Tetszett a cikk?

Elég rosszul áll az aláírásgyűjtés, amit ráadásul a választási kampány idejére fel kell függeszteni. Nem kedvezett az időjárás sem, és amúgy is kevés volt az erőforrás.

„A kiadott aláírásgyűjtő ívek összeszedése alapján úgy tűnik, hogy időarányosan jelentős elmaradásban vagyunk a szükséges 200 ezer szignótól” – mondta a hvg.hu-nak Lukács László György, a Jobbik–Konzervatívok frakcióvezetője, a népszavazás kezdeményezője. Az ügy haladását az is nehezíti, hogy az aláírásgyűjtést az önkormányzati és az európai parlamenti választások kampányidőszakára fel kell függeszteni.

A gyűjtést ezután június 9-től még mintegy 30 napon keresztül lehet majd folytatni, ám a politikus szerint – bár nem adják fel – inkább az tűnik valószínűnek, hogy végül nem lesz meg a szükséges számú aláírás.

Erőforrások nélkül, télen nem megy az aláírásgyűjtés a kamarai hozzájárulásról

Az elmaradás oka Lukács László György szerint nem az érdektelenség, az aláírásgyűjtők tapasztalatai szerint a lakosság egyértelműen tud az ügyről, érti a jelentőségét, és a többség támogatja a kötelező kamarai hozzájárulás eltörlését. Éppen ezért állítja, ha ezúttal nem is jön össze a 200 ezer aláírás, az érdeklődés üzenet lehet a kormány, illetve a parlamenti pártok számára, ezért a törvényhozás népszavazási kötelezettség nélkül is változtathatna a kamarai rendszer szabályain.

Ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy az MKIK a kötelező hozzájárulásról folytatott vitákban majd érvként használ egy sikertelen népszavazási kezdeményezést – ha az lesz –, de a frakcióvezető szerint ez végső soron nem oszt, nem szoroz, hisz a kamara már most azt hangoztatja, hogy nincs szó közérdeklődésre számot tartó problémáról. Az MKIK emellett azzal is érvelt, hogy a kötelező hozzájárulás híján a kötelező kamarai feladatok ellátását csak költségvetési forrásból lehetne biztosítani, márpedig a költségvetést érintő kérdésről nem lehet népszavazást tartani. Egyébként – tette hozzá Lukács László György – a változás a kamarán belül is elindulhat, hiszen ősszel tisztújítás és elnökválasztás lesz az MKIK-nál.

A gyűjtést nehezítette, hogy a párt erőforrásait nem tudták igénybe venni, azokat ugyanis a választási kampányokra történő felkészülés kötötte le, civil szervezetektől pedig alig érkezett segítség.

Egy sikeres aláírásgyűjtéshez több erőforrásra lenne szükség, mind a tervezésben, mind a logisztikában, és nagyobb „felhajtásra” 

– magyarázza Lukács László György. Az időzítés sem volt szerencsés szerinte, az aláírásgyűjtő íveket január 22-én vették át – a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) ugyan már tavaly augusztusban átengedte a kérdést, ám az MKIK előbb a Kúrián, majd az Alkotmánybíróságon támadta meg a döntést. Az Ab pedig csak december végén mondta ki, hogy a kérdésben lehet népszavazást tartani –, onnantól kezdett ketyegni a 120 napos időkeret – márpedig a tél, a rossz időjárás hagyományosan nem kedvez az aláírásgyűjtéseknek.

Március eleje óta egyértelműen könnyebb elérni a lakosságot – hangsúlyozta ugyanakkor a politikus.

Kell-e kötelezően támogatni a kamarákat? És Parragh Lászlót?

A kamarai rendszer működésével kapcsolatos vita egyébként gyakorlatilag évek óta folyamatosan zajlik kisebb-nagyobb intenzitással. Voltaképpen két külön vitáról van szó:

  • Valóban kötelezni kell-e minden magyarországi vállalkozást és vállalkozót, hogy minden évben kötelezően meghatározott összeggel járuljon hozzá olyan szervezet(ek) fenntartásához, amely(ek)nek nem tagja, és amelyek szolgáltatásait nem veszi igénybe?
  • Különösen szükség van-e a Parragh László-féle Magyar Kereskedelmi és Iparkamarára mint amolyan a területi kamarák fölött álló szuperkamarára?

