Aki láthatóvá tette a láthatatlant

Még februárban adta hírül a Molnár Ani Galéria, hogy Konok Tamás több festménye is bekerült a párizsi Pompidou Központ gyűjteményébe. Az elismerés jelentőségéről beszélgettem az alkotó hagyatékát gondozó galéria vezetőjével, Molnár Anival.

Keserü Ilona, Hantai Simon, vagy Victor Vasarely után újabb nagy magyar alkotó munkái kerülhettek be a Pompidou Központ modern művészeti gyűjteményébe – futótűzként terjedt el a hír februárban. 1977-es alapítása óta a high-tech stílusú épületben működő kulturális intézmény főszerepet játszik Párizs életében. Most Konok három hetvenes évekbeli, kiemelkedő munkájára „csaptak le”: az Espace descriptif-re (1975), az Extension-ra (1975) és a Graphidion vert-re (1976). A hetvenes évek a változás szelét hozta el a művész munkásságában. Zürichi utazásai során talált rá arra a geometrikus formanyelvre, ami későbbi kompozícióin is domináns lett. Konok Tamás képei monokróm felületére hol egyenesen futó, hol meghajló vonalakat húzott, és kontrasztos színekkel tette izgalmassá alkotásait. Ez a formanyelv érhető tetten a Pompidou-beli triumvirátuson is.

Hogy miként történt a bekerülés, illetve miért erre a három műre esett a választás, arról Molnár Ani a következőképpen mesélt: „Két és fél éve kezdődött ez a folyamat. A Pompidou Központ kelet-európai akvizíciós bizottságának egyik magyar tagja, Reszegi Judit volt az, aki felvállalta az ügy képviseletét.” Alkotásokat kellett javasolni, majd egy hosszú ügymenet vette kezdetét. Sok körös fordulóval és várakozással kellett számolni. A nemzetközi kurátorokból álló bizottság a művész és a műtárgy jelentőségét mérlegelve dönt minden esetben. Konok Marianne, a művész özvegye Molnár Anival közösen három hetvenes évekbeli művet ajánlott a kurátori bizottságnak, és hogy mindhármat be is válogatták, különleges sikert jelent a számukra. Nem mintha nem volna az életműnek méltó elismerése. A Konok-képeket gyűjtők köre is elég széles. Egészen fiatalok is vásárolnak, ugyanakkor komoly magángyűjtemények és múzeumok is „hajtanak” a munkáira.

Konok Tamás művészetével számos művészettörténész foglalkozik. Molnár Ani szerint sikerének a titka abban rejlik, hogy egyedi hangvételű stílust tudott kialakítani a hetvenes években. „Minden képe egy vonalstruktúrára épül, ami különlegessé teszi kompozícióit”. Filozofikus kérdésekkel foglalkozott, a láthatatlant kísérelte meg láthatóvá tenni. Kompozíciói egyedi formanyelvükről könnyen felismerhetőek, egyértelműen beazonosíthatóak, ami a nagy művészek sajátja és jellegzetes megkülönböztető jegye.

Az alkotó személyisége is varázslatos volt: „aki ráadásul ismerte is, az mindenképpen szeretett volna birtokolni egy kis darabot Tamásból”. Mindig tudott valami újat adni, pályája alatt „egy nagyon stabil minőségben és folyamatosan megújulva dolgozott” – mesélte Molnár Ani.

Pályáját figurális alkotóként kezdte, majd attól hamar eltávolodott. 1958-ban Derkovits-ösztöndíjasként Párizsba ment, ebben az időben a természetelvű és absztrakt stílust próbálta összeegyeztetni. 1959-ben újra a francia fővárosban volt egy kiállítás miatt. „Behívták a magyar nagykövetségre, és gyakorlatilag elvették az útlevelét” – mondta Molnár Ani. Egy éjszaka alatt kellett döntenie a kint maradás, vagy a hazatérés mellett. Franciaországban maradt. Az emigráció évei alatt neves intézményekben állított ki számos világhírű művésszel, olyanokkal, mint például Josef Albers, August Herbin, Francois Morellet és Francis Picabia – akiktől inspirálódott, ám mindig a saját útját járta.

A művész emlékének ápolásáról a Konok-Hetey Alapítvány – amelynek kuratóriumi elnöke Molnár Ani – is gondoskodik, amely Konok Tamás és első felesége, Hetey Katalin grafikus, festő- és szobrászművész kezdeményezésére jött létre 2008-ban. Fő feladata „a XX. századi és kortárs művészet – különösen a szobrászat és festészet – progresszív eredményeinek és kiemelkedő jelentőségű hazai és külföldi alkotóinak a megismertetése” – olvashatjuk az alapítvány honlapján. A szervezet az alapítók életművének továbbélésével foglalkozik, bár „alapvetően az alapítvány maga nem egy kutatási központ”. Viszont minden évben rendeznek olyan egyéni és csoportos tárlatokat, amelyeken a két alkotó művei is szerepelnek. Tavaly létrehozták a Konok-Hetey Művészeti díjat, amit olyan, harmincöt évnél idősebb művészeknek ítélnek oda, akik geometrikus-konstruktív-konkrét festészettel, valamint innovatív művekkel, új gondolatokkal foglalkoznak. A díjat évente hirdetik meg, felváltva festő- és szobrászművészek részére. 2023-ban festőművészek vehettek részt a pályázaton, amelynek nyertese Wolsky András volt. Az idén szobrászok pályázhatnak.

Azt is megtudtam, hogy a nagy aukciósházaknál, külföldön a mai napig bukkanak fel Konok-művek. Ugyanakkor Konok Tamásnak van egy törzsanyaga, ami részben a Ludwig Múzeum 2020-as, Szipőcs Krisztina által kurált életmű-kiállítás alkotásaiból áll. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden korszakból legyenek olyan művek, amelyyek nem értékesíthetőek magángyűjtőknek, csak jelentős közgyűjteményeknek és múzeumoknak”.

Mint galeristának, Molnár Ani számára meghatározó élmény, hogy dolgozhatott Konok Tamással életében, és hogy a művész özvegyével közösen tovább ápolhatja a konoki életművet. „Néhány évig személyesen is együtt tudtunk működni. Tamás egy olyan művészeti és történelmi korszakról tudott rendkívül színesen mesélni nekem, amiről az én generációmnak nincs tapasztalata.” A személyes kötődés miatt egészen más így a hagyatékkal dolgozni.

Konok Tamásnak két évente rendeznek egyéni kiállítást a Molnár Ani Galériában, ahol mindig más művészettörténészt kérnek fel a kurátori munkára. Az utóbbi időben többek között Boros Lili és Mészáros Flóra is foglalkoztak a művész életművével. A fő célkitűzés az említettek mellett, hogy nemzetközi kontextusba helyezve időnként külföldön is bepillantást engedjenek Konok Tamás munkásságába.