A Blikk talált rá Forró Tamásra, a Magyar Televízió egykori sztárriporterére.

Forrót emlegették III/III-as ügynökként, a Kádár-rendszer kiszolgálójaként, valamint a legendás brókerbotrány, a Kulcsár Attila-ügy egyik szereplőjeként is, s az emlékezetes Postabank-ügyben Princz Gábor mellett is fel-felbukkant a neve. A bíróság azonban a vesztegetési vádak alól felmentette.

Az egykori, a Napkeltében vele dolgozó munkatársát kérdezte a Blikk, aki azt mondta: azóta nem látta, amióta utoljára kilépett a Magyar Televízió épületéből. „De igazából nem is nagyon vagyok kíváncsi rá, ahogy ő sem kíváncsi senkire a korábbi kollégái közül. Igaz, mindig is magának való embernek tűnt. Remek riporter volt, aki üzletemberként is sikeres lett később. Úgy rémlik, a bazilika mellett volt egy antikboltja, felvásárolt festményeket, ám az egyikről az eladása után kiderült, hogy hamisítvány. Talán ez vert éket közé és Simicska Lajos közé egy életre, pedig korábban jóban voltak.”

Havas Henrik így beszél róla: „Nyugodtan szisszenjenek fel a mélyen tisztelt publicisták, de állítom, hogy mi ketten megújítottuk a rendszerváltás időszakában a rádiót. Mi hívtunk be először élőben vitatkozni politikusokat, nálunk szólalt meg először a teljes Fidesz-vezérkar, Mécs Imre, és még sorolhatnám.”

Egy másik régi televíziós, Dömsödi Gábor viszont összefutottvele, akivel röviden tudott is beszélgetni. „Nagyjából két hónapja a Fehérvári úti piacon sétáltam, amikor jött velem szemben egy ismerős, vékony, jól öltözött férfi. »Tamás, te vagy?« – kérdeztem tőle, amikor a közelembe ért. Bevallom, megdöbbentett, milyen jól tartja magát.”

Dömsödi így folytatt: „Azt mondta, sokat van külföldön, s igyekszik távol tartani magát a honi közélettől. Emlékszem, korábban megannyi nőismerősöm mesélte, hogy Forró igazi sármőr volt. Nekem egyszer megadatott, hogy Coventryben, a Jaguár gyárban tett látogatásunk során megosszak vele egy franciaágyat. Ott feküdt mellettem meztelenül, cigarettázva. Ilyen volt ő, laza és utánozhatatlan.”