Házasság szex nélkül: működhet?

–

A párkapcsolatokban idővel gyakorta ritkul az együttlétek száma. De mikor szólaljon meg bennünk a vészcsengő? – kérdezem Geist Klárát. Ő azt válaszolja erre, hogy „a régi tévhittel ellentétben, miszerint a szexualitás a fiatal(abb) kor sajátja, ma a szexuális medicina azt vallja, hogy bizonyos életkori sajátosságok figyelembevétele mellett a megtartott szexuális élet testi-lelki jóllétünket szolgálja.

Persze nem mindenki párkapcsolatban vagy partnerrel éli meg a saját szexualitását. A kapcsolatok minőségét sem feltétlenül a szex megléte vagy hiánya befolyásolja. Hogy mikor szóljon a vészcsengő? Inkább az intimitás (érintés, önfeltárás, egymás érzéseinek figyelembevétele) csökkenésekor, eltűnésekor, és ha ezt nem tudjuk kezelni, megbeszélni a kapcsolatban, illetve ha nem képesek a felek a szex csökkenéséről vagy hiányáról, és az ezzel kapcsolatos érzéseikről nyíltan kommunikálni egymással.”

Egydimenziós és többdimenziós kapcsolatok

Geist Klárától azt is megtudom, hogy nehezen kutatható a párok szexuális élete, mert a válaszadók őszintesége megkérdőjelezhető. Vannak, akik „elvárt” válaszként heti 2-3 együttlétről számolnak be, holott ez minimum túlzás. És az sem derül ki sokszor, hogy az önkielégítés milyen mértekben van jelen a kapcsolatokban, mert azt esetleg még egymás előtt is titkolják a felek. De azért tendenciák elég jól megfigyelhetők a terápiák tapasztalatai alapján.

Például az, hogy minél kevésbé működik jól egy kapcsolatban a szex, annál jobban függ a külső körülményektől.

„Élnek párok »egydimenziós kapcsolatban« is, ahol nagyrészt a szex jelenti a kapcsolódást, ők minden érzelmet a szexualitáson át fejeznek ki. Különösen jellemző ez az intimitásszegény gyerekkori családból érkezőkre, és azokra a családokra, amelyekben nem működött az érzelmi kommunikáció.

Minél több dimenzióban kapcsolódnak a pár tagjai, az intimitás annál több terület között áramolhat, és annál teherbíróbb a kapcsolatuk.

Bizonyos átmeneti életszakaszokban, fejlődési krízisek, stressz, veszteség, betegségek esetén változhat a szex gyakorisága, ez teljesen normális. Ahogy már említettem, fontos, hogy tudjanak beszélni az ezzel kapcsolatos igényekről, érzésekről.”

Szex nélkül harmóniában?

Ismerek párokat – nagyon különböző élethelyzetben vannak! –, amelyeknek a kapcsolatából hosszú ideje, akár évek óta hiányzik a szex. Vannak köztük, akik, bár együtt maradtak, házon kívül keresik a boldogságot (legalább az egyik fél), másoknál nincs harmadik, negyedik, akárhányadik partner, mégsem találnak vissza egymáshoz, elmondásuk szerint most ez egy ilyen szakasz az életükben. De működhet-e harmonikusan egy kapcsolat szex nélkül?

Geist Klára azt válaszolja erre, hogy amennyiben mindkét félnek csökkent a szexuális érdeklődése, akkor igen. „Eltérő igények esetén nehezebben működtethető hagyományos, monogám kapcsolatként.

Sokszor egyébként eltérő, ki mit tekint működő szexuális életnek. Van olyan például, hogy két ember el tud tekinteni a behatolás- (hagyományos aktus) és/vagy orgazmuscentrikusságtól, illetve hogy ezen mérjék le a szex minőségét, és mély intimitás- és kötődésalapú kapcsolódás kialakítására képesek. Túlerotizált világban élünk, és a filmek, no meg a pornó eltolják az izgalmi küszöböt. A kötődésen alapuló szexet, ami lehet szenvedélyes, ugyanakkor meghittségen, lelkiségen alapul, és függ a kapcsolat érzelmi minőségétől, gyakran nem is tekintik elég jónak. A »vanília szex« egyfajta pejoratív megítélés alá esik.

Hagyományos kapcsolatban élők is képesek működtetni fantáziadús, mindkettőjük számára kielégítő szexualitást. Ugyanakkor több kapcsolati területtől is függhet a felek elégedettsége.

A rendszeres szexuális életet élő párok is érezhetik úgy, hogy a kapcsolat kihűlt, mert például a szex rutinná vált, a lelkiség, a varázs elmaradt belőle, hiányzik a valódi érzelmi jelenlét.

De vannak párok, amelyek, bár szexmentes vagy majdnem szexmentes (kb. évi 6 alkalom) kapcsolatban élnek, ám birtokolják mindazt, amit az előbbiek nem: megvan a közös hullámhossz, az egymásra csodálkozás képessége, a varázs, és ők jellemzően elégedettebbek a kapcsolatukkal, mint a rendszeresebben szexelő, de megszokásra, elhidegülésre panaszkodó társaik.”

Geist Klára végezetül említést tett azokról a szimbiózisban élő párokról is, amelyek tagjai szinte összenőttek, és van köztük egyfajta testvérségérzés, „plüssmackós” összebújás. „Ők pont amiatt, mert nincs köztük soha távolság, nincs saját terük, új perspektívából sem képesek szemlélni egymást, és gyakorta nem is élnek szexuális életet – mégsem feltétlenül elégedetlenek a kapcsolatukkal. Az elégedetlenségük akkor kezdődik általában, amikor távolodni kezdenek, és vagy sikerül újra egymásra találniuk egy más szinten, vagy belép a harmadik, negyedik fél: külső szereplők, akik iránt van szexuális vonzalom, és ez sokszor a szimbiotikus kapcsolat végét jelenti.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Maria Dorota

Kurucz Adrienn