Az államtitkár szerint ezért van szükség a kórházak átstrukturálására

DBZOL20220929040
2024.04.16. 19:49
Merre tart az egészségügy? – címmel tartott előadást a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára nemrégiben a Semmelweis Egyetemen. Takács Péter a legutóbbi szakdolgozói béremelés részleteiről, az ügyeleti rendszer tapasztalatairól és az OKFŐ leváltásásról is beszélt.

Az egészségügyi államtitkár előadásában az országos kórház-főigazgató menesztéséről is beszélt. Mint megírtuk, Jenei Zoltánt múlt év végén bocsátották el pozíciójából, amit 2024. január 1-jétől Révész János tölt be. Korábban az elszállt kórházi adósságokkal indokolták az OKFŐ leváltását, Takács Péter most úgy fogalmazott, az információ áramlásával volt a probléma. „A végrehajtásért felelős helyi vezetőknek nem sikerült úgy átadni az átalakításról szóló terveket, ahogyan azt szándékunkban állt megvalósítani” – magyarázta az államtitkár a Semmelweis Egyetemen nemrégiben tartott előadásán, amiről a felvételt a Magyar Orvosi Kamara budapesti szervezete a napokban osztotta meg YouTube-csatornáján.

Szocialista mementókon változtattak

Takács Péter arra is kitért, hogy az egészségügy átalakítása nem az erről szóló rendelet 2022. december 31-ei hatálybalépését követően, hanem már jóval korábban, a koronavírus-járvány idején kezdődött. Akkor még az OKFŐ általános helyetteseként, többek között az oltási program előkészítése mellett az egészségügy strukturális felmérését is feladatául kapta.

Mint megjegyezte, akkor is születtek ma már a szakmában is ismert általános megállapítások:

  1. Az ellátórendszer széttöredezett: információs, néha szakmai szakadék van a különböző szintek között. 
  2. Posztszocialista, fejnehéz, kórházközpontú struktúra: helyi szinten is lassan változik, ami még az orvostudomány fejlődését is nehezen követi le, például hogy a minimál invazív műtétek széles körű elterjedése mellett egynapos fókuszú lett a sebészet. „Vagy az olyan demográfiai folyamatokhoz sem sikerült igazodni, hogy a rendszerváltás óta egymillióval többen vagyunk, illetve Budapest belvárosa felől az agglomerációba mozdultak el a lakosok. Ezt sem laborban, sem járóbeteg-ellátásban nem követtük le”– értékelte.
  3. Az üzemgazdasági szempontok nem érvényesülnek: az államtitkár szerint kis méretű ellátóegységeket tartottunk fenn drágán, amelyek forrást vontak el onnan, ahol nagy betegforgalom volt.
  4. Az ellátásszervezői funkciók nem a megfelelő helyen jelennek meg: erős centralizáció zajlik most az egészségügyben, például a védőnői, az ügyeleti rendszer, vagy az, hogy az alapellátás-szervezés az OKFŐ-höz került. Szavai szerint ezzel szemben a megyei kórházak nagyobb allokációs és betegúttervező feladatot kaptak. 

„A Schwarzwaldkliniknek vége van”

Az otthonközeli ellátások megerősítésénél azt tűzték ki célul, hogy azt tartsák közel a lakóhelyhez, amire valóban helyben van szükség. 

Kicsit sarkítva: nem kell gyerekszívsebészet minden vármegyei kórházba, pláne nem kell városi kórházakba.

– jegyezte meg. Takács Péter elmondása szerint a néhány száz ággyal működő 0–24 órás ellátást kínáló kórházi osztályoknak Németországban is vége van. A német egészségügyi miniszter személyesen mondta neki, hogy ezt az ő gazdaságuk sem bírja el. „Vonjuk le ebből a következtetést, hogy mi fogjuk-e bírni. Szerintem egy jó szlogen erre, hogy a Schwarzwaldkliniknek vége van”– fogalmazott. Hozzátette: betegbiztonsági szempontból az ideális üzemméretet folyamatosan mérlegelni kell. 

A definitív jellegű alapellátásra mindenhol szükség van, a népbetegségek esetében megfelelő kapacitással a járóbeteg-szakellátásban a tartós kezelésre

– hangsúlyozta az államtitkár.

Üres háziorvosi praxisok

A nyolcvanas–kilencvenes években kialakult egy praxisháló, amikor az önkormányzatok megkapták a valódi önrendelkezést. „Sok polgármester saját körzetet akart, de erre nem jutott több háziorvos. Egy közepes és kis körzetet is ugyanaz az ember látott el. Ez azóta fokozódott a lakosságszám csökkenésével, és azzal, hogy sokan mentek nyugdíjba. Ebből adódóan a betöltetlen körzetek száma folyamatosan nő” – fejtette ki Takács Péter. 

