szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Csütörtökön és pénteken az EU állam- és kormányfői újabb EU-csúcsot tartanak, az Európai Parlamenti választások előtt az utolsót. Bőven van mit megvitatniuk a vezetőknek, szokás szerint fontos kérdés Ukrajna, de az EU gazdasága, és az EU-török kapcsolatok jövőjéről is stratégiai döntéseket kell hoznia az uniónak. Azonban az elmúlt napokban eszkalálódó Izrael és Irán közti konfliktus könnyen átveheti az uralmat a találkozó témája fölött.

Újra találkoznak Európa vezetői az Európai Tanácsban. A kétnapos ülés szokványosnak ígérkezett, olyan visszatérő pontokkal, mint Ukrajna vagy a gazdaság modernizálása. Azonban, amikor szombaton Irán rakéta- és dróntámadást indított Izrael ellen, egyértelművé vált, hogy a Közel-Kelet kérdése prioritást élvez majd a Tanácsban. A támadás világszerte nagy visszhangot váltott ki, és nemcsak Teherán akciója miatt. Több politikus, és például a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is tart attól, Izrael ellencsapás mellett dönthet, ami effektíven háborút idézne elő.

Irán és Izrael:

Tehát az EU vezetőinek most állást kell foglalniuk arról, milyen retorziókat tartanak indokoltnak az iráni vezetéssel szemben, de arról is, mit várnak az izraeli féltől. Több nemzetközi szövetséges, köztük Joe Biden amerikai elnök is kérte a Netanjahu-kormányt, ne kezdjen megtorlásba, de egyelőre bizonytalan, megfontolja-e szövetségesei kérését az izraeli vezetés. Nem világos, mekkora súllyal esne latba, ha az EU is kiadna egy hasonló közleményt, de jelzésértéke mindenképpen lenne, ha Európa vezetői is arra kérnék Izraelt, próbálja elkerülni a háborút.

Ami biztos, hogy az európai vezetők, akár az ENSZ döntése nélkül is, nyitottak további szankciók kivetésére Teheránnal szemben. Az azonban, hogy mennyire lehet hatékony a szankciós politika Irán megregulázásában, vitatható. Miután Donald Trump akkori amerikai elnök 2018-ban lényegében felrúgta az iráni atomalkut az országgal szemben, újra életbe lépett a szankciók többsége. Joe Biden elnökségével visszatért a remény az atomalku visszaállítására, de ez végül nem történt meg, az iráni vezetés mostani lépésével pedig egyenesen lehetetlenné vált. Szóval, a támadás már így is a szankciók bebetonozását jelentette, és nem biztos, hogy még néhány szankció lesz az, ami változtat Teherán hozzáállásán.

Végül a gázai térség jövője is bizonytalan, az izraeli vezetést pedig egyre több kritika éri az EU-ban az emberi jogokkal összeegyeztethetetlen helyzettel kapcsolatban. Egyébként a Netanjahu-kormánnyal az egyik legmegengedőbb hangot épp Orbán Viktor üti meg az unióban, így a magyar miniszterelnök könnyen szembetalálhatja magát az emberi jogok tekintetében kritikusabb kollégáival. Az EU vezetői mindemellett Libanon miatt is aggódnak, mivel az Irán és Izrael közötti súrlódás könnyen vezethet harcokhoz vagy rakétatámadásokhoz Libanon területén, amely gyakran kerül a két nagyhatalom kereszttüzébe.

Ukrajna:

Természetesen Ukrajna, mint általában, most is előkelő helyet foglal el az ülés napirendjén. Ezúttal az ukrán energiahálózatot ért támadások, illetve a civileket ért légicsapások lehetnek napirenden. Ukrajna helyzetében a legutóbbi tanács óta nem volt lényegi változás, és fontosabb, az országot érintő javaslat gyaníthatóan nem kerül vitára.

Gazdasági versenyképesség:

A csúcs egy “jövőbiztos Európát” teremtő gazdasági stratégiát is megvitatna. A tervek inkább hosszútávúak, köztük a zöld átállás és a belső piaci integráció előremozdítása is kulcskérdés. Hasonló témákat már többször tárgyaltak az uniós vezetők, nem valószínű, hogy ez az ülés túl sok újdonságot vagy konkrétumot hoz majd.

Törökország:

Az EU-ban egy ideje már téma az unió és Törökország kapcsolatának újradefiniálása. A probléma az, hogy bár Törökország 1999 óta tagjelölt, az ország autokratikus berendezkedését elnézve lehetetlen, hogy egyhamar belépjen az EU-ba. Így logikusabb lenne Ankarát inkább nemzetközi partnerként kezelni, amellyel az EU-nak vannak közös ügyei és érdekei, de komoly ellentétei is.

Az unió nagy stratégiai kérdései mindenesetre elhalványulhatnak a sürgető problémák mellett a mostani tanácsülésen. Magyar viszonylatból érdekes, hogy ezúttal mennyire fogja blokkolni Orbán Viktor a megegyezést, főleg külpolitikai kérdésekben. Az állásfoglalások kiadásához nincs feltétlenül szükség a magyar miniszterelnökre, de Orbán hosszadalmasabbá teheti a kompromisszumok elérését, amit a döntéshozók nem igazán szoktak értékelni az üléseken.