Titokzatos hódoló ostromolja Medveczky Ilonát

Kicsit sem túlzás azt állítani, hogy Medveczky Ilona évtizedek óta egy ország kedvence. Férfiak hevertek – és talán sokan még ma is hevernének – a lábai előtt igéző szépsége miatt, nők irigykedtek rá, ha látták fantasztikus tehetségét. Mindene megvan; nem vágyik másra, csak arra, hogy békén hagyják, nyugalomban élhessen, és ha már foglalkoznak vele, akkor igazat írjanak róla. A kutyái után a kertje a legfontosabb számára, ő maga viszont rengeteg ember rajongásának tárgya.

– Hát persze hogy ideál voltam (vagy talán vagyok) sok ezer vagy talán millió embernek – kezdte a művésznő a hot! magazinnak. 

 – árulta el titokzatosan az örök díva.

Medveczky Ilona megdöbbent

Ilonáról azért sok mindent lehet tudni – ugyanakkor rengeteg dolog örökké rejtély maradhat, ugyanis igencsak visszafogottan beszél a magánéletéről.

Ezúttal azonban kivételt tett: elmesélt egy érdekes történetet a közelmúltból. Egy reggel váratlan látogató érkezett hozzá.

– Gondolhatja: becsöngettek reggel kilenckor...

 A férfi közölte, hogy ő csak futár 

– mesélte Medveczky Ilona.

Az orchideacsokor mellett nem akármilyen papír volt, hanem egy hihetetlenül egyedi, kemény borítójú könyv, amelyben évtizedek munkája fekszik. A könyv Ilona hódolójának 1968 óta írott műveit tartalmazza.

– Azt sem tudom, mit csináljak! Megdöbbentem, persze hogy megdöbbentem – emlékezett a díva. 

„Grófnőnek titulál, amikor én hercegné vagyok!”

Mindez hatalmas munka, hiszen a művek mellett az illusztrációk kiválasztása is nagy feladat, ám a szerzőt a táncművész egyáltalán nem ismeri – egyelőre. Az biztos, hogy a verseknek és a virágküldésnek van egyfajta régimódi eleganciája, ami akár imponálhat is a bókokhoz szokott Ilonának.

– Nem tudom, de az illető úr az én korosztályom lehet. Küldött egy névjegyet egy e-mail-címmel. Azon természetesen megköszöntem a gyönyörű orchideát, illetve a verseskötetet.

Bár megdöbbentette a küldemény, a rengeteg teendője mellett nem jutott ideje arra, hogy elolvassa, egy tény felett azonban nem tudott napirendre térni.

– Hogy cinikus legyek: fel vagyok háborodva! Grófnőnek titulál, amikor én hercegné vagyok! Most szóljon hozzá! – nevetett Medveczky Ilona, aztán komolyra fordította a szót. – Nem a titulusokkal vagyok én elfoglalva, hanem a szürke hétköznapokkal. A földön járok, keményen, két lábbal.