De vajon melyik pillanat áll a legközelebb a legenda szívéhez?

– Jó kérdés… Mit ne mondjak, a Fradinak gólt lőni szép élmény volt – kezdte viccesen a Budapest Honvéd csapatát is megjáró, korábbi háromszoros válogatott labdarúgó. – Természetesen az olimpia és annak is a döntője mind közül a legemlékezetesebb.

Tóth a magyar csapat müncheni játékokon bemutatott menetelésének részese volt, három mérkőzésen játszott, mi több, a keletnémetek ellen még góllal is meghálálta Illovszky Rudolf szövetségi kapitány bizalmát, amit úgy tűnt, éppen a legfontosabb pillanatban nem kap meg.

Tóth (jobbra) a Honvéddal KEK-negyeddöntős, a Tatabányával kétszeres Közép-európai Kupa-győztes lett

– Az egész tornán kezdőként játszottam, majd Rudi bácsi pont a döntő előtt közölte velem, hogy most csak a padon kezdek. Ideges voltam, mivel ekkor csak azok jutottak éremhez, akik pályára léptek a fináléban. Utólag lehetett készíttetni, de az mégsem ugyanaz – magyarázta a korábbi balszélső. – Ekkor lépett oda hozzám Lakat Károly, aki abban az időben a Tatabányánál volt edzőm, átölelt, majd csak annyit mondott, hogy „ne is törődj vele”. Nem tudom, hogy az ő hatására-e, de végül a 79. percben beállhattam és így én is megkaptam az érmemet. Sajnos ez végül csak ezüst lett, pedig a félidőben még vezettünk, de egy nagyon jó lengyel csapattal játszottunk, és 2–1-re kikaptunk.

Tóth igazi sportoló családból származik. Édesapja mellett két nagybátyja, és elmondása szerint még a nagymamájának az apukája is profi labdarúgó volt, míg az édesanyja kézilabdázott.

– Apukám katonaként Szombathelyre került és a Szombathelyi FC-ben kezdett el futballozni, majd megismerkedett édesanyámmal, aki szintén ott kézilabdázott. Én 11 évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni a labdarúgással, ezt követően pedig már más sportág nem is jöhetett szóba – mesélte a terheléstől eldeformálódott lábszárai miatt a „Görbe” becenévvel illetett játékos.

Mivel a müncheni döntőben szerepelt, alanyi jogon kapott olimpiai ezüstérmet (Fotó: Czerkl Gábor)

Győrből igazolt a Honvédba, ahol az 1965-66-os idényben a KEK-ben is bemutatkozhatott, és második találkozóján öt gólt vágott a finn Lahti Reipas együttesének.

– Persze ez a találkozó is emlékezetes maradt számomra, azonban ekkor még más volt a labdarúgás, Finnországban főleg. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, csoda, hogy nem hótaposóban vagy sílécen álltak ki a pályára. Mostanra viszont náluk is sokat fejlődött a foci, és egész jó szintet képviselnek – mondta Tóth, aki a Honvéd után Tatabányán folytatta karrierjét, ahol egymást követő két évben nyert Közép-európai Kupát, majd Budafokon és Dömsödön is játszott.

Visszavonulását követően sem távolodott el szeretett sportjától. 1979-ben masszőri képesítést szerzett, a Honvédnál, az Újpestnél és a válogatottnál is dolgozott gyúróként. Testközelből élhette át például ő is a mai napig fájdalmas szovjetek elleni 0–6-ot az 1986-os mexikói vb-n.

– Az a szovjet válogatott csodálatos csapat volt, már-már világválogatott. A mi együttesünk is kivételes játékosokból állt, azonban hihetetlen fáradtak voltak, alig bírtuk őket masszírozni – emlékezett vissza a 79 esztendős szakember. – Mezey Gyuri bácsi kemény tréner volt, kora délelőtt kegyetlen hőségben tartotta az edzéseket. A bajnokságot követően volt összesen egy hét szabadság, majd már mentünk is a mexikói 45 fokba. Csúsztak-másztak szerencsétlen futballistáink azon a meccsen.

A szovjetek 1986-ban padlóra küldték a sokra hivatott válogatottat, Disztl Péter (balra) hat gólt kapott első meccsünkön a tornán (Fotó: Profimedia)

A hatalmas pofont követően Kanada ellen ugyan nyerni tudott a válogatott (2–0), a franciák elleni ­3–0-s vereség azonban a csapat kiesését jelentette.

– A visszaút egész nyugodtan telt, majd megérkeztünk Ferihegyre… Na, ott volt minden. Az egész váróterem tele volt szurkolókkal, fütyültek, pfújoltak. Ez ment pár percig, majd fokozatosan elhalkultak, gondolom, látták a játékosokon, hogy így is mennyire kikészültek – mesélte Tóth, aki edzői végzettséget is szerzett, azonban sosem vonzotta igazán ez a feladat. – Az a munka olyan, mint a kutya vacsorája. Pár rossz mérkőzés után bármelyik edzőt képesek simán lapátra tenni, pedig nem is biztos, hogy vele van a probléma, hanem mondjuk pont a vezetőséggel. Játékosként sokszor kellett engem megműteni, lehet, ezért is vonzott jobban a masszőrködés. Egyszer egyenesen a pályáról szállítottak a kórházba vakbélgyulladás miatt. Nem altattak, nem is akartam, csak annyit kértem, hogy a rádiót egy kicsit tekerjék feljebb, hogy én is halljam a meccset.

Vincze István a gyúrópadon, Kovács Kálmán átöleli: Tóthért rajongtak a válogatott focisták

Tóth szerint ugyan sokat fejlődött az ő idejükhöz képest a labdarúgás, mégis eltűntek a lelátóról a szurkolók.

– Most azt mondják, hogy amikor én voltam játékos, sokkal lassabb volt a játék, de akik előttünk fociztak, ugyanezt hallgatták, csak ugye tőlünk. Lehet most gyorsabb, látványosabb a játék, a lelátók mégis a mi korunkban voltak tele. Persze egy rossz szóval sem szeretném bántani a jelenlegi futballistákat, adja a jóisten, hogy minél többen látogassanak ki az ő mérkőzéseikre is – zárta gondolatait.