Európai csúcsrangadók az Egyesült Államokban? Ne csodálkozzunk, ha a közeljövőben megvalósul

Már a futball hőskorában előfordult, hogy a korszak legjobb csapatai a szezon végeztével fogták magukat, és a világ másik felére utaztak, hogy ott is összecsapjanak a legerősebbnek tartott helyiekkel. A tengerentúli portyázások nem kevés pénzt jelentettek, egyúttal értékes tapasztalatot biztosítottak, hiszen a saját ökoszisztémában működő futballnemzetek testközelből figyelhették meg, milyen taktikai trendek uralkodnak a világ másik oldalán.

Az anyagi szempontok tehát – fogalmazzunk így – még az ártatlanabb időkben sem voltak mellékesek a sportban és a labdarúgásban. Ma már ez az egyik legfontosabb. A legnagyobb klubok – kivéve, ha valamilyen magasabb, politikai jellegű célt szolgál – ugyanannyira sikeresek szeretnének lenni az üzleti életben, mint a pályán. Ez a kettő természetesen nem választható el egymástól, mert a legtöbb esetben, ha az egyik teljesül, akkor a másik is.

Az üzletemberek a természetükből fakadóan folyamatosan keresik az új lehetőségeket arra, hogyan lehetne még több pénzt előteremteni, mik azok a rejtett erőforrások, amiket még nem aknáztak ki. Az európai fociban bőven találni ilyet, ha az amerikai sportokkal hasonlítjuk össze: nem véletlenül merültek fel az utóbbi időben olyan ötletek, mint az Európai Szuperliga (ami a klubok kezébe tenné az irányítást) vagy a külföldre vitt tétmeccsek.

Utóbbi most ismét aktuális lett, ugyanis a Relevent nevű promótercég, amely többek között az UEFA-jogok amerikai értékesítője, megállapodott a FIFA-val, így a nemzetközi szövetség kikerült a vállalat által indított perből. De miről is van szó? Öt évvel ezelőtt a Relevent azért fordult a bírósághoz, mert jogellenesnek tartotta a FIFA és a FIFA-ra hivatkozó nemzeti szövetségek gyakorlatát, amivel meggátolták, hogy bajnoki mérkőzéseket rendezzenek idegen országokban.

A téma ismerős lehet: 2018-ban Javier Tebas, a La Liga elnöke minden követ megmozgatott, hogy a Real Madrid és a Barcelona mérkőzései közül évente egyet-egyet az Egyesült Államokban rendezzenek meg. Az ötlet azonban nem aratott osztatlan sikert, leginkább persze a kisebb klubok tiltakoztak, amelyek potenciálisan elveszíthették azt a lehetőséget, hogy testközelből láthassák a csapatukat a két spanyol óriás ellen.

A tiltakozás hatására a FIFA kiadott egy direktívát, amely kimondta: a bajnoki mérkőzéseket mindig a szervező országban kell megtartani, így a terv végül füstbe ment. Egy évvel később a Relevent megpróbált egy ecuadori bajnokit Miamiba vinni, csakhogy az amerikai szövetség – a FIFA-féle útmutatásra hivatkozva – elutasította a kérvényt. A Relevent ezt követően fordult a hatóságokhoz az amerikai trösztellenes szabályok megsértése miatt, és sok múlhat az ítéleten.

Sőt: talán már a Relevent és a FIFA közötti egyezséggel megvalósultak a költözés feltételei. Bár a részleteket nem hozták nyilvánosságra, Danny Sillman, a Relevent vezérigazgatója elmondta, hogy a nemzetközi szövetség újra fogja gondolni a szabályozással kapcsolatos álláspontját. Itt pedig, ahogyan az Athletic újságírója, Adam Crafton is írta, nincsenek félmegoldások: vagy engedélyezik a külföldön játszott bajnokikat, vagy nem. Köztes út ebben a helyzetben nemigen létezik.

A klubok és a ligák célkeresztjében elsősorban a világ legnagyobb sportpiaca, az Egyesült Államok áll. Nyaranta a legtöbben már belekóstoltak abba, mekkora potenciál rejlik az európai foci iránt egyre fogékonyabb közönségben, különösképp azokban az államokban, amelyekben nagy létszámban élnek spanyolajkú bevándorlók. Februárban a nyárra meghirdetett Manchester United-Liverpool rangadóra alig három óra alatt elkapkodták a jegyeket, pedig az csak egy barátságos meccs lesz.

Talán túlzásnak hangzik rögtön a Super Bowlt emlegetni, az mindenesetre közös pont, hogy arcátlanul sok pénzt kérhetnek el a jegyekért anélkül, hogy különösebben kockáztatnák a telt házat. Egy ilyen rangadó valószínűleg csak a sokadik lépcső lenne, és első körben egy átlagosabb bajnokit próbálnának meg a tengerentúlra vinni, mint ahogyan az NFL és az NBA sem a legérdekesebb meccseit hozza át Európába. A dollárjelek azonban már felvillantak a szemekben.

Amikor a bevételekről és a lehetőségekről beszélünk, akkor nem csak a klubokról van szó, a ligák ugyanúgy érdekeltek a terjeszkedésben. Angliában 2022-re jutottak el odáig, hogy több pénzt hoztak a külföldön értékesített televíziós jogok, mint a hazaiak, és ez még csak a kezdet. Abban ugyanis a legtöbben egyetértenek, hogy amit otthon le lehetett fejni, azt már megtették, a nagyobb piacokon azonban vannak még kiaknázatlan területek.

Talán mondani sem kell, hogy ezen a téren a Premier League jár az élen, de azért a többiek is próbálkoznak, ma már a La Ligának és a Serie A-nak is van irodája New Yorkban. Az a bajnokság, amelyik először terjeszti ki a határait azt Egyesült Államokra, hatalmas előnyre tehet szert a többiekkel szemben, hiszen ha sikerül felkelteni az érdeklődést a termék iránt, az a közvetítési díjak értékét is feljebb tornázná.

Előfordulhat tehát, hogy néhány év múlva rá sem ismerünk a futballra, és új időszámítás kezdődik a sport történetében. De azért egyelőre nem nyithatják a pezsgőt azok, aki lobbiztak az ügy érdekében, mert sokan lesznek olyanok, akik keményen ellenzik a kapitalista logika szemérmetlen térnyerését. Emlékezhetünk arra, hogyan bukott el végül az Európai Szuperliga: a szurkolótáborok egységes felháborodása meghátrálásra kényszerítette a klubokat.

Már 2018-ban is sokan tiltakoztak Tebas ötlete ellen, és ha valaki újra bedobja, annak hasonló reakciókra kell felkészülnie. Valószínűleg még a legnépszerűbb klubok drukkerei is irtóznak a gondolattól, hogy az év legjobban várt meccsét több ezer kilométerrel távolabb, egy teljesen másik időzónában rendezzék meg, lényegében megfosztva az évszázadok alatt rárakódott érzelmektől. Amely végső soron mégiscsak az európai futballkultúra alapja.