Átszakadt egy hatalmas gát, több mint száz ember halt meg

A Vega de Tera néven ismert katasztrófa 65 éve történt a spanyolországi Zamora tartományban, január 9-én, a reggeli órákban. A Tera folyó vizét gyűjtő Vega de Tera nevű tározó gátja átszakadt, és a résen hatalmas mennyiségű víz zúdult a közeli Ribadelago falura. Az ott élők jelentős részének esélye sem volt a menekülésre.

Több millió köbméter víz

A 139 kilométer hosszan kanyargó Tera folyóra 1954-ben kezdték meg annak a duzzasztónak az építését, melyben a felfogott víz villamos energiát termelő erőműnek adta volna az energiát. 1956-ra elkészült a fejlesztés, az óriási, 33 méter magas és 380 méter széles gáttal együtt. 

A gátat egy nagyobb rendszer részeként építették meg, melyben mesterséges tavak és csatornák is épültek.

Nem volt esély a menekülésre

1959 január 9-ének végzetes kora reggelén a tározó gátfalának egy része egész egyszerűen összeomlott. A tározóban felgyűlt, közel 8 millió köbméter víz mindent elsöprő erővel zúdult a Tera folyó medencéjére.

A katasztrófa után készült jelentések megállapították, hogy a víz másodpercenként 13 ezer köbméteres mennyiséggel, majd óránként több mint 100 kilométeres mozgási sebességre gyorsulva ömlött ki a hatalmas hasadékon. Nem volt semmi, ami az útját állhatta volna.

A pusztító ár nagyon hamar elérte a gáttól alig 8 kilométer távolságra fekvő, akkor mintegy 660 fős lakosú Ribadelagót.

A lakosok ugyan hallották a gátszakadás után bekapcsolt vészjelző szirénát, de a víz olyan gyorsan érte el településüket, hogy sokuknak egyszerűen nem volt idejük a menekülésre. 

A rengeteg hordalékot, hatalmas farönköket magával hozó víz iszonyatos erővel söpört végig a falun.

A vízmennyiség akkora volt, hogy a közeli Sanabria-tó vízszintje mintegy 2 méterrel megemelkedett, részben a víz mennyisége, részben az áradás hozta hordalék miatt. Ám így is csak a hordalék mennyiségének töredéke rakódott le a tó ágyában, a nagyját a víz szétterítette a tó környékén.

Gyenge építőanyagot használtak

A borzasztó katasztrófát súlyosbította, hogy a mentőerők csak másnap reggelre értek Ribadelagóba, mert a kicsiny település nehezen megközelíthető helyen van. A kutatás során 28 holttestet találtak meg, sok áldozat teste később sem került elő.

A képen a tragédia egyik túlélője:

1959 decemberében a duzzasztót üzemeltető hidroelektronikai vállalat hét dolgozóját, valamint a gátat építő cég három munkavállalóját állították bíróság elé, végül gondatlanság miatt öt embert marasztaltak el összesen közülük. 1962-ben a spanyol kormány jogszabályt alkotott a gátépítéshez hasonló nagy, közérdeket szolgáló beruházások követelményeiről.

A katasztrófa "igazi" nagy pere 1963 márciusában kezdődött Zamorában. A szakértői jelentések megállapították, hogy a gátszakadáshoz a gyenge minőségű építőanyag használata vezetett. Ennek az lett a következménye, hogy 

Szemtanúk beszámolói alapján továbbá kimondták, hogy gát fala már építéskor is szivárgott, amit méréssel pontosan ellenőrizni lehet, ezt azonban az üzemeltető cég elmulasztotta. A cég több magas beosztásban dolgozó, felelős munkavállalóját megbüntették.

A ribadelagói áldozatok családjainak támogatására a katasztrófa utáni napokban összesen 12 millió pezeta adomány gyűlt össze.

A katasztrófa hatásainak feldolgozása napjainkig tart. Spanyolország legutóbbi két évszázadának egyik legnagyobb gátomlásáról tanulmány készült, és egyes felsőoktatási képzéseken esettanulmányként tekintik át a 65 éve történt halálos szerencsétlenség okait és körülményeit.