Első alkalommal nyílt Anna Margit teljes életművét átfogó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, A bábu megszólal címmel. A földszinti kiállítótérben 220 alkotás látható. Festmények, tárgyak, grafikák adnak hiteles képet a művész pályájáról, az anyag szeptember elsejéig látható. A kiállítást 480 oldalas, magyar és angol nyelven is kiadott életmű katalógus kíséri, amelyet a tárlat kurátora, Kolozsváry Marianna művészettörténész szerkesztett. Vele beszélgettünk.

Kolozsváry Marianna (balra) és Vigh Annamária (az MNG-Szépművészeti főigazgató-helyettese) a kiállítás megnyitóján
Fotó: Illyés Tibor, MTI

Anna Margit a kiskunsági Borota közelében született, 1913-ban. Édesapja, Sichermann József uradalmi gazdatiszt volt. Hogy került a tanyavilágból a művészet területére?

Belső elhivatottság vezette, korán ráébredt, hogy festő szeretne lenni. Budapestre költözött a nagynénjéhez és beiratkozott az OMKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) rajziskolájába – mondja Kolozsváry Marianna. – A nevét megváltoztatta, a Margitot továbbra is megtartotta, de, amit kedvelt, az Annát vezetékévként vette fel. Tanult Vaszary János magániskolájában is, a mester egyébként azt mondta neki: „Kegyednek festék folyik az ereiben.” Az OMIKÉ-ben ismerkedett meg a férjével, Ámos Imrével, aki a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. Ámos az egyesületben a krokizásban, a gyorsrajzolásban fejlesztette magát. 1935-ben házasodtak össze Anna Margittal.

Szerelem első látásra

Már nem kérdezhetjük meg őket. Ez szerelem volt első látásra?

Nagyon erős kapcsolat áll fenn közöttük az első perctől, természetesen művészi téren is. A kiállítás első szekciójának alkotásai tanúsítják, hogy Ámos expresszív festészete hatott Anna Margitra, bár ebből a korszakból kevés mű maradt fenn.

Roppant szegények voltak, ezért Ámos dolgozott olajjal vászonra, Anna Margit pedig temperával papírra, kettejüknek nem telt a nemesebb anyagra. A Képíró utcai szobájuk akkor vált “paradicsomivá”, amikor valaki egy mázsa szenet küldött nekik. 1937-ben Párizsban rendeztek világkiállítást, erre utazási kedvezményeket kínáltak, a házaspár élt a lehetőséggel, járták a galériákat, múzeumokat és felkeresték Marc Chagallt, aki kezet csókolt Anna Margitnak. Az orosz-francia festőművész biztatta őket, hogy maradjanak inkább Párizsban, ők azonban hazatértek. A kortársaik és barátaik: Bálint Endre, Vas István, Korniss Dezső hívták őket Szentendrére, 1938-tól a nyarakat a kisvárosban töltötték, ahol valamivel olcsóbb volt az élet, mint Pesten. Itt alakult ki Anna Margit kezdetben lírai festészete, a sejtelmes, pasztell színkezelés, de arcok maszkszerűsége már ekkor feltűnik.

Anna Margit: Ars poetica, 1970
olaj, színes kép rátét, vászon; 75×92 cm
Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre
Forrás: MNG

Hogyan változott ez a stílus?

Az egyik falon látható maszkról azt feltételezték, hogy Ady halotti maszkja, de a szakirodalom kiderítette, hogy az Anna Margit saját élő maszkja, amelynek belsőoldalára azt írta: Én voltam, 1936.

Ez a maszk megjelenik több képén. Azon a meghitt hangulatú munkán is, amely Ámos Imrével kettejüket ábrázolja. Vagy: a műtermükben készült alkotásban, amelyben semmi “műtermes” nincs, egy szék, egy asztal látható, és a kakasos tükör, amit egy szék hátából készített Ámos Imre.

Az egyik kakast Ámos, a másikat Anna Margit festette ki. Egyébként a kakas motívum a későbbiekben is megjelenik, nem egyszer vallási kontextusban. Az ekkortájt készült fotón egy derűs, nőiességét őszintén vállaló alak áll. A korai, javarészt harmonikus periódus munkái tulajdonképpen önarcképek. Anna Margit sokféle női szerepet átélt és megfestett: volt múzsa, festő, balerina, akrobata, madárnő, anya, megalázott prostituált, akt, feleség, sőt halott.

Gombot készített, amikor nem állíthatott ki

Ámos Imrét 1940-től többször behívták munkaszolgálatra, senki sem segített?

Kínáltak neki hamis papírokat, bújtatták volna, ahogy pl. Vas Istvánt, de ő azt mondta, legyen, ahogy lennie kell. Az ohrdrufi koncentrációs táborban 1944-ben vesztette életét. Anna Margit hamis papírokkal, védett házakban húzta meg magát, hadiüzemben is dolgozott, ami egy darabig védettséget adott. Végül Major Máté építész házában rejtőzhetett el, így maradt életben. Ámos tragikus halálát Anna Margit sosem tudta feldolgozni, festészete megváltozott: gyermeki módon, hatalmas fejjel, szinte test nélkül ábrázolta – helyette szóló – bábuit, amelyek mérhetetlen fájdalmát testesítették meg.

