Ahogy a magasabb hegyekben is közeledik a jó idő, már kicsit távolabbra is állíthatjuk túrakeresőnk fókuszát. Áprilisban 1500 méter felett még bőven lehet hóra számítani, de a szlovákiai Kis-Fátra dél-nyugati felének legszebb, 1352 méter magas sziklacsúcsa, a Kľak már most is biztonságosan járható. Ráadásul közel is van: 240 kilométerre, azaz alig messzebb Budapesttől mint Nyíregyháza.
Startpontunk a 802 méter magasan húzódó Facskói-nyereg (Fačkovské sedlo) buszmegállója és parkolója. Ide autóval 3 és fél óra alatt, tömegközlekedéssel 5 és fél óra alatt juthatunk el (vonattal Prievidzáig, onnan fel busszal) Budapestről. Mi kényelmesek vagyunk, ezért ki is vettünk egy közepes árfekvésű szobát a nyeregben álló erdei hotelben, de az út megjárható esti megszállás enélkül is.
A Kľak égnek álló, jellegzetes sziklaorra már a nyeregből is jól látszik. Tényleg olyan, mintha egy hatalmas, erdőszakállas óriás a hátán fekve relaxálna. Nem véletlen, hogy a hegy neve először Nasenstein volt (régebben kárpáti németek lakták a vidéket), ezt tükörfordították 1900 környékén magyarra. Így lett nagyjából két évtizedig Orrkő a magaslat neve, hogy aztán Trianon után megkapja máig érvényes szlovák elnevezését, a Kľakot, ami térdre ereszkedést (is) jelent.
Érdekes etimológiai frissítés olvasónk jelzése nyomán: A szlovák kľak szó egy oldalra dőlt csúcsú, görbe dombot, hegyet jelent, méghozzá az ívelt, hajlott (ekenyél), görbe (törpefenyő) szóeredet alapján. Az 1700-as évek végén készült első katonai felmérés térképén már Kľak a hegy neve, csak később kapja német, majd magyar nevét.
A sárga jelzésen indulunk neki a hegynek, amit egyébként hivatalosan úgy hívnak, hogy Chodník Zoltána Kissa, azaz Kiss Zoltán turistaút. Személyesen is ismerek néhány Kiss Zoltánt, ők biztos nem lehettek a névadók, sajnos a szlovák neten se találtam rá, ki lehetett az igazi. A túraösvény először fenyvesben, aztán bükkösben, majd megint fenyvesben kanyarog felfelé a csúcs irányába.
Az árnyas emelkedő javán túljutva érünk fel az 1205 méter magas Reváň-csúcsra, amit a kopár Reváň-nyereg (Reváňske sedlo) köt össze a Kľakkal. Az előcsúcs nyergéből már ízelítőt kapunk a panorámából, ami fent vár minket. A jól kijárt ösvény gyepes, rétes, ligetes gerincen vezet tovább a következő magyar emlékig: az egykori Bossányi-menedékházig. A háznak már csak a romjai maradtak meg, pedig ma is sokan egyetértenek abban, hogy a helyszín megérdemelne egy újat.
Bossányi József pap (1866-1946) a nyugdíjas éveiben kezdett aktívan a turista mozgalommal foglalkozni. Az ő kezdeményezésére és gyűjtéséből épült fel az Orrkő alatti kis turistaház 1922-ben, ami egészen a hatvanas évek végéig üzemelt, aztán sajnos enyészetnek indult. A romtól már csak egy rövid séta a sziklaorom széle mentén a csúcs, ahol egyébként általában mindig van néhány túrázó.
A széles csúcsplató füves rétjén most is tucatnyian pihennek. Nem túl meredek kaptatói miatt úgy tűnik, hogy az Orrkőt a kutyás-kisbabás szülők is kedvelik, legalábbis jó párat látunk belőlük. Ha ők sem törődnek azzal, hogy a környéken gyakori a medve, akkor nekünk sincs miért aggódni. A legmagasabb pontot egy telematricázott alumínium kettős kereszt uralja. A csúcs egyben jelentős turistaút-csomópont is, az utak négy irányból szaladnak fel rá. A széles placcon mindenkinek jut hely és panoráma.
A sziklafal tetejéről szép kilátás nyílik minden irányba, a Kľak ugyanis meghatározó kiemelkedése a Kis-Fátra dél-nyugati részének, amit a másik nagy csúcsáról egyébként Lucsányi-Fátrának is neveznek. Pompás panoráma nyílik a Kis-Fátra főgerincére, a Túróci-medencére és a Nagy-Fátrára, és a távolban kikandikálnak a Magas-Tátra csúcsai is. Hosszas napon heverészés, némi szendvicsezés után ugyanazon az úton ereszkedünk vissza a völgybe, ahonnan érkeztünk.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Hova menjünk, ha még maradt időnk?
A Kis-Fátra tömbje (Malá Fatra) a Magas- és Nyugati-Tátra után Szlovákia legizgalmasabb hegysége. Aránylag kis területén szakadékvölgyek, bejárható magashegyi gerincek, sziklatűk-sziklaormok-sziklacsúcsok zsúfolódnak össze, kész túraparadicsom. Ha maradt még egy-két napunk, gyerekekkel mindenképp el kell menni a Terhely (Terchova) melletti szurdokrendszerbe, ahol három völgyszurdok fut össze. A szurdoktúráról itt írtunk.
A völgyektől nem messze magasodik a hegység legszebb csúcsa, az 1610 méter magas, kellemes mászásélményt kínáló Nagy-Rozsutec. (A hegyre vezető útvonal egy része azonban állatvédelmi okokból márciustól júniusig nem látogatható.) A megmászásáról szóló cikk itt olvasható. A másik népszerű úti cél a hegység legmagasabb pontja, az 1709 méter magas Veľký Kriváň, ami egy szép gerinctúrára kínál lehetőséget. Nincsenek meredek sziklaormok, meredező sziklafalak, szédítő szakadékok, az út inkább lustán-lankásan hullámzik a szélesen és kopáran púposodó csúcsok között – erről itt lehet olvasni.
A gerinctúra éles ellentéte a Rabló-ösvény, szintén Terhely mellett. A több helyen is acélsodronnyal biztosított sziklaösvényen egymás után sorjáznak a veszedelmes meredekségű sziklakilátók, amelyekről főleg a mély völgyre látni rá, vagy a szomszéd sziklafal látványos alakzataira. (Természetvédelmi okokból ennek az útnak is le van zárva a sziklák közt vezető része márciustól júniusig.) Részletesebb túrainfókért ezt a cikket kell elolvasni.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
További túracikkek a térségből: