A szombat éjjeli iráni drón- és rakétatámadás elhárítása után, vasárnap ültek össze az izraeli vezetők, hogy megvitassák: milyen reakciót adjanak az agresszióra. Válaszolni muszáj, de erős keretek közé vannak szorítva a döntéshozók: a jövőbeni hasonló támadásoktól való elrettentés, amerikai szövetségeseik megnyugtatása és a totális háború elkerülése a cél.
Irán Izrael elleni támadása megváltoztatta a ki nem mondott szabályokat a régiós hatalmak régóta tartó árnyékháborújában.
Eddig elkerülték, hogy az egyik ország területéről közvetlenül a másik ellen intézzenek nagyobb légicsapásokat.
A helyzet megváltozott, ezért a The New York Timesnak (NYT) nyilatkozó izraeli tisztviselők szerint Izrael stratégiájának is változnia kell.
Nem állhatunk tétlenül egy ilyen agresszió után
– mondta Daniel Hagari ellentengernagy, az izraeli hadsereg szóvivője kedden. „Irán nem úszhat meg büntetlenül egy ilyen agressziót” – fűzte hozzá.
Ugyanakkor az Izraellel szövetséges országok már a támadás másnapján nyomást gyakoroltak a zsidó államra, hogy ne eszkalálódjon tovább a helyzet, ne boruljon lángba az egész Közel-Kelet. Irán azzal érvel, hogy akciója jogos volt, hiszen a damaszkuszi nagykövetsége elleni izraeli támadás egy olyan épületet rombolt le, amely egy iráni nagykövetségi komplexum része volt, az ilyen létesítményeket –- szintén a szokásjog alapján – általában nem lehet megtámadni. Izrael álláspontja szerint viszont az épület csak névleg volt diplomáciai létesítmény, azt Irán katonai és hírszerzési bázisként használta, ezért jogos célpont volt.
Az iráni válaszcsapás után Izrael nem engedheti meg magának, hogy Irán (vagy bármely más szövetségese) arra a következtetésre jusson, hogy büntetlenül támadhat izraeli területeket. Viszont a zsidó állam katonai ereje már így is több fronton van lekötve, háborút vív a Gázai övezetben, és Irán szövetségeseivel folyamatosak az összetűzések más határterületein is.
Az NYT-nak nyilatkozó izraeli tisztségviselők szerint a következő opciók vannak napirenden:
1. Agresszív csapást mérni egy iráni célpontra, például az Iszlám Forradalmi Gárda bázisára, egy harmadik országban, például Szíriában. Ennek viszont hátránya, hogy hiányzik a szimmetria, hogy egy Izrael elleni közvetlen támadásra egy Irán elleni közvetlen támadással válaszoljanak.
2. Csapás egy szimbolikus iráni célpontra. Egy ilyen lépés valószínűleg konzultációt igényelne Izrael legerősebb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, és feldühíthetné Washingtont.
3. Kibertámadás Irán infrastruktúrája ellen. Ez idő előtt leleplezhetné Izrael kiberképességeit, és nem lenne természetbeni válasz az iráni légicsapásra.
4. Az Iránon belüli kisebb támadások sűrítése, felgyorsítása, beleértve a Moszad által végrehajtott célzott merényleteket. Izrael általában nem vállalja a felelősséget az ilyen csapásokért, így azok nem jelentenének igazi választ az iráni nyilvános csapásra.
5. Opció lehet a nem cselekvés is, ennek célja a lenne, hogy az iráni támadás visszaverésében segítő nemzetközi és regionális szövetség megszilárduljon, tartóssá váljon. Lehetőség egy diplomáciai nyomásgyakorlás is, például az ENSZ Biztonsági Tanácsa elrendelhetné Irán bojkottját.
