Egyesek az időjárás-manipulációt okolják a dubaji óriásviharért, pedig a klímaváltozást kellene

A hét elején két nap alatt 142 milliméternyi csapadék zúdult Dubajra, a neten szélsebesen terjednek az apokaliptikus állapotokról tanúskodó képek és videók. Abu-Dzabi közelében még ennél is több, 254 milliméter zúdult egy Khatm al-Sakla nevű településre. Mivel az Egyesült Arab Emírségek híres arról, hogy az apadó talajvízkészletre és a fokozódó szárazságra válaszul az angolul „cloud seedingnek” nevezett időjárás-manipuláló megoldást használja, rögtön felmerült a kérdés, hogy lehet-e szerepe ennek az extrém esőzésben, és ha igen, érdemes-e mesterségesen belenyúlni a természetes csapadékkörforgásba.

A cloud seeding (magyarul felhőmagvasításnak, felhőetetésnek, de egyszerűen esőcsinálásnak is szokták nevezni) egy olyan időjárás-módosítási koncepció, amely több csapadékot próbál gerjeszteni a felhőkből, mint amennyi természetesen előfordulna. Ahhoz, hogy egy felhő létrejöjjön, a levegőben található páracseppeknek szükségük van valamire, amin lecsapódhatnak – ezek az úgynevezett kondenzációs magok, vagyis légköri aeroszolrészecskék, amelyeken a vízgőz kondenzációja, kicsapódása megindul. A cloud seeding alapja, hogy repülőgépekkel több ilyen részecskét juttatnak a levegőbe, amin aztán több nedvesség csapódhat ki. A gépek átrepülnek a már formálódó felhőkön, és kieresztik a részecskéket, például ezüst-jodidot, azzal a céllal, hogy több felhőt, nagyobb páracseppeket hozzanak létre, amiből aztán eső eshet.

Nehéz mérni, mennyire sikeresen tudjuk befolyásolni az időjárást

Azért nagyon nehéz megmondani, hogy a dubaji esőzésekhez mennyi köze van ennek az eljárásnak, mert azt is nehéz megállapítani, hogy mennyire működik tulajdonképpen. A CNN Daniel Swaint, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem klímakutatóját idézi, aki azt mondta: szinte lehetetlen tudni, hogy mennyi eső esett volna egyébként egy felhőből, és a cloud seeding ehhez mennyit tett hozzá. „Ez nem egy olyan környezet, ahol ellenőrzött kutatást lehet végezni” – tette hozzá.

Persze azért a kutatók megpróbálták: a Proceedings of the National Academies of Sciences folyóiratban megjelent 2020-as tanulmány szerint egy cloud seeding kísérlet akár 10 százalékkal több csapadékot produkálhatott, mint amennyi természetes körülmények között esett volna. Ez azonban továbbra sem győzi meg a tudományos közösség egy jelentős részét: Swain szerint szükség van ellenőrzött vizsgálatokra, amelyek valóban azt mutatják, hogy az időjárás-befolyásolás volt az, amely jelentős mértékben növelte a csapadékot. Ráadásul a cloud seeding képes lehet ugyan egyes területekre több csapadékot juttatni, ám mivel a víz sem a semmiből keletkezik, könnyen lehet, hogy a módszer más területekről viszi el ezt a nedvességet.

Az AP beszámolója szerint a dubaji özönvizet akár az időjárás-manipuláció is előidézhette. A hírügynökség repülőforgalmi adatok alapján állítja, hogy a felhőszakadás előtt hat-hét ilyen felhőetető repülés történhetett Dubaj felett. Ugyanezt írta a Bloomberg is, a lapnak Ahmed Habib meteorológus nyilatkozta, hogy szerinte a keddi esőzés részben az időjárás-befolyásolás számlájára írható.

Az óriásviharra lehetett számítani, a klímaváltozással több ilyen jöhet

A BBC szerint azonban nem erről van szó, egy ilyen esemény ugyanis tökéletesen egybeesik az előrejelzésekkel, amelyek a klímaváltozással érkező időjárási szélsőségeket mutatják. A melegebb levegő több nedvességet képes megtartani – minden Celsius-fok esetében körülbelül 7 százalékkal többet –, ami viszont növelheti az eső intenzitását. Egy friss tanulmány szerint például az Egyesült Arab Emírségek nagy részén az éves csapadékmennyiség akár 30 százalékkal is megnőhet a század végére, ha a globális felmelegedés ilyen tempóban halad.