Anna Margit: Madárdal, 1948
(1948/39)
olaj, papír
40,5×35 cm
Kolozsváry-gyűjtemény, Győr
Forrás: MNG

Pán Imre, Mezei Árpád, Gegesi Kiss Pál, Kállai Ernő és Kassák Lajos mellett egyik alapítója lett az Európai Iskolának. A szentendrei művészek úgy hitték, végre lehetőség nyílik teret adni a progresszív magyar művészetnek.

1948-ban azonban felsőbb “tanácsra”, karhatalmi fenyegetéssel való nyomásra a csoport megszűnt. 1948 és 1968 között Anna Margit egyáltalán nem állíthatott ki. Barta Éva keramikus műhelyében kerámia gombok készítésével tartotta fenn magát. Természetesen továbbra is festett, a képein dominált az irónia, az abszurd humor, a gúny.

Az 1960-as évektől gyűjtötte a népművészeti tárgyakat, babákat és egyedi hangulatú, sokszor giccses holmikat. A folklór és a giccs segítségével távolította el magától a gyászt. Ámos és családja őrizte a zsidó vallási hagyományokat, Anna Margit nem. Ám a késői képein már témává válik a Biblia, a mitológia, a zsidóüldözés és a holokauszt traumája; 1956 élménye és szinte minden formában a szenvedő és túlélő ember örök fájdalma. Kijelenthetjük, hogy a festészete minden korszakban összekapcsolható az európai tendenciákkal.

„Ha képeimet figyelmesen megnézik, megállapíthatják, hogy ez egy keserű életrajz. Születni senki sem születik keserűnek, de azzá válik, ha sorsa oly kemény életet adott, amelyet végigjárni felér egy háborúval” – vallotta a művész. Ön hangsúlyozza, hogy az álma vált valóra a kiállítás megrendezésével.

Édesapám, Kolozsváry Ernő, aki igen jelentős 20. századi magángyűjteményt hozott létre, Anna Margit képeinek az egyik első gyűjtője volt. Én tehát Anna Margit festményei között nőttem fel. Kicsi koromban talán kétszer is voltam nála, de ő nem az a típusú ember volt, akinél egy gyerek igazán jól érzi magát, sokkal szigorúbb és érdesebb volt a felnőttek között is. A mi kollekciónkból is sok kép szerepel itt, hatalmas anyag gyűlt össze a katalógus számára, amelyben 1222 alkotást mutatunk be.

Táskában külföldről hazahozott festmény is szerepel a tárlaton

Magángyűjtőktől és közgyűjteményektől is kaptak kölcsön képeket. Könnyen sikerült ezeket megszerezni?

Anna Margit: Festőnő és múzsája, 1969
olaj, vászon
100×70 cm
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Budapest
Forrás: MNG

Volt, amit könnyen, volt, amihez sokat kellett könyörögni. Szerencse, hogy van egyfajta helyzeti előnyöm, rengeteg gyűjtőt személyesen ismerek, így teljesen más a viszony, mintha csak egy hivatalos levelet kapnak a Galériától, hogy ezeket a képeket szeretnénk elkérni… Volt olyan kép, amit a gyűjtő külföldön tartott, és most, a húsvéti ünnepekre hazajőve a saját táskájában hozta el. Volt olyan kép, amit közvetítők útján szereztünk meg, a Kieselbach Galéria és a Virág Judit Galéria sokat segített, hogy az ő aukcióikon elkelt művek itt lehessenek a kiállításon.

Milyen a festmények piaci keresettsége?

Az Anna Margit képek mindig jó áron kelnek el. Szerintem biztosan változik valami, mert az életművet így még soha senki nem látta át. Tehát azt, hogy feltűnik egy kép ebből a korszakból, egy kép abból a korszakból, azt eddig nem tudták hova tenni. A katalógus fontos és különleges, mert kiderült, hogy vannak keletkezési dátumok, amik nem tarthatók, Anna Margit gyakran hasból írta fel az évszámokat.

Részlet a kiállításból
Fotó: Palkó György, MNG

Tehát kutatómunka is folyt, párhuzamosan a kiállítási koncepció kidolgozásával. Az első pillanattól ez volt a fejében?

Pontosan. Különben, ha az ember nem látja át az életművet, sokkal nehezebb válogatni. Ez a földszinti tér azért jó, mert itt az ember oda teszi a falakat, ahova akarja. Az előző kiállítás teljesen más térrendszerben működött. Mi, Varga Csaba kollégámmal nyolc szekciónak megfelelően átépítettük a teret. Már évek óta foglalkozom Anna Margit munkásságával, de ennyire intenzíven most dolgoztam az életművel.