Ami a pénzkérdést illeti, a kamarai hozzájárulás évi 5 ezer forint, ezen osztozik az MKIK a területi kamarákkal. 2022-ig az volt a rendszer, hogy a területi kamarák szedték be a hozzájárulásokat, majd 10 százalékot továbbadtak az MKIK-nak. Azóta az MKIK szedi be a hozzájárulásokat, majd – 10 százalékot megtartva – továbbpasszolja a területi kamaráknak.

Az átalakítás 2021-ben meglehetősen sok konfliktust kavart, még a kamarai rendszeren belül is. Parragh László ugyanis állítólag nem pusztán meg akarta fordítani a pénz útját, hanem növelni szerette volna az MKIK súlyát, illetve nagyobb szeletet szeretett volna a tortából. Ezzel alaposan kiakasztotta a területi kamarák vezetőit – azzal különösen, hogy az egész átalakításról a velük való egyeztetés nélkül, illetve explicit ellenkezésük ellenére tárgyalt a kormánnyal.

“Ez a szokásos módszere Parragh elnök úrnak” – Áll a bál a kamarai hozzájárulás einstandolása miatt

Még a kormánypárti irányítású megyék gazdasági kamaráinak vezetői is próbálnák megfúrni azt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének ötletéből faragott törvényjavaslatot, amely a területi kamaráktól a Parragh László vezette országos központhoz irányítaná a kamarai hozzájárulás teljes összegét. A területi kamarák durva központosítást látnak a pénzek átcsatornázásában, és egyelőre a részleteket sem ismerik.

Az biztos, hogy az átalakítás bejött az MKIK-nak: 2022-ben 650 millió forint bevétele volt a kötelező hozzájárulásokból – a megelőző években 434 millió és 459 millió forint. A két összeg közötti különbség oka akár az is lehet, hogy az országos kamara hatékonyabban tudja behajtani a „kötelező hozzájárulást”, ám erre vonatkozó kérdésünkre nem kaptuk választ.

Parragh csak a kormánnyal van jóban, de velük nagyon

Ettől az ügytől függetlenül is számtalan összezörrenés akadt az elmúlt években az MKIK – Parragh László – és a területi kamarák, elsősorban a budapesti kamara (BKIK) és elnöke, Nagy Elek között, mert Parragh túl önjáró volt, nem a kamarai konszenzust képviselte kifelé, hanem a saját álláspontját. Ilyen emlékezetes eset volt például a kata szigorítása.

Maga Parragh azzal szokott érvelni az MKIK létjogosultsága mellett, hogy a vállalati érdekképviselet így egyetlen hangon lobbizhat a kormánynál a vállalkozások érdekében. Parragh szerint sikeresen, 2021-ben például azt mondta, a megelőző évben 500 milliárd forintot „alkudtak ki” a gazdaságnak. Állítását nyilván lehetetlen volt ellenőrizni. Akár igaz, akár nem, Parragh lobbitevékenységét mindenképpen zárójelbe teszi, ha nem azt képviseli, amit az általa képviseltek szerint képviselnie kellene.

Az biztos, hogy Parragh Lászlót nem nagyon lehet nyilvános kormánykritikán kapni, akkor sem, amikor a kabinet a vállalkozások számára egyértelműen hátrányos döntéseket hoz. Pedig tud élesen kritizálni, viszonya a jegybankkal és személyesen Matolcsy György jegybankelnökkel csak kommunikációs háborúként jellemezhető. Az MKIK elnöke 2021-ben lett Orbán Viktor miniszterelnök egyik legfontosabb tanácsadója – legalábbis akkor kezdte el ezt hangoztatni magáról. Előfordult, hogy a válság alatt hajnali háromkor is egyeztettek a miniszterelnökkel, hogy mit kellene csinálni – engedett betekintést a válságkezelés kulisszatitkaiba.

Orbán balkeze: Parragh László

Parragh László a jelek szerint fontos kormányzati tanácsadó lett gazdasági kérdésekben, és ezt nem szégyelli hangoztatni. A kamaraelnök nyilatkozik a válságkezelésről, a minimálbérről, az oltás kötelezővé tételéről és az inflációról, keményen kritizálva az Orbán volt jobbkeze, Matolcsy György vezette jegybankot.

Végül, de nem utolsósorban a Parragh-féle MKIK-t azzal szokás kritizálni, hogy urizál, az elnök szolgálati autójától a Szabadság téri Bank Centerben bérelt irodáig – miközben egyébként az MKIK egymilliárd forint körüli összeget gyűjtögetett már össze az évek során egy saját irodára.