Az egészségügyi reform szerint legalább 1200 főnek kell lennie egy vegyes vagy felnőttpraxisban, gyermekeknél ez 600-1200. A betöltetleneket beolvasztják a szomszédos körzetekbe, a kis létszámúaknak szintén ez lesz a sorsa, amit a 2028-as évig terveznek lebonyolítani.

Az alacsony létszámú, 300 fős körzeteket nemcsak nálunk, de Svájcban vagy Norvégiában sem tudná fenntartani az állam

– mutatott rá az államtitkár.

Így vizsgázott eddig az ügyeleti rendszer

Az egyik legnagyobb átalakítás az ügyeleti rendszert érintette: itt körülbelül 450 szolgáltató volt, ami egymás területére nem járt át, a 13 milliárdos állami finanszírozáshoz nagyjából ugyanennyit adtak az önkormányzatok. „Vagy volt orvos az ügyeletben, vagy nem, sok helyen éjszaka teljesen feleslegesen, mert betegforgalom nem volt” – ismertette az államtitkár. Ezért vezették be a 16–22 órai délutános műszaki ügyeletet, amiből egy háziorvosnak havonta kettőt kell vállalnia. Az Országos Mentőszolgálathoz (OMSZ) került az ügyelet megszervezése, Pest és Fejér megye kapcsolódott be utoljára, február 1-től. Takács Péter azt is elárulta, hogy az eddigi tapasztalatok szerint sok olyan hívás érkezik ilyenkor a 1830-as ügyeleti számra, amit a 1812-re, az általános egészségfelvilágosítóhoz lehetett átkapcsolni.

Már közel 450 ezer ellátási eseményen vannak túl, és olyan 15-20 százalékban telefonos iránymutatás is elég, ennyivel csökken az indokolatlan mentővonulások száma. Kórházi továbbküldésre 10-15 százalék kerül

– ismertette az OMSZ honlapján is követhető adatokat. 

A triázs szerint a diszpécser a megfelelő ellátási csoportot riasztja. A korábbiaktól eltérően a körzet- és megyehatárok között átjárás van, a legközelebbi mentőkocsit riasztják a helyszínre. Takács Péter arról is beszélt, hogy dinamikus rendszert akarnak kialakítani. Például az influenzajárvány idején megemelt kapacitással működnek, és nyáron új ügyeleti pontokat hoznak létre a nagy forgalmú üdülőhelyeken, például a Szentendrei-szigetnél, Tokajnál, Hajdúszoboszlónál vagy a Balatonnál. 

Az egészségügyi államtitkár arra is kitért, hogy Budapestet az év végéig csatlakoztatni fogják a rendszerhez. Itt némileg más struktúra lesz, mivel a háziorvosok rendelési ideje eltér: 8–12 óra között, illetve 16–20-ig fogadják a betegeket. 

Boríték helyett béremelés

Az államtitkár arra is rámutatott, hogy a szakdolgozói béremelések következményeként a korábban túlnyomórészt idősebb korfa kétpúpúvá válik, mivel megjelennek a fiatalok a rendszerben. A középgeneráció azért hiányzik, mert a korábbi bértábla szerint alacsony, 130-140 ezer forintos belépő bérek nem tették vonzóvá a pályát, sokan pedig nem voltak tisztában azzal, hogy ez még különböző pótlékokkal kiegészül.

Az orvosi béremelés egyrészt hadüzenet volt a hálapénz irányába, másrészt a nemzetgazdaság szintjén is emelkedett a megbecsültségük

– értékelte. „Az orvostársadalom egy részének a bruttó 2,2 milliós átlagkereset aprópénz volt, ezért a nagyműtétes, paraszolvenciás szakmákból ugyan volt kiáramlás a magánellátásba, viszont közülük sokan visszajönnek az állami egészségügybe pacientúrát szerezni” – fűzte hozzá. A Századvég 2019-es felmérése szerint a magyarok 20 százaléka az egészségügy egyik legnagyobb problémájának a hálapénzt említette, mára pedig 1,6 százalékra csökkent az így vélekedők aránya. Arról nem esett szó, hogy a háromlépcsős béremelés után a Magyar Orvosi Kamara (MOK) kívánalma szerint az inflációkövető bérkorrekció tervben van-e, azonban az államtitkár szerint egy ponton módosítani kellene a bértáblán: az egyedi képességeket, a nagyobb felelősségű, kockázatosabb munkát is értékelni kellene. 

Takács Péter azzal folytatta, hogy ezzel nagyobbra nyílt a bérolló a szakdolgozók fizetéséhez képest, ezért márciustól újabb ütemben emelték az ő bérüket is, amivel nyugat-európai mintára elérték a 37 százalékos orvosfizetésekhez viszonyított bérarányt. Mint mi is megírtuk, a szakdolgozói bérstruktúra úgy lett átalakítva, hogy a pótlékok is beépültek a rendszerbe. Az államtitkár leszögezte: az alapbéremelés után kell a korábbi bérelemeket a fizetésbe beolvasztani, a munkáltatói döntésen alapuló keresetkiegészítés elvételével nem lehet ezt lespórolni. Értesülése szerint az OKFŐ kórházaiban és az egyetemeken sikerült jól megvalósítani a szakdolgozói béremelést. 

Magán- kontra közellátás 

Takács Péter elmondta, hogy folytatódik a magán- és a közegészségügy szétválasztása, aminek elég heterogén a viszonyrendszere. „A folyamat vége felé járunk” – ismertette, majd világossá tette, hogyan tesznek különbséget az állami és a profitorientált szolgáltató között:

  • Mi a közellátás? Amit az Egészségbiztosítási Alap fizet.
  • Mi a magánellátás? Amit a beteg fizet.

Ehhez hozzáfűzte, hogy a tulajdonosi forma irreleváns. A magánbiztosítók számára nem fogják kinyitni a piacot. „A NEAK biztosítói funkciójának visszaállításával és megerősítésével magasabb szolgáltatásvásárlási és ellenőrzési funkcióval szeretnénk szektorsemleges finanszírozást megvalósítani” – részletezte. 

A magánellátót olyan területre kell beengedni, ahol olyan ellátást tud nyújtani, amit az állami nem. Példaként hozta fel a budai gerincgyógyászati központot, de a képalkotó vizsgálatokkal foglalkozó cégek is úgy kerültek be, hogy akkor az államnak erre nem volt pénze. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a következő 3 évben 45 CT-t és 17 MR-t fog újonnan beszerezni vagy a régieket lecserélni az állam, a képalkotók államosítása 2025 végére tolódik. Felülvizsgálják, mely magánszolgáltatókat fogják benntartani az eAlapban. „A várólista nem attól fog csökkenni, hogy magánszolgáltatók is kapnak NEAK-finanszírozást, hanem attól, ha megfizetjük az állami kórházban a műtétet, ahol azt elvégzik”– fűzte hozzá.

Szerinte ez az utóbbi időben jelentősen csökkent a Covid-lezárásokat követő időszakhoz képest, amikor is 45 ezren, most pedig 26 ezren várnak műtétre 60 napnál régebben. „Három olyan terület van, ahol ennél több időt kell várni operációra: a csípő-, térd- és gerincműtéteknél hosszabb a lista. A szemészeti ellátás területén a Covid előtti szintet hozzuk” – fogalmazott.

„Ipari lobbi az üzemorvosi vizsgálat megszüntetése”

Az államtitkár tájékoztatása szerint az általános egészségfelmérés területén is vezetnének be módosítást, reflektálva arra a jelenségre, hogy a magyar ember csak akkor megy orvoshoz, ha van valami panasza, 60 éves korosztályig alig-alig jelennek meg a rendelőkben. Elmondása szerint iparkamarai nyomásra szüntették meg az általános üzemorvosi vizsgálatot. „Leginkább a kisvállalkozók kifogásolták, hogy a 20 fő alatti cégeknél is kötelező üzemorvosi vizsgálat, még olyan helyeken is, ahol nem jár egészségügyi kockázattal a munkavégzés” – árulta el, hozzátéve: ha a munkavállaló kéri, biztosítani kell neki.

„Ahol viszont van foglalkozásorvos, ott azt szeretnénk elérni, hogy a szakmával összeállított korcsoporthoz kötött kockázatfelmérés szerint végezzék majd a vizsgálatot, leginkább szív- és érrendszeri, valamint daganatos és mozgásszervi betegségekre fókuszáltan, azért, hogy a kóros folyamatokat idejekorán felismerjék” – fogalmazott. A munkáltatók kapnának azért járulékkedvezményt, ha az 5 évenkénti üzemorvosi szűrésen a munkavállalók 75 százaléka megjelenik, ha ez az arány 50-75 százalék közé tehető, akkor ugyanannyi szochót fizetnének, mint korábban, ám ha a dolgozóik fele sem jelenik meg, akkor pedig többet kellene fizetniük. 

(Borítókép: Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára a Semmelweis Egyetem Szalonjában, 2022. szeptember 29-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)