IMF: korrupcióhoz és határon átnyúló problémákhoz is vezethet - az iparpolitikáról adtak ki fontos elemzést

Elemzések2024. ápr. 17.Sz.A.

Most úgy tűnik, hogy az iparpolitika mindenhol visszatér. A világjárvány, a megnövekedett geopolitikai feszültségek és az éghajlati válság következtében aggályossá vált az ellátási láncok ellenálló képessége, valamint a gazdaság és a nemzetbiztonság működése, és általában véve a piacok azon képessége, mely hatékonyan képes befolyásolni az erőforrások elosztását. Ennek eredményeként a kormányokra nyomás nehezedik, hogy aktívabb iparpolitikai álláspontot képviseljenek - vélik az IMF elemzői.

A közgazdászok régóta vitatkoznak az iparpolitika előnyeiről és hátrányairól. Az ilyen intézkedések segíthetnek kezelni a piaci hiányosságokat, például az éghajlatváltozással felmerülő gondokat. Az iparpolitika azonban költséges, és különféle kormányzati kudarcokhoz vezethet, a korrupciótól az erőforrások helytelen elosztásáig - írják elemzésükben az IMF szakértői.

Az iparpolitikák káros, határokon átnyúló tovagyűrűző hatásokhoz is vezethetnek, mely magában rejt számos kockázatot, ami végső soron gyengítheti a multilaterális kereskedelmi rendszert és még széttöredezettebbé teheti a gazdaságokat geo-politikai szempontból. Több adatra, elemzésre és több párbeszédre van szükség a költséges hibák elkerülése érdekében - vélik a közgazdászok.

Az új hullám

Az IMF a közelmúltban egyesítette erőit a Global Trade Alert-tel, hogy figyelemmel kísérje a fejleményeket. Új kutatásunk szerint tavaly több mint 2500 iparpolitikai beavatkozás történt világszerte, melyek több mint kétharmada torzította a kereskedelmet, mivel a külföldi kereskedelmi érdekeket valószínűleg diszkriminálták. Ez az adatgyűjtés jelenti az első lépést az iparpolitikák új hullámának megértése felé.

Az ilyen intézkedések közelmúltbeli felfutása a nagy gazdaságoknak köszönhető, 2023-ban Kína, az Európai Unió és az Egyesült Államok tette ki az összes új intézkedés közel felét.

Úgy tűnik, hogy a fejlett gazdaságok aktívabbak voltak, mint a feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok. Az elmúlt évtized adatai kevésbé pontosak, de a rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy a támogatások igénybevétele inkább a feltörekvő gazdaságokban volt elterjedt, ami hozzájárult a még mindig érvényben lévő örökölt intézkedések nagy számához.

A közelmúltbeli intézkedések inkább a zöld átmenetre és a gazdasági biztonságra összpontosítanak, és kevésbé a versenyképességre. A tavalyi évben az összes iparpolitikai intézkedés egyharmadánál a versenyképesség volt a cél.

A fennmaradó kétharmadot az éghajlatváltozás mérséklése, az ellátási lánc ellenálló képessége és biztonsági megfontolások motiválták.

Érdekes módon a legaktívabb ágazatok a kettős felhasználású katonai-polgári termékek és fejlett technológiák voltak, beleértve a félvezetőket és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat, valamint ezek összetevőit, például a létfontosságú ásványokat.

Az iparpolitika az erőforrások átcsoportosítását jelenti bizonyos hazai cégek, iparágak vagy tevékenységek felé, amelyeket a piaci erők nem tudnak társadalmilag hatékonyan előmozdítani. A nettó gazdasági előnyök eléréséhez azonban ezeket a beavatkozásokat jól meg kell tervezni, ami azt jelenti, hogy a jól azonosított piaci hiányosságok kezelésére kell irányulniuk, és a versenyt fokozó elveken és megbízható költség-haszon elemzésen kell alapulniuk.

Mivel az iparpolitika célja a magánvállalkozások ösztönzőinek megváltoztatása, az erőforrások helytelen elosztásának kockázatával is jár és a kormányzatok idővel az iparágak befolyása alá kerülhetnek. Ez hatással lehet a kereskedelemre, a befektetésekre és a pénzügyi mozgásokra, valamint a világpiaci árakra is, ami jelentős hatással lehet a kereskedelmi partnerekre és a világgazdaságra.

Az IMF munkatársainak az új iparpolitikáról szóló legutóbbi elemzése aláhúzza az óvatosság szükségességét.

  • A tavaly bejelentett vagy végrehajtott intézkedések nem mindig kapcsolódtak egyértelműen a piaci hiányosságokhoz. Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben az általános üzleti környezet javítását célzó, jól megtervezett politikák megfelelőbbek lettek volna, mint a célzott kormányzati beavatkozások, amelyek az erőforrások helytelen elosztásának és a potenciálisan jelentős fiskális költségeknek a kockázatával járnak.
  • A kutatás további bizonyítékot szolgáltat a valamit-valamiért dinamikáról. Nagyobb az esélye annak, hogy a beavatkozások egy adott termékre fókuszálnak, ha az más kereskedelmi partnerek beavatkozásának célpontja volt. Valójában az olyan intézkedések, mint a támogatások, gyakran olyan határokon átnyúló hatásokat idéznek elő, amelyek más kormányokat is hasonló reakcióra késztethetnek.
  • Arra is van bizonyíték, hogy az iparpolitikát speciális érdekek is kisajátíthatják. Az elemzés magas korrelációt mutat az intézkedések száma és a politikai gazdasági változók között, mint például a közelgő választások jelenléte és egyes termékek exportkosárban betöltött jelentősége között, ami azt jelzi, hogy a kormány előnyben részesítheti a már jólmenő társaságokat.

Adatvezérelt üzemmód: három fő terület

A közelmúlt számos iparpolitikai intézkedésének újszerűsége és makroökonómiai jelentősége miatt az IMF munkatársai három területre fókuszálják az elemző munkájukat.

Az IMF fokozott figyelmet fordít az adatgyűjtésre és az iparpolitikák elemzésére, hogy növelje a tudatosságot és tájékoztatást nyújtson a szakpolitikai vitákhoz. Az új adatmonitorozási kezdeményezés mellett a munkatársak megvizsgálják az iparpolitikák hatékonyságát a kitűzött célok, például az innováció és a klímacélok elérésében, valamint ezek határokon átnyúló tovagyűrűző hatásait.

  • A kétoldalú megfigyelés során az IMF-nél azon iparpolitikai intézkedések értékelésére összpontosítanak, amelyek jelentősen befolyásolhatják az ország belső vagy külső stabilitását, vagy jelentős határokon átnyúló hatásokat generálhatnak. Az elemzés és a szakpolitikai tanácsok hatóköre az iparpolitika típusától és célkitűzéseitől, valamint a rendelkezésre álló információktól és szakértelemtől függ.
  • Végül, az IMF együttműködik a WTO-val a kereskedelemről és iparpolitikáról szóló többoldalú párbeszéd előmozdítása érdekében. Februárban már sor került a reziliencia elérését célzó politikáiról szóló technikai találkozóra, amelyen több ország és nemzetközi szervezet is részt vett. A cél ennek a munkának elmélyítése, szélesítése a következő hónapokban.
  • Az ehhez hasonló megbeszélések javíthatják az elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos információk megosztását, azok hatékonyságát, és ezek tovagyűrűzése elősegítheti a problémák közös megértését és a lehetséges együttműködési megoldásokat - vélik a szakértők.