Óvnunk kellene a gyermekek hallását, mégis kitesszük őket a halláskárosodás veszélyének

Április 16-án ünnepeljük a hang világnapját. Az MTA Akusztikai Osztályközi Állandó Bizottsága (MTA AOÁB) a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájával és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülettel (NGYSZME) együttműködve ezen a napon sajtótájékoztatóval egybekötött szimpóziumot tartott a gyerekek hallásvédelméről, hallásneveléséről. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet erre a világszintű problémára, illetve arra, hogy ezek a zenés rendezvények törvényileg szabályozhatóvá váljanak, mivel jelenleg a gyerekek hallásvédelmét Magyarországon semmilyen szabályozás nem biztosítja.

Ezért az MTA AOÁB, az Optikai Akusztikai Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesülettel (OPAKFI) és az NGYSZME-vel, a Semmelweis Egyetem orvosaival, illetve a Műszaki Egyetemmel együttműködve kiváló szakemberek bevonásával szakértői csoportokat alakított ki, akik széles körű kutató- és felmérőmunkát végeztek a gyermek- és egyéb rendezvények zajterheléséről, és javaslatot dolgoztak ki a rendezvények hangerősítésének szabályozásáról.

A zajártalom okozta halláskárosodás, ami aztán egy életen át kíséri az embert, sem gyógyszerrel, sem műtéti úton nem gyógyítható, legfeljebb részlegesen kompenzálható hallókészülék segítségével. A hallószerv károsodásán kívül a zaj biopszichológiai negatív hatásai ismertek, ahogy a test számos funkcióját is befolyásolják, így például a keringést vagy az emésztést érintő megbetegedésekben is szerepük lehet.

A környezeti zaj nem csak félelmet kelt. Befolyásolja a pszichés és kognitív teljesítményt, így a figyelmet és a tanulást, a motivációt, az iskolai teljesítményt is. Tehát az egyre növekvő hangerejű zenehallgatás tendenciájának megállítása és visszafordítása a jövő generációit érintő társadalmi ügy. Idősebb korban a halláskárosodás demenciához is vezethet.

A zajakusztikusok felmérései, az orvosok hallásvizsgálatai mind egyértelműen azt mutatják, hogy a nagy hangerejű rendezvények kifejezetten gyakoriak. A rendezvények kiválasztásakor ügyeltek arra, hogy sokszínű legyen a vizsgált felhozatal (mozi, gyermektáncverseny, koncert).  A zajterhelés a 25 mérésből hét esetben „veszélyes mértékű”, hat esetben „megfelelő” (azaz feltehetően nem halláskárosító), 13 esetben pedig „kockázatos” volt, azaz a 25 mérésből összesen 20 esetben lett volna szükség a gyermekek, illetve fiatalkorúak bizonyos mértékű (a zajterheléstől és célszerűen az életkortól is függő mértékű) védelmére.

A szakemberek a rendezvények hat színből álló kategóriabesorolását javasolják, amelyben a zöld „megfelelő” maximum 75 dB(A) hangnyomásszintre vonatkozik, a sárga a „kis kockázatú” 75–80 dB(A), a narancs a „kockázatos” 80–85 dB(A), a piros a „nagyon kockázatos” 85–90dB(A), a sötétpiros a „veszélyes” 90–95 dB(A), az e feletti bordó pedig a „nagyon veszélyes” szintre. Az egyes ajánlott kategóriahatárokat az életkor függvényében is behatárolták. Veszélyesen hangos rendezvényeknél hallásvédő eszköz viselését javasolják.

További információk itt találhatók.