"Mindig megkapjuk, de nem vesszük fel a magyarellenes rigmusokat" - interjú a gólfelelős Jelena Richárddal.
Jelena Richárd több első- és másodosztályú magyar csapatban is megfordult már, de úgy tűnik, eddig a saját hazájában nem tudott próféta lenni. A csatár úgy érzi, 26 éves korára érett be, és amióta a székelyföldi Csíkszeredát erősíti, kifejezetten gólgazdag lett a játéka, és a 11-eseket is ő végzi el a román másodosztályú csapatban. A 40 ezres lakosú Csíkszereda futballklubja még sohasem szerepelt az élvonalban, hat fordulóval a rájátszás vége előtt most feljutásra áll, de legrosszabb esetben is osztályozót játszhat.
Győztes gólt szereztél a FC Corvinul ellen, a büntetőddel beállítottad a 2-1-es végeredményt. Mit jelentett számodra, hogy betaláltál, és csereként beállva is te voltál a végrehajtó?
Magam miatt is fontos volt a gól, de a csapat a legfontosabb, amellyel a feljutásért küzdünk. Most könnyebb is a dolgunk, mert az élvonalért küzdő hatcsapatos rájátszás résztvevői közül két klub, az előttünk lévő 1599 Selimbarnak és a most legyőzött FC Corvinulnak nincs meg a jogosultsága arra, hogy felkerüljön az első osztályba. Ez pedig azt jelenti, hogy az azonnali feljutáshoz elég a legjobb négyben végeznünk, az 5-6. helyezett pedig osztályozóval léphet feljebb. Annak nem volt jelentősége, hogy csereként álltam be, mert jelenleg én vagyok az első számú büntetőrúgó, így nem volt kérdés, hogy ki végezze el.
Mindennapi téma az öltözőben, hogy egyre közelebb vagytok az első osztályhoz, ahol még sohasem szerepelt a Csíkszereda?
Gyakran szóba kerül, hogy történelmet írhatunk a csíki futballban, és ez nagyon nagy dolog lenne.
Azért mégiscsak tele vagyunk magyar játékossal, Csíkszereda egy magyar kötődésű település Székelyföldön. Ez mindenki számára óriási siker lenne, és nemcsak a saját karrierje, hanem a magyarsága szempontjából is.
Hiszen, tulajdonképpen egy magyar csapat juthat most fel az élvonalba.
Milyen a hangulata egy csíki mérkőzésnek?
A stadionba mintegy négyezer szurkoló fér el, másfél éve újították fel, és a lelátó magyar kötődésű drukkerekkel van tele. Gyakran felcsendül a „Ria, Ria, Hungária!”, teljes mellszélességgel kiállnak mellettünk.
A hokisok viszik még a prímet a városban?
A város sportéletét a hokicsapat tette ismertté, de a futball az mégiscsak futball. Ha feljutunk, akkor szerintem egy pozícióba kerülhetünk a hokisokkal.
Egy győzelem után, mondjuk egy kávézóban milyen reakciókat kapsz a szurkolóktól? Vagy amikor te rúgod a győztes gólt.
Csíkszereda kisváros, mindenki ismer mindenkit. Ha egy nyertes meccs után elmegyünk egy közösségi helyre, akkor sok gratulációt kapunk, mindenki a csapat mellett áll, és jó közösséget alkotunk. Amikor gólt szerzek, persze, több figyelem vetül rám, de összességében nincs arról szól, hogy a góllövő csatár kiskirály lenne, mindenkit ugyanúgy ünnepelnek.
Kell-e bármilyen változtatás a csapatnál, ha összejön a várva-várt feljutás?
Új edzőpályáink vannak, a stadion is új, modern és a férőhelye is megfelelő, ennél nagyobb nem is kell. A stáb, a vezetőség is rendben van, a keret megerősítése persze minden feljutó csapatra ráfér.
Hogy emlékszel vissza az alapszakaszban bemutatott huszáros hajrátokra? Az utolsó előtti körben 2-0-ra nyertetek egy fontos meccsen az FC Ceahlaul ellen, a te dupláddal, ami nélkülözhetetlen volt a felsőházba kerüléshez.
Rosszul kezdtük a bajnokságot, sokáig a kieső helyek elkerüléséért harcoltunk. Aztán következett egy hétmeccses, pontveszteség nélküli sorozatunk, nagyot mentünk, összeért a csapat a pályán belül és kívül is. Az általad említett meccs előtt pont arról beszéltünk, hogy ha azt megnyerjük, akkor már 90 százalék, hogy ott leszünk a playoffban, éppen az akkori ellenfél kárára. Úgy mentünk ki a pályára, hogy azt a meccset mindenképpen meg kell nyernünk.
Tudtuk, amelyik csapat győz, gyakorlatilag felsőházba jutást ünnepelhet, a vesztes pedig lemondhat róla. A 2-0-s sikerrel után meg is adtuk a módját a közös ünneplésnek a szurkolókkal, hiszen a playoffba kerülés is már egy szép eredmény volt a csapat részéről.
Most vasárnap hasonló lesz a helyzet, hiszen a negyedik Csíkszereda az ötödik Buzau otthonába látogat, igaz, utána még lesz öt kör.
