Míg Irán és Izrael veszélyes erőszakspirálba keveredett, amely szélesebb körű konfliktussal fenyegeti a Közel-Keletet, az arab államok egyértelművé tették, hogy legfőbb prioritásuk a regionális stabilitás fenntartása és a gázai háború lezárása.
Miközben a világ feszülten várta az Izrael elleni nagyszabású iráni támadás eredményét, bizonyos arab országok azonnal megkezdték a várható hatások csillapítását.
Az április 13. éjjelén kilőtt több száz iráni drón és rakéta túlnyomó többségét Izraelnek nyugati szövetségesei segítségével sikerült megsemmisítenie. Az akcióban Jordánia is részt vett, annak ellenére, hogy korábban határozott tiltakozását fejezte ki a jelenleg is zajló gázai háborúval szemben.
Jelentések szerint legalább másik két arab ország – az Izrael gázai katonai műveleteit ugyancsak élesen bíráló, tűzszünetet követelő Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – is szerepet játszott a támadás elhárításában hírszerzési információik megosztása révén.
Az Izraellel és a síita Iránnal egyaránt problémás kapcsolatban lévő szunnita arab országok tettei egyesek szerint arra engednek következtetni, hogy oldalt választottak. A szakértők ugyanakkor úgy vélik, hogy a részvétel az iráni támadás elhárításában nem jelent számottevő elmozdulást eddigi álláspontjukban egyik fél irányába sem.
Nem választani oldalt
„Egyesek odáig mentek, hogy azt mondták: ez azt jelzi, hogy erősödik az iráni fenyegetettség érzése az arab államok körében, az egyenlet megváltozott, az arab államok Izrael oldalára állhatnak Irán ellen. Én nem így látom” – jelentette ki Hamidreza Azizi, a Német Nemzetközi és Biztonsági Intézet kutatója.
Rámutatott, hogy az arab országok fellépése inkább a háború megelőzéséről szólt, mintsem arról, hogy felsorakoznának valamelyik fél mellett a másikkal szemben.
Michael Horowitz geopolitikai elemző a korábban Twitterként ismert X-en közölte, hogy miközben sok állam közvetlenül vagy közvetve részt vett az iráni támadás hatásainak mérséklésében, Jordánia egyértelműen a saját érdekeit követve cselekedett.
A Le Beck International tanácsadó cég munkatársa emlékeztetett arra, hogy Irán a jordániai légteret is felhasználta Izrael elleni támadása során. „Melyik szuverén ország nézné tétlenül, hogy egy harmadik fél rakéták és drónok százait lője át fontosabb városai felett?” – tette fel a kérdést.
Hangsúlyozta, hogy mások az Izrael legfőbb szövetségesének számító Egyesült Államok jelentős nyomásgyakorlásának tettek eleget, vagy a „térségbeli eszkalációtól való félelmükben” cselekedtek. Ez a félelem vezetett ahhoz is Horowitz szerint, hogy Szaúd-Arábia és mások valamelyest javítottak a viszonyukon Iránnal, felújították a kommunikációs csatornákat.
Gáza és biztonság mindenekfelett
A Szabad Európának nyilatkozó megfigyelők arról számoltak be, hogy az arab országok a múlt hétvégén történteket követően azt az üzenetet közvetítették, hogy mindennél fontosabb a térség biztonságának fenntartása és a fegyvernyugvás a Gázai övezetben.
„Nem látok semmiféle változást az arab államok hozzáállásában Izrael gázai háborújával kapcsolatban – mondta Azizi. – Még mindig ellenzik, és továbbra is ez látszik az arab világ, szélesebb körben pedig a muszlim világ első számú prioritásának” – tette hozzá.
Leszögezte: valójában az iráni támadást – amellyel Teherán a szíriai nagykövetsége elleni feltételezett izraeli légicsapást kívánta megtorolni – az arab országok azért is problémásnak láthatták, mivel elvonja a figyelmet a gázai helyzetről.
„Nem is kifejezetten maga az iráni támadás, hanem az időzítése bosszanthatta fel főként az arab államokat a tűzszüneti erőfeszítések közepette. Amiatt is, mert a támadás az iráni–izraeli összetűzés felé terelte a nemzetközi figyelmet ahelyett, hogy nyomást gyakorolnának Izraelre gázai fellépésének felülvizsgálata érdekében” – vélekedett.
Azizi szerint az arab országok másik fő megfontolása a regionális stabilitás megőrzése, valamint a háború elkerülése Iránnal.
„Pusztán nem akarnak további instabilitást a térségben, a fejlesztési projektjeikre kívánnak fókuszálni. Sok ambiciózus kezdeményezés van, amelyeket ezek az államok külön vagy együtt folytatnak. A további instabilitás nagy kihívást jelentene ebből a szempontból – figyelmeztetett. – A legutolsó, amit szeretnének, egy háború magával Iránnal” – fűzte hozzá.
