Judyra igaz, hogy egy igazi újrakezdő, és soha nem adja fel a reményt, hiszen tudja, hogy méltó a boldog, kiegyensúlyozott életre.
Judy, a Groovehouse énekesnője számára az elmúlt év hatalmas magánéleti fordulatot hozott: szakított gyermeke édesapjával. A sztár nem titkolja, voltak nehéz napjai, de mára boldog, szeretetteljes, támogató párkapcsolatban él. Judy a Colorénak fájdalomról, elengedésről, újrakezdésről, boldogságról és a kamasszá cseperedő lányáról is mesélt.
Colore: Sok minden történt veled az elmúlt évben. Hogy érzed most magad?
Judy: Szerencsére jobban, mint tavaly. Mostanra helyrerázódtak a dolgok, nem volt könnyű az előző év, de abban hiszek, hogy minden történés segít, hogy azzá váljunk, akinek lennünk kell, és amiket megtapasztalunk az csak hozzánk tesz.
Szinte hihetetlen, de Maja lányod már kamasz. Hogy bírod ezt a kritikus időszakot?
Elképesztő, hogy mennyire gyorsan telik az idő, és már ilyen nagy, magasságra már akkora, mint én. Nagyon durván kamaszodik, ez tényleg egy nehéz időszak. Semmit nem akar, és mindennel szembeszáll. Véget ért a Barbie-korszak és most már csak a kütyük és az internet érdekli. Azzal nyugtatom magam, hogy ezen az őseink is mind keresztülmentek, mióta világ a világ. Anyukám gyakran mondja, hogy én is éppen ilyen voltam, és most visszakapom azt, amit én anno adtam neki.
Eltelt már több mint egy év, mióta elváltatok a volt pároddal, Maja édesapjával. Hogy viselte a kislányotok a szakítást? Hogy van most?
Amikor benne voltam a változás folyamatában és még én magam sem tudtam, hogy mit csináljak, az őt is megviselte. Lehetett érezni rajta, hogy nem jó neki ez a helyzet, és tulajdonképpen ő volt az, aki miatt döntenem kellett. Nagyon megrágós típus vagyok, és az én örlődésem rá is hatással volt. Rontott a jegyein, és a tanárai is megjegyezték, hogy kissé szórakozott, figyelmetlen. Sokan azt gondolják, hogy akkor tesznek jót a gyereknek, ha nem válnak el, és kvázi miatta együtt maradnak. Én is úgy gondolom, hogy az a jó, ha egy gyerek a szüleivel nő fel, de ha csak az egyik fél akarja helyrehozni a házasságot, akkor az nem fog működni.
Gyerekkoromban az én szüleim is többször el akartak válni, ami nagyon megviselt, mert nem akartam választani közöttük. Ők akkor miattam maradtak együtt, ezért tudom, hogy mekkora teher tud ez lenni egy gyereknek.
A mi esetünkben Maja is támogatta ezt a döntést, miután ketten megbeszéltük vele, hogy elválunk. Voltak hullámvölgyek, sokáig nem tudtam dönteni, de egyszer elérkezett az a pillanat, amikor azt éreztem, próba szerencse, új életet kell kezdenem. Senki sem köteles egy életen át arra várni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, így amikor eljön a pillanat, lépni kell.
Sokan évekig őrlődnek azon, hogy jó döntést hoztak-e. Hogy érzed, jól választottál?
Ahogy már mondtam, én nagyon sokáig őrlődőm, az utolsó pillanatig tűrök, és több év, mire eljutok a döntés pillanatáig. A gyerek jelzései tették fel az i-re a pontot, mert képtelen voltam azt nézni, hogy ő nincs jól az én őrlődésem miatt. Másrészt azt éreztem, nem akarok tovább „várni a boldogságra”. Nekem nagyon sokat segített, hogy Maja támogatott ebben, mert látta, hogy nem vagyok boldog. Azóta ő is teljesen jól van.
A hosszas rágódás ellenére, úgy gondolom, hogy amikor egy emberben már felmerül a különválás gondolata, akkor az egy idő után be is fog következni. Senki sem köteles egy életen át arra várni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, így amikor eljön a pillanat, akkor lépni kell. Ha pisztolyt tartanának a fejemhez, én akkor is az a típus vagyok, aki kitart a másik a mellett. Ha bármi rosszat tesznek velem, nem vagyok az a visszaadós típus. Mindig is arra törekedtem, hogy rendbe hozzam a dolgokat, de ehhez mindig két ember kell, és van olyan típus, akinek ez egyszerűen nem megy.
Lassan ötvenévesen bátor döntést hoztál, sokan meg sem mernék lépni. Most boldog vagy?
Folytatás a következő oldalon!
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: