Boldog magyarok – Nem lehet egyenlőségjelet tenni a múlt századi diktátorok és Orbán Viktor közé, de vannak elgondolkodtató hasonlóságok

A magyarok nagy része könnyen manipulálható és reflexszerűen behódol a félelem- és gyűlöletkeltésnek.

„Az egész reménytelen mindenségről. Az is, ami az (...) eszmékből világszerte gyakorlat lett, s nem is csak a kudarcok, hanem elsősorban a morális problémák – az eszmék, elméletek és a gyakorlat állandósult ellentéte, a cinikus gyakorlat (gyakorlatunk nékünk magunknak is), az életstílus következetes alakulása a társadalom kevert és egyre alacsonyabb rendű igényei, elvei szerint, a kis és nagy korrupciók összefonódott láncolatai.”

Ortutay Gyula írta naplójába 1973. november 10-én e sorokat, de mondandója napjainkra is érvényes. A kipontozott részen a „szocialista-kommunista” jelző volt, de lehetett volna „konzervatív-keresztény” is, hiszen nálunk a politikában e jelzők tartalommentesek.

Nem teszek egyenlőségjelet a múlt századi diktátorok és Orbán Viktor közé, de vannak elgondolkodtató hasonlóságok. A hatalmon lévők és a nép szintjén egyaránt. Véleményemben megerősített a holokauszt-túlélő Andrási Andor fizikus, aki 91 évesen arra figyelmeztetett, hogy „valami olyasmi kezd kialakulni, mint ami annak idején volt, persze nem a tettlegességig fajult Rákosi időszakban, hanem utána”. „Intellektussal bíró emberek hogyan képesek arra, hogy egy hatalmon lévő ember állandóan változó gondolatait, kijelentéseit szimultán, kritika nélkül kövessék? Nyilván érdek vezérli őket. A széles tömegekhez pedig el sem jut más, mint a hivatalos »igazság«” – mondta Andrási Andor a HVG-nek adott interjújában.

„Érdek” – széles ennek a fogalomnak a spektruma, és nem csak negatív értelemben. Persze vannak az önérdekvezéreltek, de az úgynevezett kis ember is ide sorolható, akinek a 13. havi nyugdíj nagyon is számít. Sokan azért szavaznak a Fideszre, mert kell a plusz havi nyugdíj. Amikor felmerült, hogy esetleg idén ez elmarad, figyelembe véve az óriási államadósságot, hallottam valakit azt mondani: „akkor leshetik mikor megyek szavazni”. Nálunk ugyanis szavazatvásárlás folyik.

Ezen túl a magyarok nagy része könnyen manipulálható és reflexszerűen behódol a félelem- és gyűlöletkeltésnek.

És ez különösen lényeges, mert Orbán gyakran beszél az ellenzékről úgy, mint akik „eladták magukat”, idegen érdekek szolgálatába álltak, veszélybe sorolva az országot. Miniszterelnökként ő persze azt csinál, amit akar, és ha netán törvénybe ütközne, jön a jogszabály rendeleti átalakítása.

Lánczi Tamás évek óta azon munkálkodik, hogyan lehetne elhallgattatni a kormány ellenzékét. 2018-ban az ő főszerkesztősége alatt jelent meg a Figyelőben a hírhedt, kétoldalnyi Soros-lista. Már a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökeként azt mondta, hogy vannak akik Magyarországot megfosztanák a „jogosan járó” támogatástól – mintha nem tudná, hogy az EU pénzek jogállami kritériumokhoz kötődnek. Március 15-i beszédében Orbán figyelmeztette is az ellenzéket, hogy „nem fogják megtalálni a számításukat, nekik az árulók sorsa jut majd”, és – úgy tűnik – Lánczi Tamás feladata ezt alátámasztani. Nem lepne meg, ha lapozgatná Boldizsár Iván 1952-es „Összeesküvés a magyar nép ellen” című kötetét, de talán elég neki egyetlen idézet A tanú című filmből: „Aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.”

Vannak váratlan fordulatok, amikre Orbán és csapata nem számított, és akkor jön a kapkodás, mint a pedofil-ügy kezelésében. Kapjuk a híreket tanítók és tanárok, papok, árvaházi személyzet, tábori felügyelők, stb., eseteiről és arról, ami családokon belül történik. A pedofil pszichésen betegnek számít, de a gyerekek védelme prioritást követel. Annyi világos, hogy Orbán hazudott, amikor azt állította, hogy jogszabály-hiány a vétkes: a létező gyermekvédelmi törvényeket nem tartották be. Márpedig Orbán nem tegnap került hatalomra, évekkel ezelőtt is voltak feljelentések, csak nem lettek kivizsgálva.

E viták kapcsán két (hasonló) szó is felmerül: kitálalás és kitalálás.