Elő az árnyékból!
Irán és Izrael régóta árnyékháborút folytat, amelynek során Teherán az „ellenállás tengelye” keretében a partnerein és az általa támogatott milíciákon keresztül mért csapást legfőbb ellenségére, és Jeruzsálem sem fogta vissza magát e szereplőkkel szemben.
Erre volt példa 2023. október 7-e, amikor az Egyesült Államok és az Európai Unió által terrorcsoportnak minősített, Irán támogatását élvező Hamász brutális rajtaütést hajtott végre Izraelben, és erre válaszul a zsidó állam megszállta a Gázai övezetet. A háborúban palesztinok tízezrei vesztették életüket, közben az iráni proxyk Izraelt támadták, és fordítva.
Mindeközben azonban Irán és Izrael gondosan kerülte, hogy közvetlenül a másikat támadja.
Ez változott meg április 1-jén, amikor légicsapás végzett Irán damaszkuszi nagykövetségének területén az iráni Forradalmi Gárda egyik magas rangú vezetőjével és hat társával.
Irán rögtön Izraelt tette felelőssé a támadásért, megtorlást helyezve kilátásba. Bár több szereplőnek előzetesen figyelmeztetéseket küldött, a több száz rakéta és drón kilövése veszélyes jelzése volt annak, hogy elfogyott Irán stratégiai türelme, és immár kész közvetlenül is támadást intézni Izrael ellen.
Szakértők a Teherán előtt álló lehetőségekről szólva korábban megjegyezték, hogy szíriai támadásával Izrael tette meg az első lépést a közvetlen konfrontációban.
„Úgy vélem, hogy az Irán által választott opció azt jelzi, hogy komolyan veszik ezt. Emlékeztetni akarták Izraelt, hogy katonai következményekkel nézhet szembe, ha folytatja az akciókat – hangsúlyozta Stephen Walt, a Harvard Egyetem nemzetközikapcsolatok-professzora. – Azonban nem szerették volna emelni a tétet azzal, hogy valami még kiterjedtebbet és pusztítóbbat tesznek” – mondta.
„Szerintem az irániak úgy érezték, hogy reagálniuk kell, de ezt olyan módon kívánták megtenni, ami nem eredményez szélesebb körű háborút” – tette hozzá.
Most, hogy Irán és Izrael kilépett az árnyékból a régóta fennálló konfliktus ügyében, az a kérdés, hogy a helyzet közvetlen háborúvá szélesedik-e, vagy visszatér a proxyháború szintjére.
Mind Izrael, mind Irán jelezte, hogy nem zárult le a szembenállás. Izrael válaszintézkedéseket helyezett kilátásba a konkrétumok mellőzésével, Irán pedig közölte, hogy noha lezártnak tekinti az adok-kapokot, keményen meg fogja bosszulni területének akár legapróbb megsértését is.
„Bizonyos értelemben máig az árnyékháború mezején vagyunk, amennyiben feltételezzük, hogy Izrael nem fog ellencsapást mérni Iránra. Azt feltételezve, hogy nem lesz további eszkaláció, azt hiszem, hogy visszatérésnek leszünk tanúi az utóbbi néhány hónap árnyékháborújához” – húzta alá Walt.
Biztonság a tagadhatóságban
Azizi szerint ez Iránnak nem lenne ellenére, még ha szövetségesei vagy érdekei sérülnek is, mert így van bizonyos tér annak tagadására, hogy maga Irán szenvedett támadást.
Másrészről Teheránnak az is kapóra jött, hogy a Hamászhoz, a jemeni húszi felkelőkhöz vagy a libanoni Hezbollahhoz hasonló partnerei révén tagadhatta, hogy ő támadta Izraelt. A szakértő rámutatott, hogy az Izrael elleni közvetlen támadással Irán pont ezt a tagadhatóságot adta fel.
A további szereplők egyike sem szeretné látni a totális háborút kitörését, az Izrael és az arab országok kapcsolatának normalizálásán dolgozó Egyesült Államok és az Izrael elleni iráni támadást igazolhatónak nevező Oroszország sem.
A konfliktushoz legközelebb lévők, az arab országok világossá tették, hogy stabilitást akarnak, és a gázai háború lezárását.
Bár az arab államok kritizálták az iráni támadást, és egyes esetekben részt is vettek az elhárításában, nem ítélték el Teheránt az akciót követően. Irán pedig – miközben ködösen arra figyelmeztetett, hogy Jordánia lehet a következő célpont – szintén tartózkodott az éles nyilatkozatoktól, miután hónapokon keresztül diplomáciailag együtt dolgozott arab partnereivel a gázai helyzet megoldása érdekében.
„Úgy gondolom, mindkét oldal (Irán és az arab országok) eléggé egyértelműen folytatni kívánja ezt az utat” – vélekedett Azizi, arra is utalva, hogy valamelyik arab ország akár közvetítőként is felléphet majd Irán és Izrael között.
