A szomorú hírről a Diósgyőr hivatalos honlapján számolt be, a közleményt változtatás nélkül közöljük.

Tatár György Miskolcon született 1952-ben, és itt kötelezte el magát örökre a labdarúgás iránt. Gyerekként a stadiontól 500 méterre laktak, az apja rendező volt a klubnál, így nagyon hamar megismerkedett a diósgyőri közeggel. 1964-ben lett a klub játékosa. A katonai szolgálat alatt a miskolci Honvéd Papp József SE gárdáját erősítette a kitűnő középpályás. Ennek letöltése után nem sokkal az NB I.-ben is bemutatkozott 1973. szeptember 4-én a DVTK–Ferencváros mérkőzésen. Az ifjú titán Kiss Tibort váltotta a pályán.

„A Ferencváros, a régi nagy Fradi ellen játszottam első NB I-es meccsemet. Preiner Kálmán félidőben küldött be, azzal, hogy nekem kell fognom Albert Flórit. A nagy igyekezetben rögtön fölrúgtam, ráadásul még rá is estem. Nem is hagyta szó nélkül! - Szállj le rólam öcsi, förmedt rám – mert nyakon talállak csapni! Iszonyú zavarban voltam, alig mertem ezután a közelébe menni. Ki is kaptunk 4-1-re, de mondom, az egy nagyszerű Ferencváros volt, Branikovics Lacival, Páncsics Mikivel, Szűcs Lajossal, Juhász Pistával.”
(Posch Ede: Félistenek - Tatár György: Tatár, akivel mindig történik valami, 223.)

Tatár bemutatkozása idején nem úgy alakultak a csapat eredményei, ahogy szerették volna - a Ferencváros ellen 1–4, az Újpesti Dózsa ellen 0–7 –, ez azonban nem vette el a kedvét. Sőt, még az sem, hogy az idény végén a másodosztályban találták magukat Preiner Kálmán tanítványai. A fáradhatatlan középpályás az NB I./B-ben bejátszotta magát a csapatba és mivel a hosszú bajnokság végén bajnoki címet ünnepelhetett a vasgyári együttes, a fiatal játékos ismét élvonalbeli labdarúgónak vallhatta magát.

Gyakorlatilag ezzel a feljutással kezdődött a DVTK aranykora, melyben tevékeny részt vett Tatár György is. A következő években Szabó Géza irányításával sikert sikerre halmozott a csapat.1977-ben sporttörténelmet írt a vasgyári gárda a Magyar Népköztársaság Kupában. Ebben az évben érdekes volt a lebonyolítási rendszer az MNK-ban. A négy közé jutott csapatok három nap alatt megmérkőztek egymással. A DVTK először az Újpesti Dózsa ellen győzött Gyöngyösön (4-1, az első gólt Tatár szerezte), majd vereséget szenvedett a Ferencváros ellen (0-3) Egerben. Az eredmények azonban úgy alakultak, hogy a Vasas elleni utolsó találkozó döntött a kupagyőztes kilétéről.

Az MLSZ úgy döntött, hogy a kupát nem viszi el a Hatvanban sorra kerülő mérkőzésre – a Vasasnak egy döntetlen is elég lett volna a kupa megnyerésére –, majd a fővárosban átadják az angyalföldieknek azt és a hozzá tartozó aranyérmeket. Azonban a diósgyőriek ezt nem így gondolták, mert egy késői góllal megszerezték a győzelmet – és a kupát.

Pályafutása során Tatár György kétszeres kupagyőztes, valamint bajnoki bronzérmes volt a Diósgyőrrel, és 11 mérkőzésen öt gólt lőtt a magyar válogatottban, valamint szerepelt az olimpiai válogatottban is.

Tatár Györgyöt a Diósgyőr saját halottjának tekinti.