A BBC által megkérdezett szakértők szerint a cloud seedingnek, ha valóban történt ilyesmi az esőzést megelőző időszakban, a legjobb esetben is csak csekély hatása lehetett a viharra. A BBC Weather meteorológusa, Matt Taylor is megjegyezte, hogy az extrém időjárási eseményt már előre jelezték. „Az eseményt megelőzően a számítógépes modellek (amelyek nem veszik figyelembe a potenciális cloud seeding hatását) már előre megjósolták, hogy körülbelül 24 óra alatt nagyjából egyévnyi csapadék fog esni” – mondta.

Ráadásul a Dubaji Nemzeti Meteorológiai Központ tagadta is, hogy időjárás-befolyásolás zajlott volna a vihart megelőző időszakban. Omar Al Yazeedi, a központ vezetőhelyettese azt mondta a CNBC-nek: a cloud seeding egyik alapelve, hogy a felhőket korai szakaszukban kell megcélozni, mielőtt esik, mert ha heves zivatarhelyzet van, akkor már túl késő bármilyen műveletet végrehajtani.

A heves esőzést minden bizonnyal egy nagy, lassan mozgó vihar okozta, amely több napon keresztül vonult az Arab-félszigeten keresztül, és az Ománi-öbölbe is eljutott. Ez a vihar képes volt felszívni az Egyenlítő közelében található, bőséges trópusi nedvességet és ezt hirtelen kiüríteni a régió felett.

A helyzet azért is lehet ennyire szélsőséges, mert Dubaj egyelőre nincs felkészülve az ilyen időjárási eseményekre. A városban kevés a zöldfelület ahhoz, hogy a nedvességet felfogja, és a vízelvezető létesítmények sem bírták az ilyen nagy mennyiségű csapadékot. A jövőben szükség lehet új alkalmazkodási intézkedésekre, például az utak és létesítmények infrastruktúrájának átalakítására és tározók létrehozására a tavaszi esővíz megtartására és későbbi felhasználására. Januárban az Egyesült Arab Emírségek közúti és közlekedési hatósága létre is hozott egy új egységet a dubaji árvizek kezelésére.

Itthon is csináljuk, csak a jégesők ellen

Ilyen időjárás-befolyásolási rendszer egyébként Magyarországon is működik már lassan hat éve, ezt megelőzően pedig több mint 25 évig zajlott a tesztüzem a Dél-Dunántúlon. Az Országos Jégkármentesítő Rendszer (Jéger) egy 2018 májusában üzembe helyezett, országos lefedettséget nyújtó jégkármérséklő rendszer, ami a gyakorlatban 986 darab talajgenerátort jelent.

A jégeső nagyon röviden összefoglalva akkor alakul ki, ha egy zivatarfelhő elég magasra nyúlik és elég alacsony benne a hőmérséklet ahhoz, hogy jégmagvak alakuljanak ki. Ha ez megtörténik, és elég erőteljes a feláramlás, akkor a párából kicsapódó vízcseppek megfagynak, és akkora jégszemekké állnak össze, hogy lehullás közben nincs elég idejük elolvadni.

Ezt tudja megakadályozni a felhőkbe juttatott ezüst-jodid oldat.

A talajgenerátorok egy acetonos ezüst-jodid oldatot égetnek el, az így keletkező ezüst-jodid-szemcsék pedig feláramlással a felhők felsőbb rétegeibe jutnak, ahol növelik a jégkristályok képződésének sebességét, így több, kisebb jégdarabot eredményezve, amelyek vagy elolvadnak az aláhullás során, vagy legalábbis kisebb károkat okoznak, mint ha öklömnyi méretű jégeső esett volna.

A rendszer tehát nem szünteti meg teljesen a jégesőt, de arra tökéletesen alkalmas, hogy enyhítse az általa okozott károkat. Ezt a számok is igazolják: a Jéger hivatalos adatai szerint 2017-ről 2018-ra egymilliárd forinttal csökkentek a kárenyhítési alap jégkárok után fizetett kiadásai, számításaik szerint pedig a rendszer közel 50 milliárd forint termelési értéket óv meg, mintegy ötmillió hektáron.

Ahogy az a rendszer hivatalos oldalán is olvasható, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara működteti, az agrárkárenyhítési alapból finanszírozzák, és évente durván 1,5 milliárd forintot költenek rá.