Nem mellesleg, ez a kommentálókra is ró felelősséget. Meglepett, milyen lendülettel ekézte Magyar Pétert Lattmann Tamás az ATV egyik műsorában. Több volt mint kritika, de nem célzok semmi egyébre. Nekem is vannak kétségeim, hogy sikerülhet-e megszabadulni a jelenlegi korrupt rendszertől. Ugyanakkor, ha itt a remény szikrája, éljünk vele, segítsük lángra lobbanni. Az, hogy mennyi közpénzt költenek az orbánista médiumok Magyar Péter lejáratására, jelzi, hogy komoly ellenfélnek tekintik. Persze igen sok minden fog még történni a 2026-os parlamenti választásokig. Bár az összes korrupció, pénzügyi visszaélés, és közszolgáltatási hiányosság – egészségügy, oktatás – eddig nemigen számított Orbán bázisának, ám jöhetnek fordulatok, melyek áttörik a közömbösség falát.

Ráadásul itt van Magyar Péter szappanopera jellegű vitája exnejével amit sokan kíváncsian követnek. Bayer Zsolt szerint már tíz éve tudják a Fideszben, mi történik a Magyar-Varga házasságban. Persze, ismerve a népi bölcsességet, miszerint „a pénz számolva, az asszony verve jó”, leálltak az ilyen vádaskodással, és most azt neheztelik, hogy magnóra vette a nejével folytatott beszélgetéseket: milyen alak az ilyen?!

Ami meg a kitalálást illeti, döbbenten hallottam két gimnazistát beszélni arról, hogyan fogják kikészíteni a tanárukat, ha nem veszi be őket valamibe. Kitalálták, hogy pedofília lesz a vád. Erre fel kellene készíteni a tanárokat, például, mikor behívnak egy tanulót raportra, hogy legyen ott egy férfi és egy nő tanúnak.

Számomra egyértelmű, hogy senkit sem ítélünk felmenői alapján, aminek pont az ellenkezője volt a Vatikán gyakorlata közel kétezer évig. Szerzetesi iskolába jártam, ahol azt tanították, hogy „a zsidók elárulták Jézust, és ez akkora bűn, hogy örökre megbélyegzi a zsidó népet”. Hitler is e nézetre épített, és úgy sejtem, hogy a holokauszt vezette VI. Pál pápát arra, hogy töröljék ezt az álláspontot.

Nehezíti gondjainkat, hogy ráadásul itt egy világjelenséggel találkozunk. Helyesen mondta Földényi F. László februárban a 24.hu-nak, hogy „ami manapság világszerte föltámadóban van, már politikának is alig lehet nevezni. Inkább olyan, mint egy gladiátorharc, ami kizárólag az ösztönökre, a legprimitívebb reakciókra épít.” Sokan várunk egy lényeges fordulatot Magyar Péter színre lépésével, de eddig inkább csak felfordulást láttunk. „Újság nem kell?” – kérdi nejét egy férfi a boltban. „Nem, csak felidegesíteném magam” – mondja a neje. Ez az elég-a-feszkóból hangulat újabb Fidesz győzelemhez vezethet.

A háttérben dolgozik Rogán csapata Lánczival, és alakulóban van valami, ami se nem fasizmus, se nem kommunizmus, s amit talán „szuverenizmusnak” fognak nevezni. Orbán nem törekszik besorolni egyik napról a másikra mindenkit maga mögé, mint a két korábbi izmus, elég a kétharmad. De ez ne tévesszen meg senkit, egyre több kulcsfontosságú közintézmény lesz begyűrve a NER-be, és majd segítenek az embereknek rájönni, hogy jobb, ha alkalmazkodnak. „Semmi ok nincs tehát a pesszimizmusra – ha az ideológiai zűrzavart felszámoljuk.” Ezt nem Lánczi Tamás, hanem Révai József írta a „Vita irodalmunk helyzetéről” című kötetében.

Jól illik politikai színpadunkra, amit Bárándy Péter mondott az ATV-ben március 5-én, hogy ami itt van az egy „morális roncsderbi”. De mégis egy pozitív megjegyzéssel zárnám cikkem: van négy boldog ember Magyarországon! Miközben Magyar-Varga pletykákkal teli a média, Balog Zoltán, Kónya Endre, Novák Katalin és Sulyok Tamás örvendeznek, hogy kikerültek a hírekből.

Utóirat: Sulyok Tamás parlamenti beszédet tartott április 16-án a holokauszt áldozatainak emléknapján. Elismerte, hogy amit apjáról eddig állított, családi mese volt. „Megrendített, amiket apámról a nyilvánosságban az elmúlt hetekben hallottam” – mondta, és ennek tudatában tartotta meg előadását hazai zsidó vezetők előtt.