Orbánnak malaca van

Fotó: Luka Dakskobler/SOPA Images/LightRocket via Getty Images

„A szerencsés emberre mondják: »malaca van«. Miniszterelnökünk az évek alatt egy egész kondát gyűjtött össze. Még a háború és a menekülthullám, azaz mások szenvedése is jót tett neki: ügyesen eljátszhatta a »békeharcos« és a »nemzetmentő« szerepét saját hatalma bebetonozására. Persze ehhez is komoly tehetség kell, meg hasonlóan komoly szintű gátlástalanság.

De mostanában a szerencsesorozat mintha megrekedt volna. Kezdődött a váratlanul kirobbant kegyelmi botránnyal, amit a két politikusnőnél kevésbé készséges Balog huzakodása csak tovább rontott. Aztán előkerült a Varga Judit-féle hangfelvétel, és egy ugrással a színpad közepén termett a jobboldali versenytárs: Magyar Péter.

Az első botrány robbanása csak azért halkult el, mert túlharsogta a másiké. Orbán talán már vissza is sírja, amíg csak káderei pedofilmentegetésével kellett szembenéznie. Azokat még csak-csak lemondathatta, de mit csináljon az új sztárral? Ugyan a szuverenitásvédelmi nacsálnyik már a börtönt is megpendítette, de Orbánnak nem hiányzik egy mártír, akiért majd százezren tüntetnének a bíróság előtt. Putyin megtehette, de ő mégsem ugráltathatja ki ellenfeleit az ablakon. Az a finnyás EU még okvetetlenkedne, amilyen kényes gyomruk van a nyámnyiláknak.

De most mintha megint megenyhült volna. Orbán imái meghallgattattak, és egy időre visszaköltözött hozzá a szerencse. Épp ilyesmire vágyott, mint ez a brüsszeli közjáték a »nemzeti konzervatívok« konferenciájának a felfüggesztésével. Akik persze nem nemzetiek, mert ahogy Nigel Farage a Brexit Angliára szabadításával, Orbán a gazdasági és morális válsággal, hazájukat lejtőre állítják. És nem is konzervatívok, hiszen éppen a legjobb európai hagyományokat tagadják, szétbarmolnák az európai szövetséget és értékrendet is. De attól még óriási hiba volt a kerületi polgármestertől megakadályozni a tanácskozásukat. Ha valamire, erre igaz a Napóleon-korabeli bonmot:

De ismerjük el: vétek is. Bűn a demokrácia szabályaival és gyakorlatával, a szólás- és gyülekezési szabadsággal szemben – ebben Orbánnak igaza van. (Más kérdés, mennyire hiteltelenül hangzik éppen az ő szájából a művi felháborodás.) De legalább ekkora taktikai, politikai hiba is. A miniszterelnöknek kapóra jött a brüsszeli közjáték. Új gyúanyagot adott a már fáradó brüsszelezéshez, sorosozáshoz.”