Többet mutatni a világból - Idén is belengi a háború árnyéka a Velencei Biennálét

Fő témája ezúttal a külföldiek és az idegenek.

„Az Izraeli Pavilon művésze és kurátora akkor nyitja meg a tárlatot, ha létrejön a tűzszünet, és ha megszületett a túszok elengedéséről szóló megállapodás.” – olvasható az Izraeli Pavilon üvegfalán, szemben két fegyveres olasz őrrel a 60. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén. A kétévente szervezett mustrát idén is áthatja a politika, korábban több ezer művész, kurátor és kritikus írt alá egy nyílt levelet, amelyben felszólította a biennálét, hogy Izrael gázai háborúja elleni tiltakozásul zárja ki az Izraeli Pavilont az idei rendezvényről.

A szerdai sajtónapon is feszült volt a hangulat: több tucat ember palesztin zászlókkal és hangosbemondókkal Palesztina függetlenségéért tüntetett az Izraeli Pavilon és az Egyesült Államok Pavilonja előtt. A tüntetők azt skandálták, hogy „Szégyelld magad”, illetve „Biden, Biden, nem tudsz elbújni. Népirtással vádolunk”. Az esemény után már számos művészetkedvelő állt sorban az Egyesült Államok Pavilonja előtt, hogy bejusson Jeffrey Gibson amerikai művész kiállítására, miközben a föld tele volt a korábban elszórt piros színű lapokkal, rajtuk a felirattal: „Ne legyen halál Velencében. Nem a Népirtás Pavilonra”. Az Orosz Pavilonnál is rendhagyó volt a helyzet: Oroszország ugyanis idén sem állít ki – akárcsak 2022-ben az orosz-ukrán háború kirobbanásának évében –, de Bolíviának lehetőséget adott, hogy szerepeljen a pavilonjának tereiben.

A biennálén idén már nyolcvannyolc ország vesz részt a Giardini és Arsenale városrészekben, illetve Velence központjában, a mustrához pedig harminc társrendezvény kapcsolódik. Az esemény idei címe: „Külföldiek mindenhol”, melyről Adriano Pedrosa, a biennálé első latin-amerikai főkurátora ezt gondolja: „A Külföldiek mindenhol kifejezésnek több jelentése is van. Először is, bárhová mész és bárhol is vagy, mindig találkozol külföldiekkel – ők, mi mindenhol ott vagyunk. Másodszor, függetlenül attól, hogy hol találod magad, igazán és legbelül mindig is külföldi vagy”.

A cím Velencében helyspecifikus jelentést is kap, hiszen az észak-olasz város eredeti lakossága a Római Birodalom városaiból származó menekültekből állt, a település egykor a nemzetközi kereskedelem legfontosabb központja volt a Földközi-tengeren, emellett fővárosa volt a Napóleon által uralt Velencei Köztársaságnak, majd elfoglalta Ausztria, az óváros mai lakossága pedig mintegy 50 000 fő, ami a főszezonban egy nap alatt elérheti a 165 000 főt is a városba látogatók miatt.

A kurátori koncepció szerint a „Külföldiek mindenhol” cím kritikus jelentőséggel bír ma Európában, a Földközi-tenger környékén és a világon, amikor a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek száma 2022-ben volt a legmagasabb: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 108,4 millió.

A 2024-es Biennálé másrészt elsősorban azokra a művészekre fókuszál, akik maguk is külföldiek, bevándorlók, emigránsok, száműzöttek vagy menekültek – különösen azokat emelve ki, akik a Globális Dél és a Globális Észak között mozogtak. Az olasz straniero kifejezés azonban nemcsak külföldit, de idegent is jelent, akárcsak a portugál nyelvben a estrangeiro, a franciában az étranger vagy a spanyolban az extranjero. A biennálén központi pavilonban ennek kapcsán többféle csoport is fókuszt kap: a gyakran üldözött vagy törvényen kívül helyezett queer művészek, a művészeti világ peremén elhelyezkedő kívülálló művészek, illetve a népművészek és az őslakos művészek, akiket gyakran idegenként kezelnek a saját földjükön. Mindezt a Központi Pavilonban is érzékelhetjük, melynek homlokzatára a brazil Mahku kollektíva egy monumentális falfestményt készített, míg az első helyiségben az új-zélandi Maataho csoport nagyszabású installációját nézhetjük meg.

Emellett Latin-Amerikából, Afrikából, Közel-Keletről és Ázsiából is bemutatnak műveket, azzal a céllal, hogy megkérdőjelezzék a modernizmust, vagyis szeretnék kiterjeszteni azt, hiszen eddig a művészettörténetben többnyire az európai-amerikai modernizmusról esett szó, míg a globális déli modernizmusok nagyrészt ismeretlenek maradtak. A Központi Pavilon történeti részében a Portrék című szekcióban száztizenkét művész alkotását láthatjuk, melyekből kiderül, hogyan ábrázolták az embert a globális dél művészei, reflektálva az alak körüli reprezentáció krízisére, amely a XX. századi művészet nagy részét fémjelezte. Az Absztrakciók részben harminchét művész munkáit láthatjuk, köztük a marokkói Casablanca Iskola festőinek képeit, melyek elszakadnak a szigorú formákból építkező európai absztrakt geometriától, és élénk színű, organikus formákból építkeznek.

A harmadik szekció az olasz művészek világméretű diaszpórájával foglalkozik, negyven olyan alkotóval, akik a karrierjüket Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában, valamint Európa többi részén és az Egyesült Államokban építették, és akik gyakran jelentős szerepet játszottak a modernizmus Olaszországon túli narratíváinak fejlődésében.

A biennálén hazánkat Nemes Márton képviseli, aki a Magyar Pavilonban mutatja be csütörtökön a sajtónak a Techno Zen című kiállítását, melyen az absztrakt formák, a fények és az elektronikus hangzás találkozik.