A férfi nem sokkal azután fogadta örökbe Frankie nevű pireneusi hegyikutyáját, miután egy autóbalesetben elveszítette a szüleit. Frankie akkor 4 hónapos volt, és hiányzott az egyik szeme, valamint egy mancsa, és a férfi úgy érezte, tökéletesen illenek egymáshoz. Később azonban, amikor a barátnőjével az összeköltözést tervezték, a nő egy napon túladott a kutyán, amíg ő munkában volt.
A férfi elmondta, hogy mielőtt örökbe fogadta volna Frankie-t egy menhelyről, kétszer is megpróbált véget vetni az életének, így a kutya vált a legfontosabbá az életében.
Olvasd el ezt is: Stephen Hawking halála előtt egy utolsó figyelmeztetést intézett az emberiséghez
„Az, hogy őt választottam, nem csak egy kutya örökbefogadása volt; úgy éreztem, mintha két lélek között köttetett volna egy egyezség, mindkettőnkből hiányoztak bizonyos részek, de együtt mégis teljesek voltunk” – magyarázta a kutyájával való különleges kapcsolatát.
„Frankie nem csak egy háziállat volt; ő volt a megmentőm, a horgonyom a végtelennek tűnő viharban. Feltétel nélküli szeretetével és rendíthetetlen hűségével betöltötte azt az űrt, amit szüleim távozása okozott” – tette hozzá.
Amikor megismerte a barátnőjét, Leslie-t, nyíltan beszélt a közte és Frankie közt lévő különleges kötelékről. Úgy tűnt, a nő tökéletesen megérti, és kapcsolatuk három éve alatt elfogadta Frankie jelenlétét.
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» „A vőlegényem két nappal a lánykérés után lefújta az esküvőt, amikor megtudtam miért, összeomlott a családom”
» A gondolatok, amelyeket az Univerzumnak küldesz, elkerülhetetlenül visszatérnek hozzád
Amikor azonban elkezdték tervezni az összeköltözést, kiderült, hogy Leslie a kutya nélkül képzeli el az életüket, és azzal érvelt, hogy nem akar egy ilyen nagytermetű kutyát tartani, ha gyerekeik születnek.
A férfi azonban hallani sem akart arról, hogy túladjanak Frankie-n, és a dologból komoly vita alakult ki, ami után a nő dühösen távozott, és utána napokig beszéltek egymással. A férfi elmondta, hogy bár hiányzott neki a barátnője, nem gondolta meg magát a döntésével kapcsolatban – nem tudta Frankie nélkül elképzelni az életét.
Szerencsére úgy tűnt, a barátnője is jobb belátásra tért, mert egy hét elteltével felhívta a férfit, és megkérdezte, megbeszélhetnék-e a dolgokat. Találkoztak egy kávéra, és olyan volt, mintha soha nem is haragudtak volna egymásra. Úgy tűnt, Leslie a Frankie-vel kapcsolatos ellenérzésein is túltette magát, és egy hónappal később összeköltöztek.
Alig három héttel később azonban a férfi egy nap hazaért munkából, és sehol nem találta Frankie-t. Leslie szintén nem volt otthon, de amikor végül hazaért, azonnal kérdőre vonta, mert tudta, hogy csak ő vihette el a kutyát.
A nő bevallotta, hogy elvitte Frankie-t egy menhelyre, és úgy tűnt, egyáltalán nem bánja a dolgot: „Komolyan azt hitted, hogy egyszer megengedem, hogy ez a szörnyeteg a gyerekem közelében legyen? Választanod kell – a ronda kutyád vagy én és a jövőnk!” – mondta.
A férfi azonnal szakított vele, és megkérte, hogy költözzön ki, aztán elment a menhelyre a kutyájáért. Ott azonban közölték vele, hogy az állatot közben már örökbe fogadták, és a szabályok értelmében nem adhatták ki az új tulajdonos adatait. Az egyik ott dolgozó nő azonban megsajnálta a férfit, és elárulta neki, melyik az a park, ahol nagy valószínűséggel találkozhat a kutyával és új gazdájával.
A férfi hosszú ideig várt a parkban, de végül megpillantotta Frankie-t egy nővel, és annak kislányával. A nő, Emma, és a lánya, Olivia számára Frankie szintén a megmentést jelentette, miután Olivia elveszítette az édesapját. A férfi előadta a saját történetét az édesanyának, és megegyeztek abban, hogy visszakapja Frankie-t, de megígérte, hogy minden nap elviszi őt látogatóba Oliviához.
„És így az életünk összefonódott. A napi látogatásokból közös étkezések lettek, amelyek közös élményekké váltak, Emma, Olivia és én pedig fokozatosan elválaszthatatlanok lettünk, természetesen Frankie-vel együtt, aki mindig mellettünk állt. A kötelékünk elmélyült, olyan módon gyógyított meg minket, amit nem is mertünk remélni, és a szerelem a legváratlanabb talajon virágzott ki” – magyarázta a férfi.
A pár végül összeházasodott, és az esküvőn Frankie a nyakörvéhez erősítve vitte oda nekik a gyűrűket, mintegy annak a szimbólumaként, hogy az életük neki köszönhetően fonódott össze.
„Ahogy Emma és én fogadalmat tettünk, nem tudtam nem gondolni arra a furcsa, kanyargós útra, amely idáig vezetett. Egy olyan világban, amely egykor olyan sötétnek tűnt, fényt találtunk egymásban, Oliviában és Frankie-ben, a kutyában, aki megmentett engem, aki aztán közvetve mindannyiunkat összehozott” – tette hozzá a férfi, aki úgy érezte, az események sorozata pontosan oda vezette el őket, ahol lenniük kellett.
