük le. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát (a vadonban talált emlősök kölykeit viszont éppen jó szaglású szüleik miatt nem szabad megérinteni sem). Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével” – olvasható az MME hétfői közleményében.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás