Közel 3000 éves vacsora maradványait találták meg, nem fogod kitalálni, mi van a tányérban

Hatalmas tűz ütött ki 2850 évvel ezelőtt, nyár végén egy ingoványos, lassan hömpölygő folyó mellett elterülő kelet-angliai településen. Az alig kilenc hónappal korábban fából, szalmából, fűből és agyagból épített, szorosan egymás mellett álló körházak egyik pillanatról a másikra lángba borultak.

A lakóknak nem volt lehetőségük az értékeiket összepakolni, azonnal menekülniük kellett.

Arra sem volt idejük, hogy a háziállatként tartott bárányokat kimentsék, a jószágok elevenen égtek el a tűzben. A hátrahagyott, épen maradt holmik mesélnek a közel háromezer éve élt emberek mindennapjairól.

A régészeket is meglepte az a romokba zárt, megrendítő pillanatfelvétel, amely egy tragikus jelenetet rögzít a késő bronzkori Nagy-Britanniában élő közösség életéből. A Must Farm néven feljegyzett, a mai Peterborough város közelében épült egykori település helyszínén jelenleg is dolgoznak a kutatók, hogy a falu minden titkát feltárhassák.

3000 éve elveszett várost fedeztek fel a dzsungel mélyén, ilyet még sose láttak a régészek

Olvass tovább...

Az érintett szakértők „régészeti nirvánának” titulálták a helyet, szerintük ez Nagy-Britannia Pompeje, utalva a városra, amely a Vezúv 79-es kitörése után örök hamuba zárta a lakosokat, páratlan információkat szolgáltatva ezzel az ókori Rómáról.

– mondta Chris Wakefield, a Cambridge-i Egyetem Régészeti Osztályának munkatársa.

Bár a tűztől a legtöbb használati tárgy elszenesedett, a megmaradt épületek és azok tartalmát rendkívül jól megőrizte a láp oxigénhiányos környezete. Számos fa- és textiltárgy maradt épen.

A nyomok arra utalnak, hogy egykor egy hangulatos, tehetős település tagjai éltek itt egy közösségben.

A kutatók 128 kerámia tárgyat – tálakat, csészéket és edényeket – tártak fel. A helyszínen talált lenvászon textíliák puha, bársonyos tapintásúak voltak, takaros varrásokkal és szegélyekkel, bár az egyes ruhadarabokat nem lehetett azonosítani.

A fából készült műtárgyak között szerepeltek fűzfából, égerből és juharból faragott dobozok és tálak, 40 orsó, különféle szerszámok és 15 favödör.

A falu lakói csak rövid ideig laktak ezen a helyen, de gazdag és változatos használati tárgyak sokaságával rendelkeztek.

A biológiai maradványok laboratóriumi elemzése feltárta, hogy a közösség milyen típusú élelmiszereket fogyasztott. Egy, a készítőjének ujjlenyomataival ellátott cseréptálban az utolsó étkezésről is találtak bizonyítékot.

Állati zsírral kevert zabkását evett, amikor felcsaptak a lángok és menekülnie kellett.

A tálak és tégelyek kémiai elemzése a szarvashús mellett méz nyomokat mutatott ki, ami arra utal, hogy az edények használói élvezhették a mézes szarvasragut is.

A házak alatti hulladékkupacokban talált ősi ürülék pedig azt bizonyítja, hogy a közösség olyan kutyákat tartott, amelyek gazdáik ételmaradékával táplálkoztak. Az emberi megkövesedett ürülék pedig azt mutatták, hogy néhány lakos bélféregtől szenvedett.