Lehetséges, hogy az őseink – jóval a kutyák megjelenése előtt – rókákat tartottak háziállatként.

A legújabb régészeti eredmények szerint egyes ősi, dél-amerikai közösségek annyira tisztelték a rókákat, hogy maguk mellé temették őket – számol be róla a BBC. Nem kis meglepetetést okozott a kutatóknak, mikor az argentínai Patagóniában egy 1500 éves emberi sírban egy rókát is találtak. Úgy vélik, az emlősre nagyra becsült társként vagy háziállatként tekinthettek az emberek, ezért temetkeztek velük együtt.

A DNS-elemzés rámutatott: az állat az őskori vadászó-gyűjtögető emberekkel együtt táplálkozott, és táboruk belső köréhez tartozott. Körülbelül tíz éve Argentína egy másik részén ugyanezen fajhoz tartozó egyedre bukkantak egy sokkal régebbi sírban. Feltehetőleg ez is háziállat volt, de az étrendjét még nem elemezték.

Dr. Ophélie Lebrasseur, az Oxfordi Egyetem munkatársa szerint az ősi ember-róka kötelék több volt szimbolikus viszonynál; valódi „társas” kapcsolat lehetett.

Számos argentínai és perui sírban bukkantak már vadrókafogakra, ami utalt az állatok jelképes szerepére, de az emberi nyughelyen feltárt, majdnem teljesen ép csontváz világviszonylatban is rendkívül ritka felfedezésnek minősül.

A Dusicyon avus elnevezésű fajhoz tartozó, közepes méretű és 10-15 kilogramm tömegű róka körülbelül ötszáz éve halt ki, néhány évszázaddal azután, hogy, a házi kutya megjelent Patagóniában.