Néhány métert szeltek át egy terepasztalon, de nagy ugrást tettek előre a kiborgcsótányok

Egy kiborgcsótányokból álló raj képes volt koordináltan több métert megtenni egy laboratóriumi terepasztalon, ami közelebb hozhatja, hogy a távirányítással vezérelt állatokat természeti katasztrófák során vessék be – számolt be kedden szingapúri és japán kutatók új eredményeiről a New Scientist.

Hirotaka Szato, a Szingapúri Nanyang Műszaki Egyetem kutatója és kollégái tavaly jelentős áttörést értek el, amikor műtéti beavatkozás és az állatok sérülése nélkül hoztak létre irányítható csótánykiborgokat, így azok nemcsak pár percig, hanem akár napokig bevethetők maradnak. A kutatók most új preprintjük alapján igazolták, hogy a raj képes úgy elnavigálni egy célhoz, hogy az állatok ne ütközzenek egymásba, vagy akadályokba.

A kísérletekhez a szakemberek madagaszkári bütykös csótányokat (Gromphadorhina portentosa) használtak, amikre egy parányi számítógépből, akkumulátorból és antennából álló „hátizsákot” szereltek. A 20 csótány a tesztek során sikeresen átszelt egy dombokkal és téglaakadályokkal tarkított 3,5 négyzetméteres kísérleti asztalt, amivel a kutatók egy sivatagi terepet kívántak utánozni.

Így szelték át a terepasztalt a kiborgcsótányok
photo_camera Így szelték át a terepasztalt a kiborgcsótányok Fotó: Yang Bai et al. arXiv (2024)

A rajt egy központi számítógép vezérelte, úgy, hogy egyes csótányokat vezetőnek tett meg, amiket a hozzájuk közeli rovarok követtek a célig. Bár az elektronika meghatározta, hogy milyen irányba menjenek a rovarok, az akadályok megkerülése, vagy a rajtuk való átmászás, valamint a rovarlábak mozgatása már a csótányok feladata volt. A kísérlet során a kutatók azt is megfigyelték, hogy amikor egy csótány a hátára borult, a többiek ösztönösen a segítségére siettek.

Szato a New Scientist-nek elmondta, hogy a kiborg csótányokból álló raj ideális lenne területek felderítésére, és a rájuk szerelt szenzorokkal környezeti méréseket tudnának elvégezni, vagy környezeti katasztrófák során romok alá szorult emberek után tudnának kutatni.

A szakemberek elképzelései szerint a rajt egy nagyobb robot szállítaná a kívánt helyszínre, és amikor kell, elengedné őket, hogy végrehajtsák feladatukat, majd azok az összegyűjtött információt egy központi számítógépnek továbbítanák. A kiborgcsótányok ezután visszatérnének a robotba, ahol élelmet és vizet kapnának és a hátukra szerelt vezérlő és szenzoros egység feltöltődne.

A kutatók a csótányok mellett rákok robotizálásával is kísérleteznek. Egy februárban közölt tanulmányban arról számolnak be, hogy távirányítással sikerült elérniük, hogy a kiborgrákok előre, jobbra vagy balra mozogjanak mind szárazföldi, mind víz alatti körülmények között. „A rákok segíthetik a csótányokat” – nyilatkozta Szato, és hozzátette, már dolgoznak a kiborgcsótány és kiborgrák kollaboráció megvalósításán, ami időbe fog telni. „Egy-két éven belül ide is eljutunk, sikerülni fog” – mondta.