Az éllovas Slobozia szinte már biztosan feljutott, a 2-3. csapat, ahogyan már mondtam, nem kerülhet fel, így a második feljutó helyen most éppen mi állunk. Nagy rangadó lesz az ötödik Buzau ellen, és a legfontosabb az lesz, nehogy kikapjunk. De ettől még, persze, nem döntetlenre játszunk, viszont nagyon odafigyelünk arra, hogy ne kerüljünk el a már feljutó helyről. A legfontosabb, hogy az ötödik Buzau és a hatodik Mioveni mindenképpen mögöttünk végezzen, hiszen akkor megvan a közvetlen feljutás.
Hogy emlékszel vissza arra a meccsre, amikor 2022 augusztusában a korábbi BEK-győztes Steaua otthonában, másodosztályú bajnokin 4-0-ra győztetek? Te gólt lőttél, magyarellenes rigmusokról is írtak az újságok, meg arról is, hogy a lelátóról berepült egy szék a pályára.
Sajnos, a magyarellenesség jellemző Bukarestben, nem értem, na mindegy. Mindig megkapjuk ezeket a rigmusokat, de mi fel sem vesszük. Abban az évben két vereséggel kezdtük az idényt, és muszáj volt győzni, és éppen a fő esélyeshez mentünk, hiszen a Steaua volt a másodosztályú bajnoki cím első számú várományosa.
Emlékszem, éppen akkor szisztémát váltottunk, átálltunk az ötvédős rendszerre, és ez be is jött, az első félidőben már 2-0-ra vezettünk. Remek hangulat volt a meccsen, de azért „para” volt a magyarellenesség. Persze, így is tudtam örülni a belőtt gólomnak, minden szempontból jól sikerült az a meccs.
Ha idén végül mégis osztályozóra kényszerülnétek, akkor, feltételezem, nem éppen a Dinamo Bukarestet szeretnétek megkapni ellenfélnek az élvonal osztályozósai közül.
Valójában mi mindig félrerakjuk, hogy kinek milyen nézőserege van, és ki mennyire nem szereti a magyarokat. Nekünk az a fontos, hogy ki milyen játékerőt képvisel. Ha a Dinamo verhetőbb lenne, mint egy másik, kisebb táborral bíró, és a magyarokkal barátságosabb csapat, mi akkor is a Dinamót választanánk.
Miért fekszik neked jobban a román bajnokság, hiszen jóval több gólt szerzel, még a magyar NB II-es éveidhez viszonyítva is?
Amikor az NB II-ben játszottam, fiatalabb, 18-19 éves voltam, és nem számítottam kész játékosnak, míg most már annak érzem magam. Sokan kérdezik, hogy melyik liga az erősebb, a román vagy a magyar második vonal. A két bajnokság hasonló, de a román 2 azért erősebb talán, mert itt nincsen külföldi szabály, tele van európai, afrikai játékosokkal.
Most 26 éves vagy, és láthatóan felfelé ível a karriered. Milyen céljaid vannak még, most így a feljutás küszöbén, és mi lenne álmaid netovábbja?
Mint minden labdarúgónak, nekem is a válogatottság.
Hogy jövőre hol játszom, egyelőre még nem tudom, de most, először is az a legfontosabb, hogy feljussunk a Csíkszeredával.
Ha ez megtörtént, utána meglátjuk, mit hoz a jövő.
Szóba szokott kerülni, hogy a klubot a magyar kormány is támogatja?
Nem titok, hogy a magyar kormány is támogatja a csapatot. Néha szóba jön, de nem negatív dologként, hanem, mint kész tény. De az is tény, hogy magyar csapat vagyunk. Ezzel együtt nem sokat beszélünk erről a mindennapokban.
Hogyan emlékszel vissza a magyarországi időszakodra? Honvéd, Paks, Csákvár, Zalaegerszeg, Mosonmagyaróvár, Kisvárda – hol érezted magad a legjobban, és hol maradt benned hiányérzet?
Eléggé későn érő típus voltam. Mindenhol volt bennem hiányérzet, sehol sem az lett a végkifejlet, ami a cél is lett volna az adott csapatnál. Mindenhol jól éreztem magam, de mire eljöttem Kisvárdáról, addigra értem be. Pedig éppen akkor lőttem az NB I-ben három gólt.
Muszáj volt eljönnöd? Először kölcsönben igazolt le a Csíkszereda.
Gólokat lőttem, de nem kaptam nagyon sok játéklehetőséget, és nem láttam sok esélyt arra, hogy stabil tagja legyek a csapatnak. Márcsak azért sem, mert láttam, kik vannak a posztomon, és ha gólt lőttem, utána is csak 5-10 percekre tettek be. Hogy mi az oka, abba nem akarok belemenni. Mindenképpen játszani akartam, hogy legyen minél több meccs a lábamban. A Csíkszereda ajánlata és jövőképe nagyon tetszett, és külföldön sem játszottam előtte, ezért szerettem volna magam kipróbálni egy új helyen.
Idén már hét gólnál jársz a bajnokságban, de sokszor így is csak csereként vetettek be. Te lennél a titkos fegyver?
Ez a harmadik évem itt. Az első két évemet végigjátszottam. A szezon elején új edző jött, és mindenkinek, így neki is megvoltak a favorizált játékosai. Az év elején nem én voltam az, nem engem rakott be, sajnos ilyen a foci. De amióta először betett, a 13. forduló óta, szinte minden meccsen kezdő vagyok. Úgy érzem, egyre jobban bízik bennem, és én ezt meg is hálálom neki.
Tedd meg első befizetésed, vedd igénybe a 100%-os bónuszt, és fogadj a kedvenc csapatodra vagy sporteseményeidre! (x)
